Ahogy a legtöbb idős ember, a 79 éves Bao Yafu is szeretné megőrizni az egészségét – ezért minden napját egy csésze friss vizelet elfogyasztásával indítja.

Bao, a nyugalmazott wuhani mérnök esküszik rá, hogy 22 évnyi pisikortyolás – illetve arc- és szemmosás – kigyógyította a székrekedésből és szájfekélyekből, javított a látásán és egy 30 éves fiatalember csontsűrűségével ajándékozta meg.

„Sokféleképpen próbáltam kúrálni magam," meséli Bao. „De csak ez az elixír vált be."

A pisiivók, akik számát több tízezerre becsülik, meggyőződéssel vallják, hogy az úgynevezett vizeletterápia bármit képes meggyógyítani a náthától kezdve a rákig. Azonban tudományosan nem bizonyított, hogy a vizelet bármi bajból ki tudna kúrálni.

Bár a vizelet megivásának gyökerei az ősi Kínába nyúlnak vissza, még mindig elég nehéz meggyőzni a kínai közvéleményt arról, hogy ha megisszák a saját vizeletüket, az igazán jót tesz az egészségüknek.

Három csésze pisi

Bao élete 1972-ben vette az irányt az értékes testfolyadék felé. Egy vonatúton megismerkedett egy idős, állítása szerint nagyon beteg hongkongival, aki azért kerekedett fel, hogy megkeresse és hazavigye a fiát átvenni a családi üzletet. Bao segített neki ebben. Két évtized múltán Bao megtudta a fiútól, hogy a „beteg" öregember még mindig él és virul, hála a vizeletivás csodájának. Ez az ő fejébe is szöget ütött.

Bao nemzetközi szakértőkkel és orvosokkal kezdett levelezni, de kevés érdemi információt vagy segítséget kapott. Végül 1992-ben úgy döntött, kipróbálja a vizeletterápiát.

Bao azt állítja, azonnal változásokat tapasztalt. A székrekedése egy napon belül megszűnt. Két héttel később eltűntek a szájában lévő fekélyek. Félév múltán pedig a látása is élesebb lett.

Kétévnyi vizeletkúra után Bao létre akarta hozni a Kínai Vizeletterápia Társaságot a terápia népszerűsítésére. Viszont a helyi egészségügyi hivatal elutasította a kérelmét, mivel a terápiát nem találta tudományosan alátámasztottnak.

Ez nem szegte a pisikúra-rajongó kedvét. A társaságot 2008-ban jegyezték be Hongkongban, aminek azóta több mint ezer, jobbára középkorú és idős tagja van. A becslések szerint jelenleg akár százezren is űzhetik a vizeletivást országszerte (Bao szerint még többen is lehetnek, mivel sokan titokban hódolnak ennek a szokásnak).

A társasági tagsághoz alkalmazni kell a kúrát, vállalni a népszerűsítését és befizetni évi 20 jüan tagsági díjat. A tagok minden évben összegyűlnek, hogy megosszák a tapasztalataikat. Az egyikük azt tanácsolta a többieknek, legyen náluk egy műanyag flakon összegyűjteni a pisit, ha nyilvános helyen kellene vizelniük, idézi fel Zhou Zhaoyan.

A Guangdong tartományi 70 esztendős Zhou már 10 éve issza saját vizeletét. Azt mondja, nem különösebben nehéz. „Egy kicsit sós az íze," ismeri el. „Eleinte elkapott a hányinger és a hasmenés, de pár nap múlva már jól éreztem magam."

Az aktívabb agitátorokkal ellentétben Zhou egyáltalán nem veri nagydobra ezt a hobbiját, és alig beszél róla bárkivel. „Nem szégyellem," állítja Zhou. „Csak nem érzem szükségét, hogy olyasvalakivel vitatkozzak róla, aki sohasem próbálta."

Az orvosok arra figyelmeztetnek, hogy a saját vizeletünk fogyasztásától húgymérgezést lehet kapni, viszont Zhou kitart amellett, hogy nincsenek mellékhatásai, és most sokkal jobb egészségnek örvend. Ennek ellenére a pisiivóknak még a hozzájuk közel állókat is nehéz meggyőznie arról, hogy próbálják ki. „A feleségem szerint ez undorító és mocskos," vallja be Zhou.

A családjában egyedül Bao él ezzel a módszerrel – már legalábbis amennyire ők tudják: mikor az unokája egyszer megbetegedett Zhou titokban nála is alkalmazta a vizeletterápiát, ami állítása szerint be is vált.

„Nem ajánlott"

Az orvosok szkeptikusak. Guo Xuexi a tianjini egyes számú központi kórház patológiájának igazgatóhelyettese azt mondja, hogy a vizeletivás hosszútávon kárt tehet a gyomorfalban, hiszen ez mégiscsak a szervezetből távozó salakanyag.

„A mellette kardoskodók számára valószínűleg inkább pszichésen ható orvosság lehet," magyarázza Guo a placebo-hatásra utalva. A támogatói viszont azt állítják, hogy a pisi egyfajta „varázsvíz", ami kalciumot, magnéziumot és C-vitamint tartalmaz. Guo erre azzal vág vissza, hogy a vizelet voltaképpen 95%-ban víz, 5%-ban pedig nitrogénes salakanyag.

Guo véleményét sok más nyugati orvoslást űző orvos is osztja. Wu Wanrui, a Hunan tartományi népi kórház urológusa úgy nyilatkozott, hogy káros újra elfogyasztani a salakanyagot.

„A nyugati orvoslás szerint semmi értelme közvetlenül meginni," mondja Wu.

Huang Jianye, a vizeletterápia egyik hunani aktivistája szerint a kúra azért válik be, mert a vizelet képes „üzeneteket visszaküldeni az agynak".

„A vizeletben ott vannak a test üzenetei – visszajelzést küld az agynak arról, mi ment félre a testben, az agy pedig ennek megfelelően reagál," hangoztatja Huang.

Korántsem egyedül Kínában vannak pisirajongók: az ellentmondásos terápiát más országokban is alkalmazzák. Egy thaiföldi asszony azt állította, sikerült vizeletivással kigyógyítania magát a rákból, miután egy szerzetes ezt a kúrát javasolta neki. Utána pedig az orvosa is elkezdte ajánlani ezt a módszert, számolt be a BBC.

A vizeletivás áldásos hatásait az indiai politikusok is magasztalják. Morarji Desai, korábbi miniszterelnök nyilvánosan értekezett arról, hogy a vizeletterápia a „tökéletes" orvosi megoldás azon több millió indiai számára, akik nem engedhetik meg maguknak az orvosi kezelést, írta a Times of India

Kínában a pisi hagyományos kínai orvosság, amit „az ifjúság forrásának" tartanak. De még maguk a hagyományos kínai orvosok is szkeptikusak ezen a téren.

„A vizeletivásról említést tesznek az ősi kínai orvosi könyvek," ismeri el a 72 éves Liu Shaogui, a hunani hagyományos kínai orvoslási egyetem klinikájának nyugalmazott orvosa. „De arra használták, hogy csökkentsék vele a belső forróságot és megszüntessék vele a belső vérzést. Alapanyagként használták fel kínai orvosságok készítésekor, nem itták meg közvetlenül."

Bao azt vallja, a hitetlenkedőknek ki kell próbálnia a kúrát, hogy higgyenek benne. A Kínai Vizeletterápia Társaságnak egészségügyi szakemberek is a tagjai. Zhong Tianle okleveles mentős a sanghaji egészségügyi dolgozók kollégiumából az egyik ilyen. Bár nem szakképzett orvos, Zhong 2009-ben azért csatlakozott a társasághoz, hogy minél többet megtudjon a terápiáról.

„Úgy vélem, az a minimum, hogy az ember kipróbáljon valamit, mielőtt másoknak ajánlaná," vallja Zhong, aki immár két éve issza a pisit, állítása szerint mellékhatások nélkül.

Zhong azt mondja, orvosilag nem tudja bizonyítani, hogy a vizelet képes meggyógyítani az emberek egészségügyi problémáit, de még így is ajánlja azoknak, akiknél az alternatív kezelések kudarcot vallottak. Ám Bao azt is hozzáteszi, hogy a vizeletterápia önmagában még nem elég. „A vizeletterápiát kombinálni kell pszichoterápiával, ételterápiával, gyógyszerezéssel és testedzéssel," fejti ki.

Vizelettagadás

A média intenzív érdeklődése rivaldafénybe állította a pisiivókat, szembesítve őket a közvélemény kérdéseivel. Közülük sokan hangoztatják, hogy a kúrának nincsenek negatív vagy káros hatásai, illetve igenis kigyógyította őket a betegségeikből.

Ennek ellenére a társadalom zöme még mindig tabunak tekinti a vizeletivást.

Zhou Linhui, a Chongqingban fekvő délnyugati politika- és jogtudományi egyetem 88 éves nyugalmazott professzora már 24 éve itta a saját vizeletét, mikor májusban veseelégtelenséggel kórházba került.

„A terápia hasztalan, ha az ember súlyos beteg," nyilatkozta Zhou az egyik helyi lapnak. „Vagy akkor miért nem gyógyította meg az én betegségemet?" Az orvosa azóta is arra kapacitálja, hogy inkább a tudományosabb megoldásokba helyezze a bizalmát.

„Nem minden embernél egyforma a hatás," érvel Bao. „A megfelelő mennyiséget kell meginni a megfelelő időben."

Ennek ellenére, a letaglózó mennyiségű negatív beszámoló arra sarkallta a pisiivókat, hogy kilépjenek a nyilvánosság elé és megvédjék a szokásukat. Hála nekik a Kínai Vizeletterápia Társasághoz több száz tagfelvételi kérelem érkezett, meséli Lin Suihua, a társaság vezető-helyettese.

A Guangdong tartományi 51 éves Lin 1995 óta nyakalja saját nektárját. Azt állítja, hogy ennek eredményeképp manapság sokkal egészségesebb, és szeretné ezt a terápiát megismertetni másokkal is, hogy segítsen a hozzá hasonlókon.

„Egy alternatív megoldást kínálunk az embereknek arra, hogy segítsenek magukon és megkönnyítsük orvosi költségeik jelentős terheit," magyarázza Lin. A nőnek a férje mellett munkatársnője anyját is sikerült rábeszélnie a pisiivásra, aki ugyanabban az évben lett rákos, mikor Lin belefogott a szokatlan kúrába.

A vita tovább dúl, ám Bao szerint mindez a szabad akarat és választás kérdése. „Az emberek szabadon eldönthetik, hogyan kívánják kezdeni a napjukat."

„Ingyen van és könnyű előteremteni," mutat rá Lin. „Nem értem, hogy néhányan miért nehezítik meg ennyire az életünket."

vivi