A mai Kína egyik legfelkapottabb témája a társadalom által „maradék" kategóriába sorolt nők, vagyis a 30 év körüli, de még nem házas nők szingli státusza. A kínaiak körében heves vita zajlik arról, hogy vajon miért lesz valakiből „maradék", és hogyan oldható meg ez a probléma.

Az akadémikusból lett újságíró, Leta Hong Fincher könyvet is írt a hátrahagyott nőkről, amelyben a nemi egyenlőtlenség újjáéledése és a maradék nők közötti kapcsolatot tárgyalja.

Szerinte Kína azon munkálkodik, hogy ezeket a nőket visszaterelje a konyhába, és ehhez segítségül hívta az ingatlancégeket és a társkereső oldalakat, derül az Economist könyvajánlójából.

Vajon Kína miért próbálkozna ezzel?

Az író szerint a társadalmi szabadság bővülése következtében az elmúlt években egyre több nő maradt egyedülálló, függetlenül attól, hogy ez a saját döntésük volt, vagy külső körülmények következménye. A tendencia a Kínai Kommunista Párt (KKP) figyelmét sem kerülte el. A párt szerint a társadalom annál stabilabb, minél alacsonyabb a szinglik száma, állítja az írónő, arról nem is beszélve, hogy az új családok a fogyasztás és az ingatlanpiac élénkülését hozhatják. Az sem mellékes, hogy a tanultabb nők jobb „minőségű" gyerekeket hoznak világra.

Fincher szerint ez az összeesküvés csökkenti azt a szabadságot, amelyet a kínai nők kivívtak maguknak a Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulása óta.

Az Economistban megjelent ajánló szerint a könyv lenyűgözően eredeti kutatómunka eredménye, de azt is megjegyzi, hogy Fincher „kissé elsózta azt, amit főzött". A legtöbb fejlődő országban élő nőkhöz képest a kínai nők elég jól boldogulnak, olvasható a cikkben. Még Koreával és Japánnal összehasonlítva is nagyobb szerephez és státuszhoz jutnak a társadalom sok területén.

Az Economist cikke szerint több jel utal arra, hogy a kínai nők nem hagyják magukat, és ha kell, vissza is vágnak. Vannak, akik a „maradék" szó helyett egy másik kínai szóval illetik magukat. Ez hangzásában nagyon hasonlít a „maradékhoz", de egészen mást, „diadalmast" jelent. A kínai nők sokszor ezzel a szóval védik meg szingli státuszukat, és mutatnak fityiszt azoknak, akik őket kritizálják. Fincherrel ellentétben, aki képzeletbeli kapcsolatot vél felfedezni a kínai nők és a szingliséghez való jog korlátozásán ügyködő állami összesküvés között, más kutatók józanabbul ítélik meg a kérdést.

Sajnálatos módon sok olyan nő él Kínában, akik nem találnak maguknak férfit a nagyvárosokban, de Sun Peidong, a sanghaji Fudan Egyetem szociológusa úgy látja, hogy a jelenség a piacgazdaság és egy nyitottabb társadalom felé történő elmozdulást tükröz.

„Az emberek példátlan nyugalom és szabadság közepette élhetnek, különösen, ha a házasságról, a családról és a szexről beszélünk" – idézi Sunt a Los Angeles Times 2013 júliusában megjelent cikke.

A házasság nagyon is fontos, de a „maradék" kategóriába eső nőknek több választásuk és lehetőségük van arra, hogy valóra váltsák vágyaikat, vallják kutatók. „Ötezer éven át a házasság jelentette a stabilitás egyetlen forrását" – állítja a Los Angeles Timesban megjelent cikk szerzője, Joy Chen. „Mostanra minden megváltozott. A házasság már nem feltétele az életben maradásnak, álmaink is vannak, de hiányzik a követendő példa" – olvasható a cikkben.

Vannak olyan kutatók, akik azt állítják, hogy a maradék nők kérdése talán nem is olyan súlyos probléma, mint ahogy azt többen gondolják.

A nők első házasságának éve tényleg kezd egyre kitolódni, mondja Roseann Lake, egy Pekingben élő kutató. Ez tavaly Sanghajban 27,3 év volt, ami magasabb, mint a 2007-es 26,4 év. De 35 éves korára a kínai nők több mint 90 százaléka megházasodik, teszi hozzá Lake.

A kínai nők csupán egy bizonyos ideig maradnak szinglik, ami még visszataszítóbbá teszi azt, hogy „maradék" jelzővel illetik őket. Kínában azok számítanak valójában is maradéknak, akik szegények, iskolázatlanok és vidéken élnek. És ezek nem nők, hanem szingli férfiak…

Egy felmérés eredménye szerint a maradék nők többsége vonzó megjelenésű és gazdag. Ezzel szemben a maradék férfiak közel felének nincs autója és lakása sem. Az egyik népszerű kínai társkereső oldal több mint 56 ezer férfi körében végzett közvélemény-kutatást.

A társkereső oldal szerint az a szingli férfi számít maradéknak, aki betöltötte a 20. életévét és saját magát maradéknak tartja.

Az 1980-as években született egyedülálló férfiak esetében 100 nőre 136 férfi jut. Az 1970 után született férfiak esetében ez az arány 206:100.

Ez a probléma különösen szembetűnő a szegényebb vidékeken. Az egyre romló nemi arány miatt egyes szociológusok válságtól tartanak.

A vidék és a város közötti migráció lehet az egyik oka a több vidéki régióban tapasztalható nemi aránytalanságnak. Demográfiai adatok szerint az 1980-as évek óta aszimmetrikus a nemek aránya Kínában, és ennek eredményeként a maradék férfiak száma eléri a 20 milliót.

A xi'ani Jiaotongi Egyetem felmérése szerint Kína nyugati területein élnek nagy számban maradék férfiak, és az agglegények számának növekedése a nők elleni erőszakos bűncselekmények gyakoriságának növekedéséhez, például az embercsempészethez vezethet.

A Kínai Kommunista Párt (KKP) lapja szerint a megoldást az jelentheti, ha a nők elfoglalhatják a társadalomban őket megillető helyet, és megbüntetik azokat az orvosokat, akik törvénytelenül tevékenykednek, például megállapítják a magzat nemét. Biztosítani kell a nemi egyenlőséget, hogy a nők ugyanolyan jogokat élvezhessenek, mint a férfiak, írja a Zsenmin Zsipao.

feri