A dél-koreai Min A-sohn még ma is jól emlékszik arra, hogy mennyire izgult, amikor az első tanítási napon bemutatkozott kínai osztálytársainak. A 18 éves Min családja hat évvel ezelőtt érkezett Kínába. Először a Jilin tartományi Changchunban járt iskolába, majd Pekingbe költöztek, ahol a Pekingi 4. Sz. Gimnázium tanulója lett.

Min kezdetben szinte alig tudott valamit kínaiul. Csak nagy nehezen tudta elmondani a hárommondatos bemutatkozást, a nevét és azt, hogy honnan érkezett. És mindjárt az első napon az ősi hadúr és költő, Cao Cao (155 – 220) egyik költeményét tanulták...

„Egy szót sem értettem abból, amit olvastunk. Nagyon távolinak tűnt a tananyag. Nehéz volt" – emlékszik vissza Min.

A gimnázium fehér és matrózkék uniformisát és vállig érő bob frizurát viselő lány sokat javult a changchuni iskolai évek óta. Ma már folyékonyan beszél és olvas kínaiul, és most a gaokaóra, a kínai egyetemi felvételi tesztre készül.

A kínai szülők közül sokan külföldre küldik a gyerekeiket a jobb tanulmányi lehetőségek miatt, de ez visszafele is igaz: fiatal külföldi tanulók próbálják kihasználni a kínai közoktatási rendszer nyújtotta előnyöket. Azok a külföldiek, akik megengedhetik maguknak a magas tandíjat, jellemzően a nemzetközi iskolákat választják, de így is közel száz pekingi köziskolában tanulnak külföldiek.

„A rengeteg házi feladat nem jelent gondot, mivel Dél-Koreában is szigorú a tanítási rendszer. Két évbe telt, mire sikerült megszoknom, de ma már imádom a közös udvari tornagyakorlatokat. Eleinte nagyon kínosan éreztem magam, feszengtem, de ma már nem" – jegyzi meg viccesen.

A kínai oktatási rendszerhez történő alkalmazkodás során a fiatal külföldi tanulóknak több nehézségen is túl kell lendülniük. Ott van például a nyelvi akadály, az eltérő oktatási modell és a gyakran szokatlanul nagy mennyiségű iskolai feladat. De számos előnye is van az autentikus kínai környezetnek: a nyelvtudás javítása mellett a továbbtanuláshoz fontos versenyelőnyre tesznek szert.

A 41 éves Jenny Lin két nyolcéves fia, akik ikrek, a Pekingi Xinyi Általános Iskolába jártak két évig mielőtt idén hazaköltöztek az Egyesült Államokba.

„Azért döntöttünk úgy, hogy Kínába jövünk, mivel azt akartuk, hogy a gyerekek megtanuljanak kínaiul, és fontosnak tartottuk az anyanyelvi környezetet. Arról nem is beszélve, hogy anyagilag nem engedhettük meg magunknak a nemzetközi iskolát" – meséli Lin.

Li Shuming a Pekingi 4. Sz. Gimnázium nemzetközi osztályának igazgatója. Elmondása szerint az iskola 2003 óta vesz fel külföldieket. Az elmúlt tíz évben mintegy 200 külföldi tanulójuk volt.

A Pekingi 4. Sz. Gimnáziumban a külföldiek éves tandíja 50 ezer jüan (1750000 forint), de előbb egy nyelvi tesztet is teljesíteniük kell.

„25 országból, többek között Iránból, Oroszországból és Dél-Koreából vannak tanulóink. Többségük azért érkezik, hogy javítson a kínai nyelvtudásán" – mondja Li.

A 17 éves Mahan Shiran 2011 óta tanul a gimnáziumban. Az iráni fiú azt reméli, hogy jobb kínai tudással jobb álláslehetőségek közül választhat majd. Lehetőség szerint az információtechnológia területén szeretne majd elhelyezkedni.

A gimnázium előtt egy éven át tanulta a nyelvet. Ennek ellenére eleinte még a legegyszerűbb kifejezéseket sem értette, de egy hónap után már sokat javult.

Min, aki nulla nyelvi tudással érkezett a changchuni gimnáziumba, az iskola egyetlen külföldi tanulója volt. Szinte senkivel sem tudott kommunikálni, mivel sem osztálytársai, sem a tanárok nem beszéltek angolul.

„Az első évben napi száz kínai szót magoltam be, mindegyiket ötvenszer írtam le, és mindent megtettem, hogy túltegyem magam a kommunikációs nehézségeken" – mondja.

Shiran és Min szerint itt is ugyanolyan nyomás nehezedik rájuk az iskolában, mint hazájukban.

„Szerintem a kínai tanulóknak könnyebb. A kínai osztálytársaim többsége már éjfél előtt ágyban van, de a koreai barátaim még hajnali 2-3-kor is fenn vannak" – mondja Min, aki majd nemzetközi kapcsolatokat szeretne tanulni.

Az ikrek édesanyja másként látja. Szerinte elviselhetetlen nyomás nehezedik a kínai diákokra. Minden nap dolgozatot írnak, és a szülőket SMS-ben értesítik arról, hogy kik érték el a legmagasabb pontszámot, ami felesleges feszültségeket teremt.

„Egy alkalommal a fiam kapta a harmadik legtöbb pontot. Délután a boltban összefutottunk az egyik osztálytársával, aki nagyon haragudott a fiamra, mivel ő alacsonyabb pontszámot ért el" – meséli Lin.

Hazatérésük óta a két kínai származású amerikai kisfiú imád iskolába járni.

„Rengeteg játékos órai feladatot kapnak, és szinte minden alkalommal valami kis ajándékkal, cukorkával jutalmazzák a feladat sikeres teljesítését, sőt azt is, ha nem sikerül! Nagyon fontos a tanterem hangulata is. Az osztályt szépen kidekorálták, és kis kuckókat építettek. Ezzel szemben Kínában csupasz falak között tanulnak" – mondja Lin, aki megjegyzi, hogy az ikrek sokkal jobbak matematikából, mint a többiek.

Az sem véletlen, hogy februári sanghaji látogatása során a brit oktatási miniszter azt is meg akarta tudni, hogy mi a kínai matematikaoktatás sikerének titka. Egy hónappal később jelentették be, hogy hatvan kínai matematikatanár utazik Nagy-Britanniába azzal a céllal, hogy emeljék a matematika színvonalát.

„Mindkét rendszer jó. Az amerikai rendszer koránt sem teszi annyira próbára a gyerekeket, mint kellene, de a kínai rendszerben túl nagy hangsúlyt kap a magolás és a dolgozatírás, és nem fejlesztik a más jellegű készségeket" – állítja Lin.

feir