k |
A ciszjordániai település építését tekintik a béketárgyalások egyik legnagyobb akadályának. Vajon mi a településeken lakó izraeliek véleménye a Palesztina és Izrael közötti konfliktusok helyzetéről és tendenciáiról?
A következőben tudósítóink, Zhang Jin és Wang Qian beszámolóját hallhatják.
A Ciszjordánia északi részén lévő palesztin földön való izraeli település építését a nemzetközi közösség folyamatosan elítéli, de a településen élő zsidó lakosoknak teljesen más véleményük van.
A Ciszjordánia északi részén lévő Ofra települést a 60-as számú autópálya mellé építették. Az egyik izraeli polgármesteri hivatal statisztikai adatai szerint Ofrában a lakások többsége palesztin magánterületen fekszik, amit Ruchie Avital, a település női szóvivője nem ismer el. Avital kifejtette, hogy Izrael 1967-ben kapta ezt a területet, és akkor egyik országhoz sem tartozott, ezért az nem igaz, hogy Izrael foglalta el Palesztinát.
„Ez nem egy elfoglalt terület, csak a konfliktus területe. Én nagyon támogatnám, hogy ciszjordániai C zóna Izraelé legyen. Valójában úgy vélem, hogy Izraelnek 1967-ben már kellett volna alkalmaznia a saját törvényeit ezen a területen."
Az izraeliek Júdeának és Samariának hívják a ciszjordániai területet. A '90-es években aláírt Oslói Egyezmények és az aztán aláírt Palesztina átmeneti kormányzásával kapcsolatos egyezmények A, B és C zónára osztották ezt a területet: az A zónát a palesztin átmeneti kormány igazgatja, a B zóna polgárügyeiért a palesztin fél felelős, a biztonsági ügyeiért pedig az izraeli fél felelős, a C zóna pedig teljesen Izrael kontrollja alá tartozik.
Avital kifejtette, hogy innentől kezdve Ofra település lakosai és az ottani palesztinok között megszakadt a kapcsolat.
„Régen gyakran mentünk Ramallahba, a palesztinok olyan voltak, mint a szomszédaink. Vásároltunk ott, bankszámlánk volt Ramallahban, együtt éltünk. Néha ők is nálunk fordultak orvoshoz. De miután aláírták az Oslói Egyezményeket és megépítették a 60-as számú autópályát, már gyakran kövekkel dobálnak minket, sőt lövik a településünket, ezen kívül semmi más kapcsolatunk nincs velük."
Az északabbra fekvő Yitzhar nevű településen a helyiek és a palesztinok közötti kapcsolat még rosszabb. Ezri Tubi, a település szóvivője elmondta, hogy a nemzetközi közösség folyamatosan ront a palesztinok szenvedésein. Véleményük szerint a zsidó betelepülők többet szenvedtek.
„Este mielőtt lefekszünk, először mindig körbejárom a házat, bezárok minden ablakot és ajtót és puskát teszek a párnám alá, mert nem tudom, hogy az arab terroristák jönnek-e megölni engem és gyermekeimet, vagy mikor jöhetnek egyáltalán, mert régen történt ilyen esemény. Mi és a gyermekeink folyamatosan végtelen életveszélyben vagyunk."
Tubi elmondta, hogy Yitzhar település bizonyos mértékben a zsidó civilizáció bölcsője, ahol a települőknek nagyon szilárd hite van abban, hogy megvalósítsák a zsidók által több ezer évvel ezelőtt ezen a területen megkezdett küldetésüket. A média Yitzhar lakosait a legszélsőségesebb betelepülőknek tekinti, akik gyakran szerepelnek az újságokban azzal, hogy támadják az izraeli katonákat és a palesztinokat. Ugyanakkor Tubi kifejtette, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a lakosok 97%-a ellenzi a katonák elleni erőszakos cselekményeket, és ők maguk sem támogatják a palesztinok elleni támadásokat.
„Véleményem szerint az erőszakos cselekmények nem segítenek a helyzet javításán. Jobb és bölcsebb módszer is van arra, hogy javítsunk a mostani helyzeten és tovább maradhassunk itt."
Az Ofra és Yitzhar között fekvő másik, Eli nevű településnél kicsit más a helyzet. Amiad Cohen, ennek a településnek a vezetője elmondta, a lakosok itt jól élnek együtt a körülöttük élő palesztinokkal.
„Együtt dolgozunk a minket körülvevő öt arab falu lakosaival. Úgy döntöttünk, hogy szomszédokként működünk együtt. Nem palesztinok és zsidók, hanem szomszédok vagyunk. Nem mindenki ért egyet ezzel a véleménnyel, de a mezőgazdasággal foglalkozó többség igen. Azok, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, támogatják ezt, és valóban jól is megy a dolog."
Netanel Elyashiv, az Eli településen dolgozó és élő zsidó tanár elmondta, több palesztin reménykedik a békében, és szívesen él együtt a zsidókkal. Elyashiv véleménye szerint Izraelnek ezekkel a palesztinokkal, nem pedig a palesztin pártokkal kellene tárgyalnia. Az ilyen tárgyalásokban a zsidó betelepülők nagy szerepet játszhatnak.
„Mi, zsidók és a palesztinok csak együtt élhetünk, mert az világos, hogy az erőszak egyik félnek se előnyös. Az izraeliek többsége nem igazán ismeri a palesztinokat. Nekem volt lehetőségem megismerni őket, mert a szomszédaim. Ugyanazokban a boltokban vásárolok a palesztinokkal, ugyanazon az úton vezetünk, néha vitatkoznunk is különböző kérdésekről, ezért őszintén úgy gondolom, hogy a betelepülők nem csak a betelepülés úttörői lehetnek, hanem a béke és együttélés úttörői is."
Elyashiv úgy véli, hogy a palesztin-izraeli kérdés végleges megoldása előtt az embereknek többet kellene koncentrálniuk a mindennapi problémákra."
„Nekünk kell javítanunk a településen való mindennapi életen. Véleményem szerint Júdea és Samaria zsidó településeknek hivatalosan is Izrael részévé kellene válniuk, és az ott lakó palesztinoknak saját kívánságuk szerint állampolgárságot kellene kapni. Ugyanakkor jogot kell adnunk a palesztinoknak arra, hogy Izraelben dolgozhassanak és szabadon járhassanak be és ki Izraelből. Ez a módszer nem lesz tökéletes, de a mostaninál jobb lesz vele a helyzet."
Bár a politikusok gyakran beszélgetnek a békéről, az izraeli fiatalok többsége nem bízik a béke megvalósításában. Akiva Glatt, az Eli településen hivatásos katonának tanuló 18 éves diák elmondta, hogy a „két ország politika" elméletileg jó, de irreális.
„Mindenki akarja a békét, senki se akar háborút, nem akar harcolni és meghalni sem. Mi akarjuk a békét, de a történelem már sokszor megmutatta, hogy amikor visszavonultunk, mások nem örültek neki, és csak többet akartak. Például kivonultunk a Gázai övezetből, aminek valószínűleg békét kellett volna hoznia nekünk, de csak rakétatámadást kaptunk. Csak azt mondhatom, hogy szembe kell néznünk a valósággal."
Május 15-e volt Palesztina 66. gyásznapja. A palesztinok Ramallahban, a ciszjordániai városban megemlékezéseket tartottak. Azon a napon a kelet-jeruzsálemi és a ciszjordániai palesztinok tüntetést tartottak. A Jeruzsálemhez legközelebbi állomásnál köveket dobáló palesztin fiatalok és izraeli katonák csaptak össze. Az izraeli katonák könnygázzal támadtak a palesztin fiatalokat. Az úton égett gumi szaga terjengett, a helyszínen nagy zavar volt. Azon a napon a ciszjordániai konfliktusban összesen két palesztin vesztette életét.
Izrael 66 évvel ezelőtt alakult meg, de a palesztinok máig küzdenek a saját országuk létrehozásával. Több tíz évi harc után a palesztinok sem érték el az országot építő céljukat, senki sem tudja, hogy milyen lesz a palesztinok élete a jövőben. De a gyásznapot minden évben tartják, és a kövek és a lövedékek konfliktusa is tovább folytatódik.
