Májusban Ye Feng felült a Guangdong tartományi Dongguan felé tartó vonatra, hogy részt vegyen egy egyhetes szemináriumon arról, hogyan legyen jó feleség és anya.

Ye, egy főleg a nők jogaira koncentráló újmédia oldal szabadúszója, egy férfibarátjától kapta azt a tanácsot, hogy vegyen részt egy „nőknek szóló erkölcstanórán". A blogján azt írta, hogy a barátja szerint három nagy dolog van az életben: „lefogyni, elsajátítani a női erkölcsöket és férjhez menni".

Ám a Mengzheng intézet épületében tartott tanfolyamon Ye hamar felfedezte, hogy a „nők erkölcseiről" alkotott elképzelések rendkívül patriarchálisak és lekezelőek. Arra ösztönzik a nőket, hogy rendeljék alá magukat a férfiaknak, legyenek kedvesek és engedelmesek.

Ye nem az egyetlen, aki szembesült ezzel. Az efféle tanfolyamok még mindig elterjedtek Kínában, még 60 évvel azután is, hogy a Kínai Kommunista Párt a nők felszabadítását (női egyenjogúságot) tette meg a népköztársaság egyik alapkövének.

Az erkölcstanórák újjászületése

A hivatalos propagandakiadványban a szemináriumról azt állította, megtanítja a nőket arra, hogyan váljanak jó feleséggé és anyává, hogyan legyen jó családi életük és saját karrierjük is egyszerre.

Ye azt írta, hogy a tanfolyam összes résztvevője jobb emberré akart válni. Egy Hubei tartományi stylist bemutatkozásában egyenesen azt mondta, addig nem megy haza, amíg jó feleség és anya nem lesz.

Egy Anhui tartományi Gao nevű asszony is azt hangoztatta, hogy mára már rengeteg nő nem rendelkezik a megfelelő külsővel és öltözködési stílussal, és nem is ül rendesen.

Miután mindenki bemutatkozott, meghajoltak Konfucius és Ban Zhao, egy Han-dinasztia (i.e. 206 – i.sz. 220) idején élt női történész szobra előtt. Ban írta a Leckék nőknek című, nők viselkedési szabályait lefektető értekezést.

Az oktatás a dékán, Huang Cheng beszédével kezdődött, ami többek közt azt emelte ki, hogy „a férfiaknak a világot kell meghódítania, de a nők meghódíthatják a férfit, és ez elég is", „a válás miatt a gyerekeitekből bűnözők válhatnak", és „a nőknek meg kell tanulnia főzni, varrni, virágot rendezni és kalligráfiát rajzolni."

Délután levetítettek egy videót két „nő sikertörténetéről". Ezt az interneten is megtalálhatjuk, mivel ezek a nők városról-városra járva tartanak előadásokat állami és vállalati fórumokon.

A felvételek leginkább arra koncentrálnak, hogy a nőknek engedelmesnek kell lenniük és meghúzódni a férjük mögött. Az egyik előadó, Liu Fang, a Fangzi szépségszalon alapítója és igazgatója. De még a saját sikeres karriert építő Liu is azt hirdeti, hogy a feleségnek korábban kell kelnie és később lefeküdnie, el kell végeznie minden házimunkát és sosem szabad túlragyognia a férjét, írta Ye.

A videó-nézés és kioktatás pedig sokkal simábbá teszi a hálószobai önkritikára irányuló szegmenst, ahol a tanfolyam résztvevői összegyűlnek, hogy felidézzék múltbéli „bűneiket". Az egyik asszony elmesélte, hogy elvált a férjétől, mikor az megcsalta, de már bánja, mert szerinte csak azért bonyolódott viszonyba a férfi, mert ő nem törődött eleget vele. Erre a vallomásra sokan sírva fakadtak, vagy annyit mondtak: „Nem is vagyok ember."

Mikor minderről személyesen kérdeztük, a Mengzheng intézet egyik Mo nevű munkatársa azt mondta, a vádak teljesen légbőlkapottak. A hölgy kitartóan hajtogatta, hogy az intézet órái, különösen a nők erkölcstanórái segítenek nekik jobb és boldogabb emberekké válni.

Li Sipan, a nőjogi fórum alapítója szerint az efféle szervezetek gyakran vetnek be piramisjátékra jellemző trükköket a nők behálózására.

„El kell végezni egy tanfolyamot, hogy továbbléphessenek a következő szintre, a tagok pedig így egyre mélyebbre süllyednek," állítja.

A baidu.com rengeteg „ingyenes erkölcstanóra" hirdetését tartalmazza, amik Ye szerint a végén pénzharácsolásba fordulnak át, ahol önkéntesek győzködnek mindenkit arról, hogy egy jelentős összegért iratkozzanak be a VIP-tanfolyamra.

Ezen kívül az erkölcstanórák hibás módszereket alkalmaznak a problémák megoldására, szögezi le Li.

„Csak nagyobb felelősséget hárítanak a nőkre, ahelyett, hogy a nemek közötti egyenlőséget, például a házimunka megosztását propagálnák," mondja. „A házasság bonyolult dolog, nem lehet minden félresikerült ügyet az erkölcsökre kenni."

Az efféle tanfolyamokon általában nem esik szó konkrét problémákról, nem ösztönzik a férfiak és nők közötti kommunikációt, illetve nem foglalkoznak a férfiak erkölcseivel, csak a nőket hibáztatják, meséli.

Az elnyomás hagyománya

A dongguani órák mellett sok „női erkölcstantanár" hirdeti az igét az interneten, cégeknél vagy fesztiválokon. A baidu.com keresője olyan „mesterek" nevét dobja ki, mint Chen Jingyu vagy Ma Yiling, akik megbecsült oktatók saját reklámanyagokkal.

Online kinyilatkoztatásában Chen beszámolt férjéhez fűződő kapcsolatáról, illetve, hogy hogyan változott meg a viszonyuk, miután elkezdte követni a Leckék nőknek szabályait. Mikor összeházasodtak, a férje azt is megszabta neki, kikkel barátkozhat.

„Most már hálás vagyok ezért," írta Chen. „Egy férfinak meg kell tudnia nevelnie a feleségét, hogy a nő sose viselkedjen helytelenül."

Az előadásokra nagy a kereslet, annak ellenére, hogy az „oktatók" nem is feltétlenül rendelkeznek a szükséges képesítésekkel. Chent, egy ékszercég igazgatóját gyakran hívják meg állami és vállalati fórumokra egyaránt. Először a Henan tartományi Xinzhengben tartott jótékonysági fórumot a nők erkölcseiről a helyi kormányzat felkérésére.

Li Sipan szerint a női erkölcstanórák jogilag egy szürke zónába esnek. Nincs törvény, amivel fel lehetne lépni ellenük, hiszen a helyes és helytelen határán egyensúlyoznak, a „kínai klasszikusok" köntösében hirdetnek idejétmúlt eszméket.

Ye Kefei, a Tencent oldal Dajia rovatának egyik tudósítója szerint, az „álklasszikus" tanfolyamok létezésének valódi oka, hogy az embereknek szükségük van rájuk.

A Leckék nőknek nem az egyetlen hagyományos megközelítés, írta, példaként említve a taoista filozófus Zhuangzi tanításait, illetve egyéb filozófiai és vallási nézeteket, amik minden tekintetben egyenrangúnak tartják a nőket a férfiakkal.

„A szülők kedves és engedelmes gyerekeket szeretnének, a tanárok pedig azt akarják, hogy hallgassanak rájuk, ezért A jó diák és gyermek ismérveit javasolják nekik, amit Li Yuxiu írt a Qing-dinasztia idején (1644-1911), és egyáltalán nem ösztönzi az önálló gondolkodást. Ez a kényszerzubbonyos erkölcsi elv nemcsak ellenkezik a modern értékekkel, de lényegében semmi köze a konfuciánus gondolkodásmódhoz. Ez csupán egy eszköz volt az uralkodó osztály kezében, amivel rabszolgasorban tarthatták a Qing-dinasztia népét, manapság viszont újra népszerű, írta.

Az ok, amiért az emberek jelentkeznek és hisznek ezekben a tanfolyamokban, szintén egyszerű, állítja Li. Kell valami, amivel stabilizálhatják a kapcsolataikat és a családi ügyeiket, különösen ebben a nagyon gyorsan változó világban, ahol a kapcsolatok és a karrier már korántsem áll biztos lábakon.

Ke Qianting, a Sun Yat-Sen Egyetem nemi tanulmányokkal foglalkozó tanszékének professzora szerint a Leckék nőknek és más ősi klasszikus kínai szövegek értékei már nem állják meg a helyüket a modern társadalomban.

„A kínai „női erkölcsöket" egy patriarchális társadalom fektette le, ami kettős mércét alkalmaz a férfiak és nők esetében. Ezen kívül a sancong side (a konfuciánus etika három engedelmessége és négy erénye) keretei közé szorítja a nőket."

A Leckék nőknek olyan társadalmi kontextusban született, ahol a nőket a háztartásba száműzték, és amelyben tilos volt társasági életet élniük, barátkozniuk, különösen férfiakkal. Azonban a jelenkor társadalmában a nők már részt vesznek a közügyekben, állást vállalnak és szabadon alakíthatnak ki kapcsolatokat. Ennélfogva, hibás ugyanazokat az erkölcsi tanításokat figyelembe venni náluk és aláásni a nők értékeit.

Az igazság magva

Ke szerint minden azon múlik, hogyan vezetik ezeket a tanfolyamokat, régi vagy új értékekre helyezik a hangsúlyt. Úgy véli, ha az előadások az egyenrangú kommunikációt hirdetik, illetve békés hangulatban zajlanak, akár hasznosak is lehetnek.

Azonban azokat az órákat, ahol megszégyenítik, sőt, megfélemlítik a nőket, véleménye szerint be kellene tiltani.

Tavaly a chongqingi információtechnológiai főiskola is indított egy női erkölcstan szemináriumot, aminek 43 hallgatója közül 20-an a főiskola oktatói voltak.

A szeminárium középpontjában nem a hagyományos erkölcsiség és konfuciánus tan áll, amely szerint csak azok a nők tekinthetők erkölcsösnek, akiknek nincs kiemelkedő tehetsége semmihez, mivel a nők manapság sokkal függetlenebb státuszt élveznek, sorolta Xu Jiuqing, a főiskola dékánja.

Azonban, véleménye szerint van olyasmi, amit a mai hölgyek is megszívlelhetnének, például, hogy a férjnek és feleségnek tisztelettel kell bánnia egymással. Az ilyen hagyományos értékeket alkalmazni lehet a modern világban is, segíthetnek a nőknek a kapcsolataik kezelésében, a családi problémák megoldásában és a nemi megkülönböztetés elleni küzdelemben, mondja a dékán.

Li sem vitatja, hogy ezen értékek megvitatása és oktatása fontos. Elismeri, hogy vannak ésszerű tanok, lásd, hogy a férj és feleség szeresse és tisztelje egymást, viszont szerinte ezek nem tartoznak a „női erkölcsök" kategóriájába.

„A férfiakra is ugyanazoknak az erkölcsi szabályoknak kellene vonatkoznia. Két embernek egyenlőnek kellene lennie egy kapcsolatban. Miért csak az egyik félnél hangsúlyozzák az erkölcsiséget?"

Li Sipan szerint a kormánynak is többet kellene tennie ezért. „Az alapvető nemzeti irányelv a nemek közötti egyenlőséget hirdeti. Akkor hogy használhat a kormány közpénzeket az efféle propaganda terjesztésére?" fakadt ki végül Li.

vivi