szabaduloszoba |
Valami szabálytalant akarok csinálni
Jiawei már a középiskolában saját vállalkozásba akart kezdeni
„A középiskola befejezése előtt napról napra tanultam. Úgy gondolkodtam, hogy ha a legmagasabb pontot kapnám a vizsgán, akkor sem lennék vidám. Valami szabálytalant akartam csinálni."
A vizsga utáni nyári szünetben Jiaweinek lehetősége volt egy oktatási intézményben gyakornokként dolgozni. A fiú itt főleg segítő munkával foglalkozott. Az intézményt hárman egy kis méretű tanfolyamból építették, aminek akkoriban már tíz ágazata volt. Jiawei ott egy teljesen más életet tapasztalt meg az iskolaihoz képest. Mindenkinek saját feladata volt a vállalat fejlesztésében. Jiawei iskoláknál kezdett szórólapokat osztogatni, illetve a tanórák után rövid előadásokat tartott a diákoknak az intézmény kreatív oktatási módszeréről. Ezáltal a fiú találkozott a társadalom eredeti arculatával. Attól fogva érdekelte Jiaweit a saját vállalkozásba belevágás, ezért kezdett el ezzel kapcsolatos könyveket olvasni.
„A vállalkozók regényes életrajzaiból ismertem meg a küzdelmes életeket. Már fiatalon valami újat és kreatívat probáltak megtalálni. Annak ellenére, hogy közben nehézségekbe ütköztek, mindig kitartottak. Nagyon imádom őket."
Jiawei azt kívánja, hogy minél többet, minél fiatalabban lehessen gyakorolni. Amikor egyetemre járt, gyakran az egyetemen kívüli rendezvényeken vett részt: például vállalkozási előadást hallgatott és színházi produkcióknál segédkezett a hangszer berendezésében.
„mindent szívesen kipróbálok, mert csak különböző tapasztalatok után lesz világos mindaz, hogy mit szeretnék csinálni majd az egyetem után; vállalatoknál dolgozom-e vagy saját üzletbe vágok bele."
A szabadulószoba
A fiú egy vállakozásról szóló előadásban ismerte meg a szabadulószoba nevű játékot. Tudta, hogy ez a játék csak most vált népszerűvé Kína néhány nagyvárosában. Kis befektetés, nagy jövedelem. A fiú egy szabadulószoba klubba ment játszani barátaival, ami mély benyomást tett rá.
„A klubszobában nem volt bonyolult a berendezés, egyszerű játékokhoz való kellékek volak ott, de igen jól ment az üzlet."
Akkor Pekingben még csak hatvan-egynéhány szabadulószoba klub volt, ahol a játékosok főleg tapasztalatot akartak szerezni egy új játékról és nem figyeltek a berendezésekre és a körülményekre. A fiú szerint azonban ő a mostani tulajdonosoknál biztos jobban tudna működtetni egy ilyen klubot. Néhány hetes piackutatás után Jiawei és a befektetők egy megnyitották az első szabadulószoba klubot .
A most nyiló „J.Poker" nevű szabadulószoba egyedülálló, hiszen két tematikájú szoba áll a látogatók rendelkezésére pókerrel kapcsolatos kellékekkel. Nagy figyelemet fordítanak a dizájnra, a látványra és a térhatásra. Nem egyszerű rájönni, hogy melyik eszköz, melyik tárgy vezet a megoldáshoz, mivel rengeteg dolgot lehet találni a helyiségekben, az óra pedig folyamatosan ketyeg. A szobák be vannak kamerázva, így központilag is követik, hogy mi zajlik a zárt falak mögött. Fontos, hogy nem az ijesztgetésen van a hangsúly. A legnagyobb ellenséged mind a két szobában az idő. 60 perc áll rendelkezésedre, hogy a különböző logikai feladatokat, játékokat megoldd és ezzel kijuss a szobából. Egyszerre 3-5 fő tud játszani.
A szabadulószoba építéséhez a többi üzlethez képest nem kell nagy tőke és könnyen tudják működtetni.
„A járulékos költségei ennek viszonylag kicsik. A megnyitás utáni járulékos költségek az alkalmazottakat, a bérleti díjat és az egyszerű karbantartási költséget jelentik."
A társadalomnak is segíthet
Jiawei nem csak egy pénzkereseti lehetőségnek tekinti a szabadulószoba klubot, hanem észrevette, hogy a játékkal segíthet az embereknek is, ha azt a jövőben jól fejlesztik.
„A szabadulószoba fejlesztése nagyon ígéretes. Amikor egy ember egy ilyen tervezett szobából el akar menekülni, nagy rajta a nyomás. A menenülés közben a saját nyomását is tudja kezelni és ez kapcsolódik a pszichológiához is.. Ezenkívül a játék a vállalatok csapatépítő programjainak is jót tesznek,hiszen a csapat tagjai jól megismerik és megértik egymást."
(Írta/fordította: Jin Shiyu)
