nanyindiyiren

Li Baiyan híres Nanyin énekesnő, aki már több mint harminc éve foglalkozik a különleges ősi kínai dallamok éneklésével, előadásával és oktatásával. Nem csak Kínában és a délkelet-ázsiai országokban teszi ezt, így a tengerentúli kínaiak is élvezhetik a szép hangját. Li Baiyan tavaly megkapta a kínai népművészet legrangosabb elismerését, az úgynevezett Peony-díjat. Ő az első művész, aki ezt megkapta. hogy a trófea névlistája első Nanyin művésszé lett.

A Nanyin egy ősi kínai népművészeti ág, ami vélhetően a Tang-dinasztia korából származik és még ma is fennáll. A Nanyin szó szerint déli hangot, vagy déli zenét jelent hiszen Nanyin Fujian tartomány helyi különlegessége, Fujian tartomány pedig Kína dél-keleti partjainál fekszik.

Mondhatjuk, hogy a Nanyin a Tang-dinasztia idejéből származó sláger.

A szövegét ma is ősi mandarin nyelven éneklik. Kísérő hangszerei a Pipa, a Sanxian, az Erxian(hagyományos pengető hangszer), a Dongxiao (egyfajta bambusz fuvola) és a Banzi(egyfajta dob). A Nanyinok lehetnek rövidek, de lehetnek nagyon hosszúak is, történeteket mesélnek el, vagy szép természeti képeket mutatnak be.

A Nanyin Fujian tartományban jól fejlődött, már a Ming-dinasztiában voltak társadalmi szervezetek, amelyek előadásokat tartottak róla és tanították a Nanyint. Lehetséges az is, hogy Fujian tartományban azért fejlődik jól a Nanyin, mert az ottani Minnan akcentus hasonlít az ősi mandarin nyelvhez.

Aimént Li Baiyant hallották a 7. Kínai népművészeti verseny döntőjében. Ez nem egy klasszikus Nanyin dal volt, hanem egy újrakomponált mű. Li Baiyan a dal éneklésével megnyerte a Peony-díjat, amit a kínai népművészet legrangosabb elismerésének tartanak.

Li Baiyan 1966-ban született a Fujian tartománybeli Quanzhou város melletti Yongchun járásban, egy átlagos családban. Gyerekkorában már nagy érdeklődést mutatott a zene iránt. A középiskola után 19 évesen jelentkezett a Fujian tartománybeli művészeti iskolába, aminek első Nanyin-oktatócsoportjában tanult. Li Baiyannak korábban már volt egy kevés éneklési alapja, mégis nagyon nehéz volt neki Nanyint tanulni. A tanulás folyamatáról a következőket mondta:

„Kezdetben nagyon nehéz volt, hiszen a Nanyin szövegeinek kiejtése mindig zavart és a tanáromnak sem volt jó ötlete, én pedig egyre jobban kezdtem megutálni a

tanulást. Nem igazán ismertem a kiejtési szabályokat, sőt, még az éneklési technikát sem. Tényleg fájdalmas kezdet volt."

A Fujian tartománybeli művészeti iskolában Li Baiyan három évig tanulta a Nanyin éneklést. Noha kezdetben sok nehézséggel küzdött, jó tanárai segítségével és szorgalmával jó alapot teremtett a profi pályafutásához.

Erről így beszélt: „Su Shiyong volt az első tanárom, aki mindig segített nekem és én is szorgalmasan tanultam. Minden délben felkerestem a tanáromat, hogy együtt tanuljunk. Este is gyakoroltam a Kínai Nanyin Szövetségben. Úgy véltem, hogy akkor sok jó lehetőséget találtam a profi pályafutásom kezdetéhez. A tanárom pedig azt mondta, hogy nagyon jó hangom van és ha szorgalmasan gyakorolok, akkor biztosan sikeres lehetek."

Háromévnyi tanulás után Li Baiyant felvették a Quanzhou városi Nanyin társulatba. Akkor a társulatnak még nagyon gyenge anyagi körülményei voltak, ahogy erre Li is visszaemlékezett:„A társulatunknak akkor még nem volt egy állandó helyisége.

Wu Jieqiu úr adta kölcsön a családi templomát.

A zenéket ott gyakoroltuk szerény körülmények között és ott is laktam. A templom a város szélén volt, nem volt benne igazi konyha és a környéken is kevés lakás volt. Este nagyon félelmes volt, különösen amikor nem volt áram. Sok macska nyávogott a háztetőn, sőt néha az ágyamra hullt a macskapisi. Nyolc évét töltöttem ott. Szerintem a nehéz körülményeknek köszönhetem a kitartásomat."

Bár a társulat nagyon nehezen működött, Li Baiyan sok előadási lehetőséget kapott, amelyeken keresztül erősödött az éneklési technikája és a színpadi képességei is. Egyre jobban megszerette a Nanyint.

Ezt mondta:

„A Nanyin zene képes az emberek természetét javítani, mérsékelni. A Nanyinok dallama gyönyörű, a szövegük pedig nagyon irodalmi és mély filozófiai értékkel rendelkezik. Úgy véltem, hogy érdemes terjeszteni, hiszen nagyon értékes. Tényleg, ahogy mondják is, a Nanyin zene igazi zenei kövület, igazi kincs."

Az 1990-es évektől Li Baiyan elkezdte megteremteni a hírnevét a kínai színpadokon. Sokszor vett részt nagyszabású művészeti gálákon. Több zenész is kapott kitüntetést.

Li így folytatta: „1994-ben Jiang Zemin, akkori kínai elnök megnézte a társulatunk előadását és méltatta a Nanyin zenét. 1998-ban kaptam egy tartományi szintű ifjúsági zenei kitüntetést, ami szintén nagy elismerés számomra."

2009. szeptember 30-án az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének illetékes kormányközi bizottsága 4. ülésén a Nanyint hivatalosan is fölvették az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.

Li Baiyannak sok munkája volt a pályázatban. 2003-ban a Quanzhou tanárképző főiskolán létrehoztak egy Nanyin zeneosztályt, ahol Li Baiyan tanította az éneklést. Li Baiyan abban az időben nagyon fáradságos munkát végzett: nappal a főiskolán tanított, este pedig a társulatban lépett föl.

„A legtöbb héten húsz tanórát tartottam, pedig egy tanárnak hetente átlagosan csak 12 tanórája van. Abban az időben krónikus torokgyulladásban szenvedtem, de nem volt más megoldás, hiszen az új generációnak át kellett adnom a tudásomat. Az oktatás a pályafutásom kiemelt része."

Li Baiyan már tíz éve tanított Nanyint. Szerinte az oktatás javított az előadási képességein is. Nem csak a saját tapasztalatait adta át a tanítványainak, hanem más énekesektől is tanult. 2006-ben kiadták a tankönyvét, ami az ország első főiskolai Nanyin-éneklés tankönyve lett.

Li Baiyan számtalan hallgatót tanított általános iskolákban és amatőr tanfolyamokon is. Egyes tanítványai társulatokhoz csatlakoztak, mások pedig tanárok lettek. Tajvanon és külföldön is voltak tanítványai.

„2009 júliusában voltam Tajvanon egy hónapot: összesen 7 tanárt küldtünk oda és több mint 30 embert tanítottunk, nagyon szorgalmasan tanultak. Bár kezdetben egyáltalán nem ismerték a Nanyint, egy hónap után már hét Nanyin dalt tudtak énekelni. A Quanzhou stílusú Nanyint tanítottuk, mert Tajvanon a Xiamen stílusú Nanyin zene népszerű és meg szerettük volna mutatni az eredeti Nanyin zenét a tajvani lakosoknak."

Li Baiyan tajvani tanítványai jelenleg már előadásokat tartanak és Li Baiyan nagyon büszke rájuk. Reményeiről így beszélt:

„Remélem, hogy a jövőben akadálymentes lesz a Tajvanra való közlekedés, így jobban bemutathatjuk a hagyományos Nanyin kultúrát Tajvanon, és egyre több ember szeret majd bele a Nanyin zenébe."

Li Baiyan a majdnem 30 éves pályafutása során külföldön is, például délkelet-ázsiai országokban többször tartott előadást.

Li Baiyan Nanyin zenével foglalkozó pályafutásának csúcsa pedig tavaly érkezett el, amikor megkapta a kínai népművészet legnagyobb kitüntetését, a Peony-díjat.

Li Baiyan az első Nanyin zenész, aki megkapta a díjat.

Így beszélt róla:

„Peony-díjat nagyon nehéz szerezni, nagyon kevés művész kapja meg. Úgy vélem, hogy a Peony-díj hangsúlyozza a Nanyinnak a kínai népművészetek körében betöltött helyét. Másrészről ez számomra nagy elismerést jelent. Nanyin zenészként sok időt szenteltem a Nanyinra a pályafutásom során."

Li Baiyan jövőben nem a színpadra, hanem a tanteremre szeretne koncentrálni. Reméli, hogy ezt az ősi zenét ország-világ előtt elterjesztheti. Így beszélt:

„Úgy vélem, hogy a Nanyin hagyományának megőrzésével még szükség van új innovációs ötletekre nemcsak a tartományon belül, hanem az egész világon, hogy megismerjék a zene stílusát. Ezért kell mindenkivel megismertetni a zenét, és egyidejűleg az új generációs zenélést is művelni kell. A Nanyin szép fejlődése az én álmom."