„Francia nyelvű szakosok számára nem volt nehéz munkát keresni, főleg sok francia tulajdonú vállalkozások igen jó feltételekkel látná el francia nyelvvel beszélő kínai munkatársakat. Azonban én úgy gondoltam, hogy ilyen munkák nem felelnek meg nekem. Inkább szabadon legyek, legyek egy idegenvezető, s a munkalehetőségekkel elsősorban járjam be a haza országomat, eztán lassan felfedezem a világ országait. Igazából ma is ez az álmom."

Az egyetem után Tian Yantan lett egy idegenvezető, egymást követően dolgozott Pekingi Turisztikai Hivatalnál, a Kínai Utazási Irodánál és Pekingi Külföldi Országokkal Barátságot Összekötő Szövetség (Association for friendship with foreign countries) alá tartozó egy utazási irodánál. Ahogy a többi idegenvezetők szokták, az elején Tian is inkább csak a turisták ellátásáról tőrödött, lassan mivel egyre több külföldi csoportokat vezetett, egyre jobban figyelt népi sajátosságos és kulturális területekre. Volt egy csoport, mely hatására forduló történt karrierjében.

„Az a csoport a selyem útját választotta nyomozni, az ősi selyemút mentén lévő összes kőbarlangot látogatta. Az út végén tartott egy búcsúvacsora, a melyen a vendégek képviselője elmondta, hogy mielőtt jött Kínába, csomó könyvet olvasott a selyemútról, a kőbarlangokról, de úgyis csak az idegenvezető kisasszony a helyszíni elmagyarázata után élőnek meg színesnek éreztem azokat a szavakat, melyeket a könyvekből olvastam, és ez tette meghatónak a kultúrát. Én pedig azóta jelentékenynek tekintettem a munkámat, s egy új szempontból kezdtem gondolni a kultúra és a turizmus kapcsolatát."

Tian elmondta, hogy mindegyik alkalommal teljes gőzzel készült fel az idegenvezetési útnak, jó sokat olvasott annak érdekében, hogy az út alatt bőséges tudatokat tudjon megosztani vendégeivel. Mint elmondta,

„A turisták szemében én képviselhetem a kínai embereket. Ezért amit tettem külföldi vendégek kísérletében mind értékes, mert úgy fogják mérlegelni az országot, ahogy mérlegelnek engem, az én munkámat. Ezért ahogy én tettem, most ugyanúgy követeltem az alkalmazottaimat, hogy szívből segítsenek külföldi turistáknak."

Miután saját vállalkozást alapított meg, és visszatekintett az odáig eljutott útjának, inkább amiatt szerencsésnek érezte magát, hogy állandóan szorgalmas volt és nem adott fel. Mint elmondta, hogy bár kemény munka volt, főként a kezdetben, de mind érdelmes volt. S most visszatekintve úgy látja, hogy nyereményt is kapott a sok adás után.