Ahogy egyre több japán és koreai idős ember költözik a melegebb délkelet-ázsiai országokba, kínai kortársaik is lassacskán követik a példájukat.

Öt évvel ezelőtt Jin Taiyuan, egy guangdongi üzletember Thaiföldre látogatott. Megtetszett neki a kellemes klíma és a relatíve olcsó megélhetés, ezért maradt. Miután idén betölti az ötvenet, Jin úgy tervezi, nyugdíjas vízumért folyamodik, ami lehetővé teszi, hogy egy évig maradjon Thaiföldön, és amit könnyen meg lehet hosszabbítani az ország elhagyása nélkül is.

"Thaiföldön, és különösen Pattayában, nagyon kellemes az éghajlat, remek egészségügyi rendszerrel és szórakozási lehetőségekkel rendelkezik," magyarázza Jin. „Szerintem itt az ideje, hogy az idősek szakítsanak a „menjünk haza meghalni" hagyományával."

Az elmúlt évek kínai gazdasági virágzásának köszönhetően egyre több idős városlakó áll elő egy alternatív tervvel a nyugdíjas évekre: Délkelet-Ázsiába költöznek, főleg Malajziába, Thaiföldre és a Fülöp-szigetekre, hogy maradéktalanul kiélvezzék hátralévő éveiket.

Korosodó Ázsia

Nem csak Japánnak kell a kiöregedő társadalom problémájával szembenéznie. Tavaly Kínában 185 millió 60 éven felüli ember élt, azaz a teljes népesség kb. 14%-a, a számuk pedig a becslések szerint 2015-re eléri a 220 milliót, a kínai idősödés-kutatóközpont beszámolója szerint.

Az éltesebb népesség egyik oka az egyke-politika, amely révén kevesebb fiatal maradt, aki az idősekről gondoskodhatna. Kínában jelenleg 11 millió ápolóra lenne szükség, de a kimerítő munka és alacsony fizetés nemigen vonzza a jelentkezőket.

A kínai nyugdíjrendszer jövője sem túl rózsás. 32 tartományi régióból kb. 14-nek nem áll rendelkezésére elég tőke a nyugdíjak kifizetéséhez, 2011-ben a teljes hiány 76,7 milliárd jüan volt, a kínai társadalomtudományi akadémia beszámolója alapján.

Mindezeket a tényezőket figyelembe véve néhányan úgy tervezik, külföldön töltik a nyugdíjas éveket.

Tang, a 35 éves dongguani ingatlanügynök is sok délkelet-ázsiai országban megfordult.

„Odaát az élet egyszerű, a táj gyönyörű, nagyon élveztem a békét és a csöndet," meséli. „Alig várom, hogy odaköltözhessek."

A Mercer befektetési tanácsadócég 2012-es rangsorán Peking a 16., Sanghajban pedig a 17. helyen szerepelt a legdrágább nagyvárosok között. Amíg ilyen makacsul magasak az ingatlanárak, Jin azt javasolja az időseknek, hogy vásároljanak egy másik lakást külföldön is.

Egy nemrégiben kiadott jelentés szerint az egyre idősödő városból a szomszédos Guangdong tartományba menekülő hongkongi idősek most tömegesen költöznek vissza az egyre növekvő megélhetési költségek miatt.

A hongkongi népesség-nyilvántartási és statisztikai hivatal szerint kb. 120 ezer 60 évnél idősebb hongkongi költözött a szárazföldi Kína területére 2007-ben, de a számuk 2011-re 110 ezerre csökkent.

A kínai kiadásokkal összehasonlítva a thai turisztikai hivatal becslései szerint havi 1400 dollárból nagyon kényelmesen meg lehet élni Chiang Mai-ban vagy Phuketen.

„Könnyen vehet az ember egy nagy házat Thaiföldön, ami aztán örökre az övé is marad. Ezen felül, gyakran olcsóbb Pekingből Délkelet-Ázsiába repülni, mint Guangzhou-ba," mondja Jin.

Nyugdíjas-korban nem elhanyagolható szempont az egészségügyi ellátás helyzete sem. Thaiföld az egészségügyi turizmus egyik vezető ázsiai központja, ahol szinte mindenütt vannak angolul beszélő orvosok.

A kínai nagyvárosok levegőjének minősége szintén sokakat ösztönzött a költözésre. Az Országos Tudományos Akadémia Jegyzőkönyvében megjelent tanulmány alapján a légszennyezettség jelentősen hozzájárult az Észak-Kínában bekövetkezett korai halálesetekhez.

A kutatók becslései szerint a nagyobb légszennyezettségnek kitett északon élők átlagosan 5 és fél évvel előbb halnak meg, mint a déliek.

Azonban nem minden kínai nyugdíjas érez így. A 70 éves shandongi Zhang Yi azt mondja, ugyan kedveli Délkelet-Ázsiát, de sosem költözne oda.

„A legnagyobb gond a külföldi egészségügyi ellátás. Ki fog gondoskodni rólam, ha megbetegszem?" kérdi Zhang. „Ezen kívül évekig fizettünk a nyugdíjalapba, és attól félek, külföldön nem kapnánk meg a pénzt."

Wu Cangping, Kína egyik legelső népességkutató intézetének alapítója a pekingi Renmin Egyetemen, amelyik később kialakította az egyke-politikát is, azt mondja, őt is aggasztja, hogy a modern kínai társadalom megfelelően tud-e majd gondoskodni több millió idős tagjáról.

„A legjobb és leghagyományosabb módszer, ha otthon maradnak, és a gyermekeik gondoskodnak róluk," állítja. Viszont újabban egyre kevesebb felnőttnek akarózik vállalni az idős szülők gondozásának terhét.

Jin is hozzátette, akadnak olyanok, akiknek nehezére esik a beilleszkedés, mivel nem beszélnek angolul, így végül hazaköltöznek Kínába.

Az öregek aggályainak eloszlatására Jin és üzlettársa egy thaiföldi kínai negyed létrehozását tervezi, ahol a kínai idősek otthon érezhetik magukat.

„A célunk egy kínai közösség létrehozása igazi kultúrával, szórakozási lehetőségekkel és oktatással," részletezi Jin. „Sokan el se tudják képzelni, hogy külföldön éljenek, hiszen sosem utaztak sehova."

Új otthont találni

A következő két évtized folyamán Kína egy „szuper gyorsan idősödő társadalommá" válik, ami nagy terhet ró majd az ország nyugdíjrendszerére, viszont Kína „ezüsthajú" piaca egyben üzleti lehetőséget is jelent néhány délkelet-ázsiai ország számára.

Malajzia lépett először, hogy az országba csábítsa a külföldieket és a pénzüket. Több mint 22089 külföldi telepedett ott le 2002 óta a Malajzia a második otthonom (MM2H) program keretében, ami 10 éves megújítható vízumot biztosít a külföldieknek.

50 éven felüliek pályázhatnak a kényelmes életre az örök napsütésben, ha van legalább 45 ezer dollárjuk egy helyi bankban, vagy igazolni tudják 3 ezer dollárnyi államilag elismert nyugdíjalap meglétét.

A hivatalos weboldal szerint 2012-ben 3227 jelentkező kérelmét hagyták jóvá, akik 85%-a ázsiai volt. 2013 első felében a program kínai jelentkezőinek száma első ízben lekörözte a japán kérelmezőkét.

Lai Shevren, a maláj nyugdíjprogram Kuala Lumpur-i szóvivője szerint Malajzia rengeteget profitál az egyre terebélyesedő kínai középosztályból, ahonnan a nyugdíjas vízummal rendelkezők zöme érkezik.

A Fülöp-szigeteki nyugdíjhatóság is elindított egy hasonló programot, amely keretében több mint 21 ezer külföldi telepedett le az országban, zömében kínaiak, japánok és dél-koreaiak.

A Fülöp-szigeteken a kínai bevándorlók száma a 2009-es 30809-ről 2010-re 61 ezerre duplázódott az ország bevándorlási hivatala szerint. A Fülöp-szigetek ambiciózus terve, hogy több mint 1 millió külföldit vonzzon az országba 2015-re, amivel a várakozások szerint 4 millió munkahelyet teremt a helyi lakosok számára.

Sok idős kínai sem olyan konzervatív már, mint azelőtt, avat be Wen Qing, az iruien.com menedzsere. Az online ügynökség egészségügyi ellátást és tanácsadást biztosít az öregek számára.

„Manapság a legtöbb fiatal túl elfoglalt ahhoz, hogy az idősek igényeivel foglalkozzon," magyarázza Wen. „Sok idős kínai valójában elég nyitott, barátságos és szeretne egy új életstílust felfedezni nyugdíjba vonulás után."

Wen még azt is hozzátette, hogy leginkább a viszonylag fejlett tartományok, mint Guangdong vagy Zhejiang idős lakói hajlanak arra, hogy külföldön telepedjenek le, míg a többiek inkább azt szeretnék, ha otthon gondoskodnának róluk.

Du Peng, a kínai Renmin Egyetem népesség- és fejlődéstudománnyal foglalkozó központjának igazgatóhelyettese szerint több ezer ember külföldre költözése sem enyhíti a kínai állam nyugdíjterheit.

„A nyugdíjba vonulás utáni külföldi letelepedés egy új lehetőség a tehetős kínaiak számára, ami nem áll a többség rendelkezésére, így önmagában a nyugdíjproblémákat sem oldja meg," mondja Du.

Nemrégiben az ország nyugdíjterheinek mérséklése érdekében a kínai szakértők azt javasolták, hogy emeljék fel a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi férfiaknál 60, nőknél 50 évről egységesen 65 évre 2030-ig. Vannak, akiket aggaszt ez a politika: tartanak attól, hogy az emelés ellenállást szül a munkások körében, illetve megakadályozza, hogy a fiatalok belépjenek a munkaerőpiacra.

Azonban, ha az idős kínaiaknak gondot okoz letelepedni külföldön, akkor Kínának kellene megnyitni a kapuit a délkelet-ázsiai bevándorlók előtt, véli Luo Tianhao, az állami tulajdonú javak felügyelő és adminisztrációs bizottsága kereskedelemtudományi és technológiai minőségellenőrzési központjának kutatója.

„Leginkább nem pénz-, hanem emberhiánnyal küszködünk," állítja Luo. „Ha megnyithatnánk az országot a fiatal délkelet-ázsiai vagy afrikai bevándorlók előtt, a segítségükkel gondoskodhatnánk az egyre öregedő lakosságunkról."

Becslései szerint, ha Kína újabb nyitást eszközölne, az további 100 millió bevándorlót vonzana az országba a következő két évtized során.

vivi