k |
„Énekled azt a dalt?"
„Nem annyira jól, mint te. Inkább te énekeld."
„Akkor együtt énekeljük?
„De énekeljed."
„Ha együtt, akkor éneklem."
Utána mindketten kölcsönös megegyezéssel egy időben kezdenek énekelni, mély hangban tökéletes kínai kiejtéssel együtt éneklik a gyerekeknek ismerős Frère Jacques című gyermekdalt teljesen más szöveggel: „Shang Zhou Qin Han, Shang Zhou Qin Han, Sui Tang Song, Sui Tang Song, Yuan Ming Qing Republic, Yuan Ming Qing Republic, Mao Ze Dong, Mao Ze Dong."
Végül a két ember gúnyolódva magyarázza a dal értelmét:
„Ha naponta egyszer énekeled ezt a dalt, akkor emlékezhetsz a kínai dinasztiák sorrendjére. Ez nagyon hasznos, biztos vagyok benne."
„Ugyanakkor a családtagjaid és barátaid is megőrülnek?"
„Ez igaz."
Ezt a videót tavaly év végén mutatták be a nagy kínai weboldalakon, és továbbították más médiumoknak is, aztán a gyermekdalt éneklő professzorok - Peter Bol és W.C.Kirby, a Harvard kínai történelemmel foglalkozó szakértői - nagyon híresek lettek Kínában, és azonnal sok rajongót szereztek a szakterületükön.
Valószínűleg senki sem őrült meg. Sokan nagyon kedvesnek tekintik a két professzor éneklését, mert a több mint 50 éves szakértők kicsit sem voltak önteltek, pedig gyerekesen bemutatták az eredetileg nagyon unalmas történelmi tényeket, amik nem gyakran láthatóak a kínai tanteremben.
Ez a video a két professzor által együtt tanított China X című kínai történelmi tanfolyam első leckéjének egyik része. A két professzor az órán nemcsak aranyosan játszik, hanem gyakran megoszt könnyű tanulási trükköket is. Például úgy tanítják a diákokat, hogy Jünnant a „felhőktől délre eső helynek", Tibetet „nyugati tároló szobának" nevezik, így határozzák meg a helyek földrajzi pozícióit. Ők nem szándékosan kritizálják a kínai kollégáinak tanítási módszereit, de gyakran a kínai történelemórán ritkán látható szempontot és véleményeket mutatnak be, például végiggondoltatják a diákokkal a különbségeket a Qing-dinasztiabeli kormányzás és az új kínai kormányzás között, és elmondják, hogy a „kínai álom" valójában a
Han-dinasztiában kezdődött.
Ez a több mint ötezer éves kínai történelemről szóló különleges és értékes bemutatás nagyon vonzó a Kínát ismerő vagy a nem ismerő diákoknak. Az ő kínai történelemórájuk mostanában a legnépszerűbb órák egyike lett Harvardon. Ez a videót tavaly októberben adták ki a Harvard internetes nyílt órák bemutatására szolgáló platformon, és idén márciusig már több mint 190 országból származó több mint 40 ezer diák hallgatta meg; 10%-uk kínai diák, és ebbe nem tartozik bele több ezer netező, akik a youku-n - a Harvard kínai együttműködő partnere - oldalán látták.
A Newsweek című kínai magazin interjújában Peter Bol és W.C.Kirby nem nagyon csodálkozik a helyzeten.
„Az elmúlt 2000-3000 évben Kína a világ legerősebb és leggazdagabb országa volt, ami most ismét a gazdagság útjára lépett, ezért nagyon fontos megismerni egy ilyen ország fejlődési folyamatát. A kínai hallgatóknak be akarjuk mutatni, hogy a külföldi tudósok holyan látják a kínai történelmet, hogy tudják, hogy mi is szigorúan és pozitívan gondolkodhatunk a történelmükről" - mondta Peter Bol.
W.C.Kirby pedig úgy véli, hogy „a történelem bemutatása gyakran önző, legyen az amerikai, vagy kínai történelem. Reméljük, hogy az amerikai diákok az óránkon kezdik az élethosszig tartó tanulást, és felfedezik az igazi Kínát; ugyanakkor reméljük, hogy a kínai diákok is láthatják, hogy milyen a kínai történelem a külföldi személyek szemében, nem pedig csak saját szempontjukból kiindulva ismerkednek vele."
Néhány évvel ezelőtt W.C.Kirby volt Harvard általános igazgatója, akkor az irodája falán függött egy 1905-ben festett kép Cixi császárnőről; az odalátogató kínai vendégek a képet látva nagyon meglepődtek és kérdezték, hogy miért bánik ilyen jól ezzel a „rossz nővel".
„A válaszom erre az volt, ha férfi volna, akkor nem titulálnák nagyon rossznak; másrészt pedig ha nem volna ő, akkor a mai Kína sem lenne," - mondta W.C.Kirby.
W.C.Kirby elemezte, hogy a 120 évvel ezelőtti világ legnagyobb területű országai, a Nagy-Britannia, Franciaország, az Oszmán-Török Birodalom és Németország mind hanyatlott: vagy csökkent a területe, vagy megbukott, de az 1911-es Qing-dinasztia területe és a mai Kína területe között Belső-Mongólián kívül nincs nagy különbség, és mindez Cixi császárnő akkori törekvéseinek köszönhető. A Qing-diansztia vezetése és az idegen hatalmak közötti egyenlőtlen szerződések részben korlátozták az idegen erőket a koncessziós területeken belül, illetve növelték a Qing-dinasztia adóbevételét így kerülve el az ország területének további agresszióját. „Nem a legjobb módszert választották, de kompromisszumokon keresztül megvédték a területüket, ami így is nagy eredmény." W.C.Kirby úgy véli, „a Qing dinasztiabeli Európát és az ipari forradalom Európáját összehasonlítva azt láthatjuk, hogy Kína abban az időszakban általában jól volt. A Qing-dinasztia több mint 260 évig állt fenn, ami hosszabb az Egyesült Államok republikánus időszakánál is."
Peter Bol és W.C.Kirby szemében a közel százéves megaláztatások a kínaiak szívében nehezen gyógyítható sebeket hagyott, aminek az az oka, hogy nem volt lehetőségük objektíven nézni a történelmet. „Az egész kínai történelemben időszakos visszaesések voltak, mert nincs olyan ország, ami mindig fejlődik, Kína azonban minden visszaesése után gyorsan tudott fordítani a helyzetén" - mondta Peter Bol.
A két professzor úgy véli, hogy a mai kínaiak pont az ország jó idejében élnek. Véleményük szerint ha a mai Kína vissza tud tekinteni a múltra, felfedezi és feldolgozza a visszaesést okozó veszélyes tényezőket, akkor Kínának határtalan kilátásai lesznek. Peter Bol elmondta, hogy az új Kínának sok eseményéhez, mint például az '50-es-'60-as években történt földreformhoz és a „Négy régi" eltöréséhez hasonlót találhatunk a történelemben, ugyanis azok a nehézségek, amelyekkel a jelenlegi Kína most szembesül sem csak most vannak. Deng Xiaoping időszakában Peter Bol a gyakorlati órán a diákokkal magukat Deng Xiaopingnak tanácsadójaként képzeltette el, hogy a történelmi tapasztalatok alapján tanácsot adják a kínai vezetőknek. Egyes diákok azt javasolták, hogy a vezetőknek különösen oda kell figyelniük arra a kérdésre, hogy a helyi lokálpatriotizmus korlátozza a központosítást, és bölcs és tehetséges embereket kell választaniuk a kormányba; a vagyont egyenlően kell elosztani és megtartani a család és a szomszédok társadalomban betöltött fontos szerepét. Véleményük szerint ezek a javaslatok ma sem hangzanak elavultnak.
A külügyi kapcsolatról W.C.Kirby véli, hogy az 1979-től máig tartó kínai fellendülés nagymértékben a békés környezetnek köszönhető, amely során a kínai határt szinte semmi sem veszélyeztette és a jelenlegi Kínának az a nagy feladata, hogy megtartsa ezt a békét, és ne sértse ezt a békés környezetet.
A két professzor véli, hogy a jelenlegi Kína és az ősi Kína között sok azonosság van, és a Kína és a világ országai közötti azonosságok sokkal nagyobbak, mint a különbségek.
„A fejlett nagy országok hasonlóak az igazgatásukban, és jobb végiggondolni azt, hogy hogyan lehet ügyesebben megtalálni az azonosságot másokkal és jó nemzetközi kapcsolatokat építeni, mint csak a saját magunk különlegességére figyelni," - fejtette ki Peter Bol.
