Május 22-én három földműves ült a vádlottak padján a Henan tartományi Dengzhou népi bíróságán. Közel öt hónapig voltak előzetes letartóztatásban, mivel a vádak szerint egy második kormányzatot hoztak létre a városban.

Az ügyészek azt hangoztatják, okirat-hamisítást követtek el, míg az ügyvédeik szerint ártatlanok, hiszen csak vészintézkedéseket tettek a helyi kormányzat törvénytelenségeiből fakadó veszélyek leküzdésére.

„Én a népet szolgáltam, miféle bűnt követtem el?" fakadt ki a fővádlott, a 46 éves Zhang Haixin, három gyermek édesanyja a Dengzhou-hoz tartozó Jiangzhuang falujából.

Az alacsony termetű, tömzsi és napbarnított Zhang ugyanúgy néz ki, mint bármelyik másik földeken dolgozó asszony. Ám vidéki szomszédjai körében hamar ismertté tette a jószívűsége, ékesszólása és a vakmerősége, amellyel „szembeszállt a tisztviselőkkel és a hatalommal".

Az eleinte földjogi aktivistaként tevékenykedő asszony egy önszerveződő „kormányzat" vezetőjévé vált, amelyik a helyi kormányzati székházzal szembeni hutongban fekvő lepukkant irodában működött és adta ki vörös pecsétes okmányait.

A „szervezetet" sok falusi és tiltakozó is elismerte.

A vád jelenleg kormányzati pecsétek készítése, okirat-hamisítás és köztisztviselők toborzása főiskolát végzettek körében a „dengzhou-i népi kormányzat 2. sz. irodája" nevében.

A tárgyalás még most is zajlik. Ha az okirat-hamisítás vádja bebizonyosodik, Zhang és két társa 3 évig terjedő börtönbüntetésre számíthat. Ha a törvénysértéseket „súlyosnak" ítélik, akkor a büntetőjog alapján háromtól tíz évig terjedő börtönbüntetést is kiróhatnak rájuk.

Viszont Liu Shuqing, Zhang ügyvédje szerint ugyan néhány tettük helytelen volt, csak az emberek földjeit igyekeztek megvédeni a törvénytelen elkobzástól, nem tettek szert semmilyen nyereségre vagy álltak bármiféle politikai akció mögé.

Bár az ügy az „álkormányzat" és az erről feltehetőleg mit sem sejtő falusiak miatt került az újságokba, mások szerint ez rávilágít azokra a nehézségekre, amelyekkel a nép jogai megóvása vagy éppen jogorvoslat utáni kutatása során találkozik.

Dicsőséges pecsét „odafentről"

Mialatt a férje tengeri herkentyűket árult Shenzhenben, Zhang otthon nevelte a gyerekeket, ami mellett gabonát is termesztett és baromfit nevelt. Mivel a mezőgazdaság egyre kevesebb hasznot hoz és Zhang remekül főz, éttermet nyitott a falu főutcája mellett, ahol helyi ételeket, pl. disznóorrot, tésztákat és leveseket árult.

A járási kormányzat és a falusi bizottság tisztviselői gyakran megfordultak nála, de fizetés helyett leginkább hitelbe fogyasztottak. Az évek alatt felhalmozott számlájuk összege végül meghaladta az ötezer jüant, Zhang pedig hiába kérte a rendezését. A falu vezetője, Wu Zhende azt felelte, hogy az asszony sosem fizetett büntetést az egykepolitika megszegéséért, a tartozás pedig kiegyenlíti a büntetés összegét.

Mikor a falu az utat javította a házával szemben, Zhang leállította a munkát és a tartozását követelte az útjavítás előtt. Bár nem járt sikerrel, a „bátorságával és egyenességével" kivívta a többi falusi elismerését.

2007-ben Zhang bezárta az éttermet és hazaköltözött Dengzhou belvárosába, hogy gondoskodjon középső lányáról, Wu Tianról, aki ott járt középiskolába.

Két évvel később a falusiak segítséget kértek tőle egy közös tulajdonú sertéstelep tulajdonjogáért folyó harcban, ahol a szomszéd falu egyik Wu nevű lakója házat akart építeni.

Wu azt állította, hogy a földet a falusi bizottságtól kapta tartozásaik kiegyenlítése fejében.

Ám a falusiak ezt nem így látták.

Az építkezés leállítását célzó erőfeszítések mellett, Zhang két teherautóval több tucat asszonyt vitt el a járási kormányzathoz panaszt tenni.

Azóta a lánya, Wu Tian úgy érzi, hogy édesanyját „elkapta a gépszíj" és „teljesen megváltozott".

Többé nem érdekelte a házimunka vagy a gyereknevelés, teljesen a petícióknak és mások jogsegélyének szentelte magát.

Miután több könyvet is vásárolt a politikákról és törvényekről, megtanulta, hogyan kell panaszt benyújtani és iratokat megfogalmazni, segített másoknak magas szintű hatoságoknál panaszt tenni. Ezalatt a férje szinte minden megtakarítását felélte és százezer jüan adósságot halmozott fel.

A Wu család nem tudott házat építeni a sertéstelep területén. A falu korábbi vezetője ellen „vizsgálat indult", és „megrovást kapott a párton belül". A falu lakói úgy vélték, mindez Zhang érdeme, ő lett a hősük.

Wu Tian mindenesetre nem látta sikeresnek az anyját, aki szerinte ostobán és ésszerűtlenül viselkedett – míg 2012 októberében az asszony haza nem állított egy dicsőséges pecséttel. „Valaki odafentről adott nekem egy hivatalos pecsétet," mondta a lányának. „Ez azt mutatja, hogy a feljebbvalóim megbíznak bennem."

Hivatalosan lepecsételve

Senki sem firtatta, pontosan ki is volt az a valaki „odafentről", annak ellenére sem, hogy a pecsétről, amin az állt „A Kínai Népköztársaság Jiang kollektív gazdasági szervezete", hiányzott a zhuang kínai karakter a jiang után.

„Olyan szép. Úgy hasonlít Mao elnök jelvényére," mondogatták a falusiak.

A pecsét természetesen hamis volt. Az asszony egy utcai árussal faragtatta ki a kínai föld- és erőforrásügyi minisztérium kapuja előtt Pekingben. Zhang szerint a minisztérium panaszirodájának egyik munkatársa mondta neki, hogy egy érvényes földtulajdoni lapon szerepelnie kell a kormányszervek jóváhagyásának és pecsétjének, állítja Gao Chengcai, Zhang másik ügyvédje.

Miután az asszony elpanaszolta, hogy annak ellenére sem kap pecsétet, hogy őt választották meg a falu vezetőjének, az iroda munkatársa viccesen azt kérdezte: „Ha úgyis maga a vezető, miért nem faragtat magának pecsétet?"

Zhang pedig úgy döntött, a javaslatot átülteti a gyakorlatba.

Mivel volt pecsétje, a falusiak is Zhang mellé álltak. Egy új „falubizottságot" hoztak létre, aminek a fejévé az asszonyt választották, mellé pedig négy másik bizottsági tagot ajánlottak.

A gördülékeny ügymenet érdekében Zhang több más pecsétet is elkészíttetett, köztük a dengzhou-i népi városi kormányzatét, a gaoji járási kormányzatét és a dengzhou-i helytartóságét. Bár a hivatalos falusi bizottság nem ismerte el, a 200 lakos nagyon örült a falubizottság megalakulásának.

A „bizottság" első lépése az volt, hogy „felfüggesztési értesítést" adott ki, öt pecséttel a dokumentumon, amely megakadályozta, hogy a Wu család építkezhessen a sertéstelepen.

Ezután hasonló értesítéseket küldtek több falusinak is, akik szerintük engedély nélkül építkeztek. Voltak, akik az értesítés kézhezvétele után felkeresték Zhangot, többnyire egy kosárka gyümölccsel, némi türelmet, esetleg magyarázatot kérve.

Zhang türelmesen meghallgatta a látogatókat, de a gyümölcsöt nem fogadta el, és arra kérte őket, szerezzék meg a szükséges építkezési engedélyeket.

Zhang kis belvárosi lakása egyhamar irodává változott. Íróasztalok, székek, fax és számtalan okirat zsúfolódott a helyiségbe.

Az asszony is egyre inkább olyanná vált, mint egy közhivatalnok. Minden reggel, miután elküldte a legkisebb fiát az általános iskolába, beült az irodájába, iratokat rendezett, olvasgatott vagy a hatóságokhoz indult panaszt tenni. Miután estefelé aludt egy keveset, éjfélkor felkelt és folytatta a munkát.

Valahányszor sérelmek jutottak a tudomására, kedvesen felajánlotta a segítségét. Néhány kézzelfogható siker után egyre többen fordultak hozzá föld-kisajátítási panaszaikkal, vagy egyéb vitás ügyeikkel a hatóságokkal.

Ahogy a hírneve nőtt, annál nagyobb lett körülötte a felhajtás is. Azt tartották róla, hogy pereket nyert, sőt, azt feltételezték, hogy az ország vezetői küldték, hogy segítsen a népnek.

Ma Xianglan és Liao Chunzhou a közeli Liaozhai falujából, és Wang Liangshuang Ligangból Zhang hűséges követői voltak. Ők képviselték a településeiket a kényszerrombolások elleni tiltakozásban.

Eleinte, Liao szkeptikus volt Zhang „hatalmát" illetően. „Úgy nézett ki, mint egy egyszerű földműves, egyáltalán nem úgy, mint egy tisztviselő," idézi fel Liao.

Ám a gyanakvása gyorsan eloszlott.

„Titkos a személyazonossága, mint a CIA ügynököknek a tévében," magyarázta Zhang egyik munkatársa.

„Akkor ki a felettese?" érdeklődött Liao.

„Felettes? Én vagyok a felettes," felelte Zhang.

A „kormányzat" széthullik

A következő hónapok során Zhang vezetésével panaszokat nyújtottak be a tartomány székhelyén, Zhengzhou-ban és Pekingben. A panaszaikra nem kaptak választ, de legalább elfogadták őket, hála a hamis pecséteknek.

Aztán úgy döntöttek, tulajdonlapokat adnak ki minden falusinak, amiért csupán 5 jüant kértek. Azt állították, ez majd megóvja a földjeiket az illegális kisajátítástól.

Időközben öttagú bizottság alakult Liaozhai-ban és Ligangban is, amiknek Zhang lett a feje.

Ma Xianglan, a „Liaozhai falubizottság" vezetője építkezés-felfüggesztési értesítést juttatott el a falu egyik vállalkozójához. Ám, a várt siker helyett 2013. december 26-án letartóztatták.

Három nappal később razziát tartottak Zhang irodájában. Az épp Ma kiszabadításáról tárgyaló Zhangot és Wangot elvitte a rendőrség. „Az iratok, amiket az irodából elvitt a rendőrség, két kisbusz csomagtartóját megtöltötték," emlékszik vissza Wu Tian.

A falulakók még ma is meggyőződéssel vallják, hogy a vádlottak nem voltak szélhámosok. „A nép pártján álltak. Segítettek megbirkózni a panaszainkkal, amiért nem kértek pénzt. Ugyan, mit csaltak ki tőlünk?" kérdezte a falu egyik lakója.

Az ügyvédek azzal érvelnek, hogy a kormány passzivitása láttán Zhang egyszerűen megtette, amire a kormányzat képtelen volt. „A kapzsi építkezési vállalkozóknak és felelőtlen tisztviselőknek kellene ma a vádlottak padján ülnie," írja Gao Chengcai a Global Times-hoz eljuttatott levelében.

A falusiak úgy vélik, nem szálltak szembe a kormányzattal, hanem inkább segítettek a pártnak megóvni a nép jogait.

Az álbizottsághoz kapcsolódó vádakon túl Zhangnak más problémái is akadnak. A gyermekei még mindig nem kaptak hukou-t vagyis lakóhelyi regisztrációt, mivel a családtervezési szabályok keretein kívül születtek.

E nélkül Wu Tian nem kaphatja meg a személyazonosságát igazoló iratot, ami ahhoz kellene, hogy idén főiskolai felvételi vizsgát tehessen, és az édesanyja letartóztatása óta iskolába sem jár.

vivi