A kínai közmondás azt mondja, hogy „az élelmiszer elsődleges szükséglet az emberek életében". Az élelmiszer nemcsak gazdasági szempontból bír nagy jelentőséggel, hanem nélkülözhetetlen az emberi élethez is. Az élelmiszerbiztonság szorosan kapcsolódik a társadalmi harmóniához, stabilitásához és a gazdasági fejlődéshez.

1976-ban az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) első alkalommal hívta fel az országok figyelmét az élelmiszerbiztonságra. 1983-ban a FAO hivatalosan felvette az „élelmiszerbiztonság" kifejezést, ami mind „mennyiségi", mind „minőségi" biztonságra utal.

1956-ban Japánban előfordult egy furcsa betegség, amit először csak a macskák kaptak el, ezért „macskatánc betegségnek" nevezték el.

A beteg macskák nem tudtak rendesen járni, rázta őket a hideg és a tengerbe ugrottak: öngyilkosságot követtek el. Utána nem csak macskákban, hanem az emberekben is kimutatták a betegséget. A tudósok aztán észrevették, hogy a metil-higany okozta a kórt. A metil-higany pedig az ipari szennyvízből származik.

A délnyugat-kínai Guizhou tartományban található Wanshan bánya a higanytermelésről volt ismert, az itteni higanytermelés 600 éves múlttal rendelkezik, itt termelt higany mennyisége volt a legtöbb Kínában, a második legtöbb Ázsiában és harmadik legtöbb a világon. Az 50-es és a 80-as évek között a belföldi keresletnek megfelelően rengeteg higanybányát működtettek, ezzel párhuzamosan rengteg szennyvíz, ipari hulladék és kipufogógáz keletkezett. Tian Hongchang, a Wanshan bányai környezetvédelmi hivatal felelőse szerint az elégtelen feltételek és technikák miatt a bánya üzemeltetése súlyosan sértette a környezetet.

„Ha esik az eső, az ipari hulladék és szennyvíz a közeli folyóba és a szántóföldekre folyik."

A 60 éves Chen Zaiyang gyermekkorában a közeli faluban lakott. A következőket mondta:

„Az egészségügyi vizsgálatok azt mutatják, hogy a helyiek közül mindenkinek kárt okoz a higanyszennyezés, mert mindennap isznak a higany által szennyezett vízből."

Az illetékes szervek korábbi tesztjei azt mutatják, hogy az ottani talajban a megengedettnél több higanyt találtak. A szakértők szerint efféle talajon nem ajánlott gabonát vagy zöldséget termeszteni, inkább diófákat kell ültetni, hiszen a diófa gyökere képes a nedvesség elraktározására."

A higanyt más néven „fürge ezüstnek" hívják, mivel ez az egyetlen cseppfolyós fém, ami a vízben, a földön és a levegőben egyaránt megtalálható lesz és félő, hogy az állati szervezetekben és a növényekben is képes lesz terjedni és mérgezni azokat.

A kínai mezőgazdasági és erőforrásügyi miniszter által 2013-ban közzétett számok azt mutatják, hogy Kínában országszerte 3,35 millió hektárnyi szántóföld vált közepesen és súlyosan szennyezetté. Az ország évente tizenkét milliárd jüant fordít a szennyezett föld helyrehozására.

Mindez azonban rengeteg pénzbe kerül. Chou Huanguang, a Kínai Renmin Egyetem mezőgazdasági karának professzora a következőt mondta:

„Az ország anyagi támogatást nyújt a súlyosan szennyezett föld tulajdonosának, amennyiben nem műveli azt."

A központi kormány idei, a falusi reform elmélyítéséről és a mezőgazdasági modernizáció előmozdításáról szóló törvénytervezetében az áll, hogy egyrészt fokozni kell a szennyezet föld helyreállítását, másrészt pedig anyagi támogatást kell nyújtani a súlyosan szennyezett föld tulajdonosainak.

2013-ban Xi Jinping kínai államelnök egyes mennyiségekre és minőségekre vonatkozó környezettani előírásokat szabott meg.

Gao Jixi, az ezzel foglalkozó szakértői csoport vezetője elmondta, vannak szabályaik a szántóföld minimális területére vonatkozóan is; ezeknek eleget téve, ellenőrzés mellett és a törvények szem előtt tartásával tudnak megfelelő körülményeket biztosítani az embereknek.

Li Keqiang miniszterelnök az idei éves munkabeszámolójában azt hangsúlyozta, hogy a központi kormányban és a helyi önkormányzatokban ellenőrző rendszert fognak létrehozni, és a legszigorúbb ellenőrzések és szankciók kilátásba helyezése mellett biztosítják az élelmiszerbiztonságot. A Kínai Országos Népi Gyűlésben tervezik az élelmiszerbiztonságról szóló törvény módosítását.

Egyes kínai városokban már létrehoztak egy olyan ellenőrző rendszert, ami a zöldségek útját a földből való kihúzásuktól az asztalra kerülésükig követi.

A sanghaji nagykereskedők évente százezer tonnányi rizst adnak el és több mint száz vállalkozó foglalkozik kiskereskedelemmel a piacon.

A piac elektronikus adatbázist kínál a vállalkozóknak az élelmiszerek biztonságos követése érdekében. Zhu Zhongbin rizzsel foglalkozó kereskedő elmondta:

„Számítógépben tartjuk nyilván, hogy a rizst kitől vettük és kinek mennyit adtunk el belőle. Így ha élelmiszerbiztonsági probléma adódik, le tudjuk nyomozni, hogy kinek a felelőssége."

A jelentések szerint sok sanghaji piacon és nagykereskedelmi központban van ehhez hasonló számítógépes rendszer. Wan Qingfu, a sanghaji mezőgazdasági termékek nagykereskedelmi piacának helyettes igazgatója elmondta:

„Amikor a kiskereskedők itt vásárolnak, minden adatot felvezetünk a számítógépbe."

Az élelmiszerek frissességének megőrzése érdekében Sanghajban egy hűtőraktárt építettek ki, ahol két évvel meg tudják hosszabbítani az élelmiszerek szavatossági idejét. Pan Tongsheng, a sanghaji Wai Gaoqiao cég igazgatója elmondta:

„Az élelmiszerek általában rövid időn belül megromlanak, azonban ha megfelelő körülmények között tároljuk őket, azzal nem csak frissek maradnak, hanem a szavatossági idejüket is tovább garantálhatjuk."

A kínai központi kormány a 2013 decemberében tartott értekezletén hangsúlyozta, nagy kihívással néznek szembe: eleget kell tenniük egyes élelmiszerbiztonsági előírásoknak. A mezőgazdasági minisztérium március 28-án kijelentette, már kidolgoztak egy újabb élelmiszerbiztonsági rendeletet, ami a rovarirtó szerekre vonatkozik és idén augusztus 1-jén lép hatályba.