Mikor Xie Yu felfedezte, hogy a srác, akivel randizott placentával készült levest hozott neki, azonnal lapátra tette.

Épp csak betöltötte a 24-et és igazán nem volt sürgős randiznia, különösen olyasvalakivel, akivel a konzulense hozta össze az orvosi iskolában. Viszont mióta belevágott a 8 éves orvosi képzésbe, amelynek végül egy PhD fokozat lesz a jutalma, a családja egyfolytában nyaggatja, hogy minél előbb ismerkedjen meg valakivel. Attól félnek, hogy a magas képzettsége végül elriasztja majd a lehetséges udvarlókat.

Xie családja nem az egyetlen, amely megkérdőjelezi, hogy egy PhD képzésben tanuló hallgatónő képes lesz majd partnert találni. A legtöbb egyedülálló nővel összehasonlítva erre a csoportra irányul a legnagyobb figyelem, őket azonosítják leginkább a „maradék nőkkel", azaz azokkal, akiket túl öregnek tartanak ahhoz, hogy férjet találjanak maguknak.

Januárban Luo Biliang, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó testület Guangdong tartományi bizottságának tagja, azzal a kijelentéssel borzolta fel a kedélyeket, hogy a női PhD hallgatóknak „nem jut szerelem", ezért férjet kell fogniuk, amilyen hamar csak lehetséges.

Bár a felhördülés hatására Luo pár héttel később bocsánatot kért, a szavai nyomán újra vita támadt a PhD hallgatónőkről, különösen, hogy a tavaszünnep egy sor szervezett randit hozott magával.

Társadalmi nyomás

Xie az orvosi képzés tavalyi megkezdése óta küzd az édesapjával – kevés sikerrel. Apukáját az aggasztja, hogy a lányából „harmadrangú személy" válik.

„Az interneten egy olyan bejegyzésre bukkant, amely szerint háromféle ember létezik: férfiak, nők és PhD hallgatónők," meséli Xie. „Nagyon megijedt, hogy a végzettségem miatt nem leszek alkalmas a házasságra."

Xie szintén PhD végzettségű, 34 éves férjezetlen unokatestvére csak tovább súlyosbította édesapja aggodalmait. Bár a lány még csak 24 éves, az apja eldöntötte, hogy 27 éves korára férjhez kell mennie, ami kevés időt hagy neki a randizásra, és még kevesebbet a válogatásra.

Bár Xie családja a shandongi Ji'nanban él, édesapja folyamatosan hívogatta telefonon, vagy a neten csetelt vele azokról a gyerekkori ismerőseiről, akik megházasodtak és családot alapítottak.

Aztán jött egy rakás megszervezett találka. Xie apja kérlelhetetlenül a fejébe vette, hogy a lányának meg kell ismerkednie az igazival, és fáradhatatlanul ezen munkálkodik.

„Négy órát vezet Pekingig, csak hogy elrángasson a randevúkra," meséli a lány.

Xie szerint a férfiak, akiket az apja és professzora bemutat neki, nem megfelelő partnerek, de nem tudja őket megakadályozni ebben.

Wen Xue a kínai társadalomtudományi akadémia PhD hallgatója úgy birkózik meg a nyomással, hogy igyekszik békés és nyugodt maradni. Tavaly kezdte el a képzést, azóta pedig nem volt egyetlen megszervezett randin sem.

Nem ért egyet azzal a feltételezéssel, hogy minél magasabb egy nő képzettsége, annál nehezebben talál férjet, és egyedülálló státuszát sem a magasabb fokozat elérésének tulajdonítja.

„Rengeteg oka lehet annak, ha nem vagy csak későn megy férjhez valaki. A háttérben állhat a munkája, az ő saját döntése, a pénz, egy csomó dolog, nem csupán a végzettsége," vallja a lány.

Az igazság magva

A társadalom látszólag már kialakított egy sztereotípiát a PhD hallgatónőknek: vagyis, hogy idejük java részét laborokban töltik, nem élnek társasági életet vagy túl unalmasak egy romantikus kapcsolathoz.

Az év elején a Leeds-i Egyetem egyik vonzó kínai PhD hallgatónőjének képe futótűzként terjedt el a kínai Weibón, mivel a szépsége meghazudtolta ezeket a sztereotípiákat.

A szóban forgó Wang Yunwei azt mesélte a Telegraph napilapnak, hogy a hatalmas internetes érdeklődés és rajongótábor ellenére, a húszas évei végén járó egyedülálló nőként rá is nehezedik a házasságkötés nyomása. Édesanyja valahányszor felhívja azzal nyúzza, hogy találjon magának egy rendes fickót.

A következő hónapban a Weibo internetes közvélemény-kutatást tartott arról, hogy a férfiak feleségül vennének-e olyan „gyönyörű PhD hallgatókat", mint Wang. Bár a lányt „nem szokványosként" jellemezték, a férfiak 30%-a még így is azt mondta, hogy nem venne el PhD hallgatót.

A 31 éves Sally Ren a kínai tudományakadémián szerzett doktori fokozatot információtechnológiából. Szerinte lehet némi igazság Luo Bilang szavaiban.

Sally boldog házasságban él középiskolai osztálytársával, aki mesterfokozatig vitte. Bár nem azoknak a táborát gyarapítja, akiknek „nem jut szerelem", azt mondja, megérti, miért alakult ki a társadalomban ez a kép a PhD hallgatónőkről.

„Ha csak a doktori képzés megkezdése után kezdenek randevúzni, szembe kerülhetnek néhány problémával," mondja.

Az egyik gond, hogy a doktoranduszok általában idősebbek, a kínai társadalomban viszont a férfiak hagyományosan fiatalabb nőket akarnak maguknak.

A Baihe internetes társkereső és a kínai jóléti-népességi alapítvány közös cikke szerint a férfiak és nők máshogy határozzák meg a „maradék nők" fogalmát is.

A 95731 netes válaszadó közül a férfiak 81,5%-a szerint egy nőből „maradék" lesz, amint betölti a 30-at, míg a nők 66,6%-a nem tartotta magát annak, mielőtt betöltötte volna a 35-öt.

Ezen kívül a csoportnak van néhány jellegzetessége, ami megakadályozza őket abban, hogy összejöjjenek valakivel, mondja Ren. Ő azt figyelte meg, hogy doktori hallgatóként kevésbé „romantikus" volt, mint főiskolás korában, amiért szerinte főleg az a gondolkodásmód felelős, amit a speciális képzés igényel.

„Gyakran megesik, hogy a férjem mesél egy viccet, nekem meg nem esik le, nem veszem komolyan, vagy egyre a logikát keresem a szavai mögött, ami meg tudja ölni a hangulatot," meséli.

A 23 éves Zheng Yi épp csak elkezdte menedzseri doktorképzését a Pekingi Egyetemen. Ő is egyetért ezzel, viszont az ő esetében külső okai vannak, amiért nem talál magának barátot.

Mióta elkezdte a képzést, Zheng baráti köre az osztálytársaira vagy a doktori iskolákkal kapcsolatban állókra szűkült, neki pedig nemigen van ideje arra, hogy ezen a körön kívül keressen társaságot vagy beszélgetőpartnert.

„Különben is, doktorandusznak lenni megköveteli, hogy egyetlen pontra koncentráljon az ember, ott ásson mélyebbre, így annyira talán nem izgatja a szórakozás," mondja.

A probléma gyökere

Mikor Luo kifejtette a véleményét a női doktoranduszokról, Wang Hongwei, a dél-kínai tanárképző egyetem professzora sajtótájékoztatón reagált a megjegyzéseire.

A résztvevők, javarészt PhD hallgatók, professzorok és feministák, nem osztották azt a véleményt, hogy ez a csoport az idő múlásával egyre értéktelenebbé válik.

Wang szerint a doktori hallgatóknak van a leglogikusabb és legjobban szervezett élete. A magasabb képzettség megszerzése mellett, konkrét elképzeléseik vannak az életre, illetve arra, hogyan gondoskodjanak a családjukról.

A külvilág véleménye azt bizonyítja, hogy ez kezd problémás kérdéssé válni, mivel a női doktoranduszjelöltek aránya az 1998-as 21,9%-ról 2006-ra 35,7%-ra emelkedett, a Pekingi Egyetem 2010-es adatai szerint.

Peng Xiaohui, a közép-kínai tanárképző egyetem szexológus professzora szerint a társadalom hozzáállása a PhD hallgatónőkhöz egyetlen feltételezésen alapul: hogy mindannyiuknak férjhez kellene menniük.

„Egy patriarchális társadalomban egy nő boldogságát a házasság függvényévé teszik, hogy van mellette egy férfi, aki gondoskodik a szükségleteiről," mondja. „De a modern világban a nők függetlenek és maguk irányítják az életüket, ezért nem kell többé behódolniuk ennek a feltételezésnek."

Wu Di, egy sanghaji párkapcsolati tanácsadó és pszichológus szerint annak ellenére, hogy a nők napjainkban magasabb társadalmi státusznak örvendenek, még mindig gúzsba kötik őket a hagyományos elvárások.

„Sok kliensemnek van magas végzettsége és jó fizetése, mégis makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy egy férfinak jobbnak kell lennie náluk," meséli.

Peng úgy véli, a kínaiak efféle gondolatairól a társadalom patriarchális beállítottsága tehet.

„A társadalmunk túl sok felelősséget és terhet ró a férfiakra, így az a tévképzet alakult ki, hogy a társadalmi felelősség aktív keresése férfias. Vagyis ha egy férfi olyan nővel találkozik, akinek magasabb a végzettsége, könnyen inába száll a bátorsága. Ez állhat a „maradék nők" jelenségének hátterében."

Peng azt javasolja a női doktoranduszoknak, hogy a társadalmi előítéletek és nyomás kezelése érdekében legyenek erősek és higgyenek abban, hogy a saját képességeikre támaszkodhatnak életük során ahelyett, hogy egy férfitől függnének.

Zheng egy viccnek tartja a PhD hallgatónőkkel szembeni előítéleteket, amik nem befolyásolják azt, hogyan gondolkodik a szerelemről vagy a házasságról. Szerinte az emberek bolhából csinálnak elefántot pusztán azért, mert a kívülállók nem értik ezt a csoportot.

Az ő PhD kurzusán 7 hallgatónő van. Az egyiküknek nemrég született kisbabája, hármójuk stabil párkapcsolatban él, van egy facér hölgy, ketten pedig épp most igyekszenek kiválasztani számos udvarlójuk közül a legmegfelelőbbet.

„Azokat, akik belülről ismerik ezt a világot, nem izgatja, hogy doktorandusz vagy. Nem fognak másként tekinteni rád," mondja a lány.