Három évtizeddel ezelőtt egy ötcsillagos állami tulajdonú pekingi szálloda divatbemutatójának külföldi modelljeitől sok kínainak leesett az álla. Manapság, ha Peking centrumában sétál az ember, mindenütt magas vékony kékszemű és szőke hajú alakokat lát. A női magazinok, katalógusok, óriásplakátok és hirdetések dugig vannak velük.

Az 1,3 milliárd lakosú Kína divatvilága úgy tartja, hogy a nyugati modellektől lesz yangqi, vagyis trendi.

Ahogy a kínai divatipar egyre jobban megveti a lábát, úgy virágzik a külföldi manökenek piaca is. Viszont a modellek élete korántsem olyan csillogó, amilyennek kívülről tűnik, és fényévekre van attól az extravagáns életstílustól, amiről általában olvasni lehet. Ahogy Meredith Hattam, egy kínai kalandjairól blogoló amerikai modell írja: „ez a modellvilág legalja, a divatvilág ranglétrájának legalsó foka".

Keletre fel

Akkor miért éppen Kína? A túlzsúfolt nyugati piaccal összehasonlítva, ahol rendkívül éles a verseny, Kína bővülő modellvilágában jó pénzt kaszálhatnak a külföldi manökenek.

A nemzetközi luxusmárkák, mint a Gucci vagy Coach kínai sztárokkal igyekeznek vásárlásra csábítani a kínai vevőket, a helyi kínai márkák viszont inkább külföldi modellekkel próbálják elérni, hogy a termékeik nemzetközibbnek tűnjenek.

„Az ügyfeleinknek azt javasoljuk, hogy inkább külföldiekkel reklámozzanak," meséli Chique Wang, a pekingi Chic-vision Photography vezető fotográfusa.

„Mivel a legtöbbjük csak rövid ideig tartózkodik az országban, a képeik használata kisebb eséllyel fog jogi gondokat okozni," magyarázza Wang.

Viszont nem mindig egyszerű jó pénzt keresni ebben a szakmában. Míg a nemzetközileg ismert top modellek 100 ezer jüant (3,5 millió forintot) is megkereshetnek egy nap, a modellkedő diákok csak 800-at kapnak. Néhány tapasztalt modell belefullad a munkába, mások szerencsések, ha egy felkérést kapnak hetente.

A szerződéses manökenek fizetésének fele az ügynökségekhez vándorol. A modellek zsebpénzét megnyirbálhatják, ha felszednek egy kis túlsúlyt, és a több ezer dollárt kereső lány is üres zsebbel térhet haza.

Pekingi modellkedése alatt Hattamnek 12 szobatársa volt egy kollégiumszerű lepattant négyszobás, két fürdőszobás lakásban.

„Megérkezéskor derült ki, hogy nincs ágyam, csak egy foltos, kopott kanapé, amire egy hamis Gucci takarót dobtak – és amiért havi 500 dollárt gomboltak le rólam," írja.

Ennek ellenére, Kína könnyű pénzkeresetet jelent a külföldi modelleknek, akik nem igazán passzolnak a 85-65-85/175 centis kategóriába, mutat rá Hattam.

„172 centisen ('alacsonyan'), a húszas éveim közepén ('öregen') és az átlagosnál teltebb idomokkal ('kövéren'), valószínűleg sosem lehettem volna modell Párizsban vagy Milánóban, viszont Isztambulban és Kínában tárt karokkal fogadtak," írja.

Egy Guangdong tartományi, Annaként bemutatkozó ukrán modell is egyetért ezzel. „Sok európai országban 22 éves kor körül vége a modellkarriernek, de Kínában ezt ki lehet tolni 26-ra, már ha sovány és szép marad az ember."

„Bár vannak, akik nem keresnek túl sok pénzt Kínában, viszont tapasztalatra és rengeteg portfolióképre tesznek szert," folytatja Wang.

A külföldi modellek iránti kereslet egyre nő, viszont sok bennfentes szerint hiány van a profi manökenekből, mivel a legtöbb kínai cég külföldi diákokat használ a reklámkampányához.

„A legtöbb ügyfél nem látja a különbséget egy modell és egy diák között. Számukra mind egyformák vagyunk. Így amatőrök százai nyúlják le a munkáinkat," mondta egy ismeretlenségbe burkolózó bennfentes.

Ebben látta meg a lehetőséget Anna Kirjukina egykori orosz modell. 2002-ben alapította meg a Modelline-t, az egyik első nemzetközi ügynökséget Pekingben. Mára az M Group leányvállalataként Pekingben, Sanghajban Guangzhou-ban és Hongkongban is vannak irodáik. Több mint 200 szerződéses modelljük van, a legtöbbjük Oroszországból.

Mielőtt Kínába érkezett, Anna Dél-Koreában dolgozott egy évig 2001-ben. A barátaitól hallott arról, mennyire virágzik a kínai piac, ezért úgy döntött, ő is tesz vele egy próbát.

12 évnyi tapasztalattal a háta mögött hamar felismerte, hogy nem csak modellkedhet Kínában.

„Akkoriban a kínai piacot nem ismerték túl jól, és alaposan félre is értették a világ profi ügynökségei és modelljei," meséli Anna. „Modellként dolgoztam, és ugyanakkor elkezdtem modelleket behozni külföldről."

Minden évben az ügynökség kb. 150 manökent hoz Kínába szerte a nagyvilágból. A lányokat általában 3 hónapra szerződtetik. Az ügynökség fizeti a repülőjegyüket, szállásukat, fotózásaikat és zsebpénzt ad nekik.

Illegális munka

A legnagyobb akadály a Kínában dolgozó külföldi modellek előtt a vízum. Az Egyesült Államokkal ellentétben, ahol a kiváló manökenek kaphatnak modellvízumot, vagy Európával szemben, ahol a manökenek munkavállalói vízumhoz juthatnak, a kínai kormány hivatalosan nem ismeri el foglalkozásként a modellkedést.

„Kínában felsőfokú végzettség kell a munkavállalói vízumhoz, külföldön viszont nincsenek modellegyetemek, így ennek egyszerűen semmi értelme," mondja egy bennfentes.

A legtöbb manöken végül három hónapos turistavízumot kap és illegálisan dolgozik. A három hónap elteltével pedig csomagolhatnak és mehetnek isten hírével.

Sőt, sok kínai cég és ügynökség is szereti az új arcokat. Kevesen hajlandóak kiadni a szükséges papírokat.

Külföldi modellt könnyű szerezni. Csak be kell pötyögni a Google keresőjébe a külföldi modell kínai karaktereit és több mint 15 millió találatot dob ki a rendszer. Sok kínai ügynökség teszi fel az elérhetőségeit is, így egy nyugati manöken egy telefonhívásba kerül.

Pár tapasztalatlan modell karrierje a Taobaón, Kína vezető online vásárlási platformján indult. Egy kínai lány napi 300 jüanért dolgozik, míg egy külföldi megkereshet óránként 600-at is.

Kemény világ

Sok lánynak a kínai életet a szakmájuk által megkövetelt étkezési szokások nehezítik meg.

A hagyományos kínai üdvözlés, vagyis „Ettél már?", sok nyugati modellt idegesít, mivel folyton éhesek, meséli Maria Makarenko, egy 21 éves orosz modell és színésznő Pekingből.

Makarenko gyakran utazik az országban, és bárhová megy, ő készíti el magának az ennivalót, ami többnyire főtt tojásból, uborkából és gyümölcsből áll.

„Különben a kínaiak csak valami olajos kínai ebédet vagy McDonalds kaját adnának," mondja.

A 14 éves kora óta modellkedő Makarenko szabadúszóként folytatta, miután 2010-ben megkezdte a tanulmányait a pekingi nemzetközi üzleti és közgazdasági egyetemen.

Szőke hajával, hatalmas szemeivel és babaarcával hamar kitűnt kínai riválisai közül. Reklámokban, magazinokban és autó-bemutatókon szerepelt, mielőtt elkezdett másra koncentrálni, mivel – állítása szerint – nem látott semmilyen jövőt a szakmában.

A hosszú munkaórák, korai ébresztők és több órás várakozás mellett a nyelv okoz nagy gondot a lányoknak, a félreértések és a magány melegágya. Sokan számoltak be több hónapos depresszióról.

Még olyan is akadt, aki öngyilkos lett. Tavaly a 22 éves brazil modell, Camila Bezerra egy épületből vetette magát a mélybe Guangzhou-ban. Állítólag magánéleti gondjai voltak.

Hattam is lerántotta leplet a kínai modellélet sötét oldaláról: szex, drogok és mocskos pénz.

„A szex mindig is csendesen körülfonja azokat, akik az arcmásuk eladásából építenek karriert," írja. „Viszont Ázsiában mindent áthat: ha valaki nem elég óvatos, a modellélet a promiszkuitás és a drogok szexuálisan túlfűtött éjszakai világává változik."

Rebecca nevű kanadai barátnőjét egyszer az egyik legnépszerűbb pekingi éjszakai klub vezetője kérte fel egy efféle after-partira. 10 ezer jüant ajánlottak neki azért, hogy egy éjszakán át pekingi üzletembereket „szórakoztasson".

„Miután visszautasította, könnyek között tért haza," írja Hattam.

A guangzhou-i Anna is hasonló élményekről számolt be. Néhány kínai ügynökség hazudik a külföldi modelleknek. Azt mondják, valamelyik karaoke-bárban lesz a divatbemutató, mikor viszont odaérnek, közlik velük, hogy kínai ügyfeleket kell szórakoztatniuk.

„Mikor a kínaiak berúgnak, fogdosni kezdik a lányokat, és senki sem állítja le őket," meséli Anna.

Egyszer egy ismeretlen nő ajánlott neki kéthetes, 10 ezer dollárt fizető „munkát" Hongkongban. Mikor Anna faggatni kezdte, mégis miféle munka ez, a nő végül bevallotta, hogy prostituáltként kellene dolgoznia.

Ennek ellenére a legtöbb Kínában élő modell azt mondja, hogy az itteni helyzet sokkal jobb annál, amit másutt tapasztaltak.

„Kína a legbiztonságosabb hely, ahol valaha dolgoztam," vallja Makarenko. „Senki sem kényszerít olyasmire, amit nem akarsz megtenni."

Ezt Anna is így látja. Elmondása szerint azért döntött Kína mellett, mert a külföldiekkel itt általában tisztelettel bánnak.

vivi