0521mikloshangosmagazin.m4a

Jilin tartomány Kína északkeleti részén van, területe majdnem 187 ezer négyzetkilométer, azaz közel két Magyarország nagysága. Lakossága 27,5 millió fő. A kínaiak Jilinot, Liaoningot és Heilongjiangot szokták a három északkelet-kínai tartománynak nevezni. A szomszédos tartományok éghajlata hasonló, hosszú és hideg tél van. A három tartomány Kína északkeleti sík területén fekszik. Jilin tartomány Észak-Koreával is szomszédos, a tartományban sok koreai nemzetiségi is él. Rajtuk kívül korábban kevés külföldi érkezett a tartományba, ám a kínai gazdasági helyzet változásával az emberek közti kulturális kapcsolatok is élénkebbek lettek. Mai műsorunkban egy nepáli és egy thaiföldi ösztöndíjast ismerhetnek meg.

A Chanbaishan hatása

Abin egy a Jilin tartománybeli Yanbian városban tanuló nepáli egyetemista, akinek az eredeti neve nem tudjuk, de van egy szép kínai neve, Abin. Ő a következőket mondta: Gyermekkoromban mindig azon gondolkodtam, hogy mi lehet a Csomolungma másik oldalán. Egyszer megkérdeztem az anyámtól, a válasza pedig Kína volt. Akkor mondtam az anyámnak, hogy egy nap Kínába látogatok, és megnézem az ottani világot.

Az álmom végül megvalósult, megszereztem az ösztöndíjat, és Kínában, a Jilin tartománybeli Yanbian városban tanulhattam az egyetemen. Nagyon örülök annak, hogy a házunk előtt a Csomolungma felé fordulva hangosan kiálthattam, hogy „Kína, jövök!"

A yanbiani lakosok nagyon barátságosak. Olyan barátságosan fogadtak engem,

mintha otthon lettem volna. Négy évet töltöttem Yanbianban; mondhatom, hogy a város a második szülőhelyem. A helyi koreai ételeket is nagyon szeretem. Kína egy nagyhatalom, természetesen a tanfolyam után, a szabadságom idején több helyet is

felkerestem.Sanghajban megnéztem felhőharcolókat, Pekingben sikeresesen megmásztam a Nagy Falat és gyönyörködtem a hangzhoui Nyugati tóban és a guilini hegyek és a víz szépségében. Egy kínai barátom tudta, hogy szeretek utazni, ezért elmondta nekem, hogy Changbaishan egyike Kína tíz legismertebb hegyeinek és pont Jilin tartományban fekszik, ezért oda el kell látogatnom. Tényleg olyan volt, ahogy a barátom elmondta.

A Kínai Központi Televízió egyszer készített egy sorozatot Changbaishannál, és ehhez kerestek statisztákat az egyetememen. Jelentkeztem, és szerencsére engem is kiválasztottak. Így lett lehetőségem Changbaishanba is ellátogatni. A forgatás után a barátaimmal együtt elindultunk Changbaishan hegyre. Changbaishang egy kialudt vulkáni hegység, a kráterénél egy nagy tóval, amit Tianchinek, azaz az ég medencéjének hívnak. Tianchi Kína legnagyobb, legmélyebb és legmagasabb helyen lévő vulkáni tava. Sikeresen felértünk a csúcsra korán reggel, amikor a nap még nem kelt fel, és a tó ködbe volt burkolva. Egy ideig vártunk a napsugárra, aztán a köd folyamatosan eltűnt és végül megnéztük a tavat. Olyan csendes és tiszta volt a tó, a felülete olyan volt, mint egy tükör. Szellő lengedezett, és fodrozódott a tó felszíne és visszatükrözte a napsugarakat; olyan volt, mintha egy-egy csillag csillogott volna. Rögtön elvarázsolt, sokáig bámultam. Akkor tapasztaltam meg, hogy milyen az igazi természet és úgy éreztem, hogy felszálltam levegőbe és a tó fölött, a felhők között lebegtem úgy, mint a Majomkirály, miközben a tavat néztem.

A lefelé vezető úton feltűnt, hogy sok ember kemény tojást és főtt kukoricát evett. De azt nem láttam, hogy konyha vagy felszálló füst is lett volna, ezért nem értettem, hogy hogyan tudták megfőzni. Megkérdeztem egy embert, akitől kiderült, hogy a meleg forrásban főzték meg a tojást és a kukoricát. A Changbaishan meleg forrásai magas hőmérsékletűek, átlagosan 60 fokosak, de a legforróbb 82 fokos. A tojás a meleg forrásban azonnal megfőtt. A út mentén lévő üzletben vettem két tojást és egy kukoricát is. Megpróbáltam megfőzni a meleg forrásban és sikerült; nagyon finom volt.

Még van egy csodaszép látnivaló a hegységben, a changbaishani vízesés. A Tianchi, azaz a vulkáni tó vize lefolyt a hegycsúcsról, és kialakított egy nagy folyót, amit Baihe folyónak hívnak. A Baihe folyó a hegység 1250 méteres csúcsánál egy 68 méteres hatalmas vízesés formált. A tiszta víz fehér függönyként ömlik a magas szikláról: sokáig fotóztuk, hogy örökké megőrizzük a szépségét.

Nem csak hideg van Jilinben

Most egy thaiföldi ösztöndíjas egyetemista beszámolója következik, akinek szintén nem tudjuk az eredeti nevét, de van egy nagyon szép kínai neve, Chen Yilin. Thaiföldön csak egyszer hallottam a Jilin szót, földrajzórán. Ám az egyetem elvégzése után egy ideig nagy stressz volt rajtam. Szerettem volna Kínától minél távolabb menni, ezért amikor lehetőséget kaptam arra, hogy Kínában tanulhatok Jilint választottam. Egy thaiföldi vicc szerint Thaiföldön három időszak van: meleg, melegebb és legmelegebb. Ám Jilinben a hideg időszakban mért hőmérséklet csak mínusz 25-30 fok. Mivel én trópusi országban élek, a Jilinba való induláskor aggódtam.

Augusztus végén érkeztem Jilin tartomány Jilin városába, ahol mindig fújt a szél, és ez már elég hideg volt nekem. Ám nagyon szeretem a városon átfolyó Songhuajiang folyót.

Ősszel tanfolyam kezdődött és a Jilin városban lévő Beihua Egyetemen tanultam. Az osztályomba a világ különböző részeiről jöttek a hallgatók: dél-koreaiak, mongolok, oroszok és indiaiak voltak. Nem tudtam, hogy ők akartak-e barátkozni velem. Az első órámon már megszűnt az aggodalmam. Nagyon kellemes és érdekes óra volt és a külföldiek gyorsan megismerkedtek egymással. A rendes tanóra anyagán kívül a saját ország kultúráját ismertettük meg a többiekkel. Gyorsan emelkedett a kínai nyelvi színvonal is. Telt-múlt az idő, elmúlt az ősz, jött a tél. Soha nem láttam igazi havat, hóhullást. 2013. október 29-én hullott a tél első hava, ami az én életem első hava is volt. Kicsi-pici fehér hópelyhecskék hullottak a levegőből szüntelen. Hidegnek éreztem, de kellemesnek is. Három-négy órán át tartott a hóesés, utakat, épületeket borított be a fehér szín. Ha a kezemre esett, rögtön megolvadt. Számomra ez nagyon nagy csoda volt, hogy az egész várost beborította a fehér hó. A barátaimmal együtt kint játszottunk, korcsolyáztunk, síeltünk, hóembert építettünk és hógolyócsatát vívtunk. A fehér tél számomra igazi élmény volt. A hideget? Már teljesen elfelejtettem.

A jég és a hó elolvadt, tavaszi szél fújt, nyíltak virágok, megjött a tavasz. A téli és a téltől különböző időszakokban Jilin két teljesen más város. Eddig egy tanévet töltöttem Jilinban, most kezdtem a másodikat és remélem, hogy még jobban élvezem majd itt.

Egyes külföldi osztálytársaim szokták mondani, hogy Jilinben nincsen semmi különleges, ám azt hiszem, hogy meg kell találni a városban az érdekességet.

Ha az ember nem kommunikál a helyi lakosokkal, akkor mindig idegennek fogja érezni magát. Ha másra figyel, másokat gondoz, akkor ismeretlen emberekkel is folyamatosan megismerkedik és összebarátkozik. Jilin és én jelenleg már igazi jó barátok vagyunk.

Kedves hallgatóink, Kínának több mint 30 tartománya és tartományi szintű városa van, közülük talán Pekinget és Sanghajt ismerik a legjobban, Jilin nem olyan híres. Jilin tartomány régen főleg mezőgazdasági tartomány volt, ahol jó minőségű rizst és többféle gabonát termesztettek és termesztenek ma is. Jelenleg az ipar is gyorsan fejlődik a tartományban. Itt van a német Volkswagen cég egyik gyártási bázisa, sőt a kínai gyorsvonat egyik fontos kutatási és fejlesztési központja is a tartományban van. A tartomány 27 millió lakosa egy szebb jövőért küzd.