Li Zihua holttestét egy handani szénbányában fedezték fel. A fejét és az arcát kövekkel és kalapácsokkal zúzták szét, ami megnehezítette az azonosítását. Állítólag halálának oka egy robbanással járó baleset volt, ám valamilyen okból a bányásztársainak hamar nyoma veszett. Helyettük úgynevezett rokonsága bukkant elő látszólag a semmiből 1 millió jüan kártérítést követelve.

A halálos csalás menete kísértetiesen hasonlít a Vak tárna című kínai film cselekményéhez. Abban két szénbányász rábeszél néhány helyi vándormunkást a közös munkára, megölik őket, a gyilkosságot pedig balesetnek álcázzák, hogy ezzel zsarolják az engedély nélkül működő bánya tulajdonosát.

Ám a valóságban egy gyilkosságot nem olyan könnyű megúszni. Nemrégiben 21 embert fogtak perbe a handani középfokú népi bíróságon a svindli tettestársaként, aminek következtében tavaly négy ember, köztük Li életét vesztette, a bányatulajdonosokat pedig megzsarolták 1,85 millió jüanra, számolt be a kéthetente megjelenő guangdongi South Reviews.

Kína a világ legnagyobb szénfogyasztója, egyben a Föld legéletveszélyesebb bányáinak hazája. A hivatalos statisztikák szerint csak tavaly 1067 ember halt meg szénbányász-balesetekben. A legutóbbi tragédia a délnyugat-kínai Chongqingban volt múlt hónapban, 22 áldozatot követelt.

A kilencvenes évek óta keringenek beszámolók arról, hogy vándormunkásokat és értelmi fogyatékosokat hálóznak be vagy rabolnak el, hogy illegális bányákban dolgoztassák, és végül megrendezett balesetekben meggyilkolják őket.

Az áldozatok hivatalos száma nem ismert, de a tragédiák tovább zajlanak.

Halálos „szerelem"

Két hónappal a halála előtt a 31 éves Li „romantikus kapcsolatba" keveredett, mikor egy szecsuani építkezésen dolgozott. 2012 júniusában felhívta egy ismeretlen, magát Wang Zhengxiunak nevező nő. Li közölte vele, hogy rossz számot hívott, a nő viszont továbbra is hívogatta és sms-ekkel bombázta.

Egy héttel később megállapodtak, hogy személyesen is találkoznak. Szerelem volt első látásra – legalábbis a nő szerint, aki azonnal magával rángatta a férfit egy hotelbe.

Li nemsokára bemutatta újdonsült „barátnőjét" a lánytestvérének, akinek kétségei voltak a lánnyal kapcsolatban. „Túl szép ahhoz, hogy beleszeressen olyasvalakibe, mint te," figyelmeztette a fivérét. Viszont ez aligha olyasmi volt, amit Li hallani akart, így süket fülekre talált nála.

Egy hónappal később, július 27-én az új barátnője munkát szerzett Linek egy szénbányában, és megígérte neki, hozzámegy feleségül, amint elég pénzt tett félre.

Hat nappal később Lit holtan találták. Édesanyjának és nővérének eleinte fogalma sem volt erről, mivel a férfi hamis név alatt dolgozott. Néhány magát Li rokonának nevező ember jelent meg a bányában és egymillió jüant követelt kártérítésként. Viszont a bányatulajdonos gyanút fogott és kihívta a rendőrséget.

A megindult nyomozás felfedte, hogy az úgynevezett rokonok „abnormálisan" viselkednek. Először is, látszólag nem izgatta őket Li halálának az oka. Másodszor, bár Li „felesége" tökéletesen le tudta írni a férfi külsejét, beleértve a testén található sebhelyek számát és elhelyezkedését, nem tűnt különösebben bánatosnak. Harmadszor, a „rokonok" villámgyorsan beleegyeztek az egymilliós kártérítés 200 ezerre csökkentésébe, csak hogy mielőbb lezárhassák ezt az egész ügyet.

A rendőrség később kiderítette, hogy három munkás kalapáccsal agyonverte Lit, mielőtt robbantottak volna. Li minden „rokonát" és „munkatársát" letartóztatták. Egy 21 emberből áll bandát, akik halálos balesetek megrendezésével zsaroltak ki pénzösszegeket, szintén lelepleztek.

Az anyagi nehézségekkel küzdő, egyedülálló férfi vándormunkások általában a hasonló átverések célpontjai, amelyek többnyire egy „románccal" indulnak. Yuan Defu, egy másik áldozat, egy elvált jünnani vándormunkás volt, akit a felesége 2009-ben hagyott ott 15 éves lányukkal.

Más esetekben az értelmi fogyatékosokat vették célba, akiknél kisebb a valószínűsége, hogy ellenállnak vagy gyanakodni kezdenek. 2009-ben kilenc embert tartóztattak le Szecsuan tartományban legalább 17 értelmi fogyatékos meggyilkolásáért szerte az országban 2007-től fogva, számolt be a Xinhua hírügynökség.

Az egyik ügyben egy bányász két nappal a munkába állása után hunyt el „balesetben". A „rokonai" azonnal megjelentek és 200 ezer jüan kártérítést követeltek.

A beszámolók szerint szecsuani Leibo megyéből mintegy 130 embert terhelt felelősség legalább 26 szénbányász-baleset megrendezéséért, állítja a West China Metropolis Daily.

2007-től kezdve raboltak vagy csalogattak el mentális betegségben szenvedő vagy siketnéma embereket, hogy szénbányákban dolgozzanak szerte az országban. „Sok bányatulajdonos inkább elhallgatja az incidenseket, ami megkönnyíti, hogy a svindlerek megrendezzék a baleseteket," mondta Jiang Ruofeng, a megye párttitkára.

Jiang nyilvánosan kért bocsánatot azért, amit szülővárosának lakói tettek. A tragédia megfékezése érdekében a helyi kormányzat az egész megyére kiterjedő nyomozást indított, amely során 277 mentálisan beteg vagy sérült embert szabadítottak ki és helyeztek el elmegyógyintézetekben vagy segítő központokban, számolt be Jiang.

A megyei párttitkár azt is hozzátette, hogy a rendőrségnek nehéz volt bizonyítékokat gyűjtenie, mivel ezek az emberek nem igazán tudják elmesélni, mi történt velük. „Így a bűnösöket csak kényszermunkával és illegális fogva tartással vádolhatjuk meg," ismeri el Jiang.

A végzet asszonyai

A négy bányásszal végző 21 fős banda vezére egy cselszövő asszony volt: a 48 éves Tongjiang megyei Zhang Weilan. Zhang szerepe az volt, hogy elvigye az áldozatokat a szénbányákba és hamis személyazonosító papírokat készítsen nekik, illetve, hogy felkutassa és megzsarolja az illegális szénbányákat.

Zhangnak hat testvére van, akik közül ő a legfiatalabb. A falusiak nagyon felelősségteljes és gondoskodó személynek ismerték. Hogy szegény vidéki családját támogassa, a nőnek az otthonától messze kellett munkát vállalnia. Aztán egy gyors pénzkereseti lehetőségre bukkant.

A csoport minden tagja 30-40 ezer jüant is zsebre tehetett egy-egy meggyilkolt áldozatuk után.

A helyieknek fogalma sem volt arról, hogyan teremtette elő Zhang a pénzt, hogy új házat építtessen a megye központi részén, amíg a gyilkosságokra fény nem derült. Mikor megtudták, miféle bűncselekményeket követett el, a falusiak úgy vélték, a csődbe ment házassága feletti kétségbeesés vitte rá, illetve, hogy egyedül kellett gondoskodnia édesanyjáról, mozgássérült bátyjáról és két gyermekéről.

Egy másik kulcsszereplő a 35 éves Wang Zhengxiu volt, akit „őrült ribancnak" becéztek. Persze, távolról sem volt őrült. Az ő feladata az volt, hogy „romantikus" kapcsolatba bonyolódjon a célponttal és feküdjön is le velük, hogy megismerje a fizikai jellemzőiket, amiket aztán el tud sorolni a bányatulajdonosnak az elkerülhetetlen tragikus „baleset" után."

A South Reviews riportere felfedezte, hogy a bűnszervezet tagjaiban van valami közös: mindannyian nagyon szegény családból származnak, amelynek évi jövedelme csupán 500-2000 jüan.

Az egyik gyanúsítottról, Zhang Chengyongról azt mondják, azért ölt embereket, hogy kifizethesse az adósságait. A felesége hét évvel ezelőtt hunyt el leukémiában, a családra hagyva a tetemes orvosi költségek kifizetését. A lánya tüdőbajos lett, túl beteg, hogy iskolába járjon. A fia azt mesélte, Zhang jó apa volt, aki sosem keveredett verekedésbe senkivel.

Egy másik gyanúsított, Xu Chengde felesége is 2010-ben halt meg, egy kislány maradt utána. A férfi újra megnősült és ikrei születtek. Sertéstartással évente úgy ezer jüant keresett. A helyiek róla is azt mondták, hogy mindenkivel jól kijött a faluban.

A falusiak szerint „a mocskos külvilág" változtatta meg őket.

A gyilkolás létjogosultsága

Miért folytatódik az öldöklés? Egyszerűen azért, mert az egyik ember halála hatalmas kincset ér a másik számára, magyarázza Liu Qingbang, a 2000-ben kiadott Vak tárna írója.

Liu korábban a Kínai szénhírek című újság szerkesztője volt. A szénbányász-balesetekről készített beszámolói adtak neki ihletet a regény megírására. A kilencvenes évek óta rengeteg szénbánya nyílt az egész országban. Valahányszor pedig baleset történt, a helyi hatóságok és bányatulajdonosok inkább pénzzel eltussolták, amit „jó üzleti befektetésnek" tartottak, mondja Liu.

Hogy mennyit ér egy szénbányász élete? 2005 óta sok tartományban 200 ezer jüanra emelték a bányabalesetben elhunyt áldozatok családjainak járó kártérítés alsó határát. Néhány – országos vagy akár nemzetközi szalagcímeket generáló – esetben a kártérítés mértéke elérte a 700 ezer jüant.

A halálos bányabalesetek hírhedten magas számának csökkentése érdekében a helyi hatóságok országszerte új módszereket vezettek be a halálozási ráta visszaszorítására. Például, Shanxi tartományban, ahol a szénbányász-balesetek egy negyedére sor kerül és ahol a legtöbb a halálos áldozat, a hatóságok lecsaptak az illegális és kisebb bányákra, biztonsági előírásokat vezettek be, illetve büntetéssel sújtották a bányatulajdonosokat. Ennek eredményeképp a 2009-es 202 halálesethez képest 2012-ben már csak 83-an haltak meg, számolt be a shanxi tartományi szénipari hivatal.

Azonban vannak olyan bányák, amelyek nem hajlandóak bejelenteni a halálos baleseteket, vagy ha mégis, jóval kevesebbet vallanak be a valós adatoknál. Ezeknek az engedély nélkül ügyködő vagy kisebb bányák tulajdonosainak sokkal kevesebbe kerül magánúton rendezni a kártérítést, mivel ha jelentenék a hatóságoknak a balesetet vagy magukra vonnák a közvélemény figyelmét, az minden kétséget kizáróan a bánya bezárásával és hatalmas bírságokkal járna.

Tavaly állítólag négy szénbányász-balesetet tussoltak el egy shanxi székhelyű bányában, mivel a tulajdonosra „nagy nyomás nehezedett", írta az Oriental Outlook magazin.

Zhao Lianshi egykori rendőr 41 éves fia, Zhao Jun is a 21 vádlott egyike. Azzal vádolják, hogy ő volt a bűncselekmény fő végrehajtója, aki a kalapácsot használta a négy áldozat ellen. Zhao idegesen várja a tárgyalás kimenetelét. „Egész életemet azzal töltöttem, hogy rosszfiúkat juttassak a rács mögé, és végül mégis az én fiamat tartóztatták le," mondja letörten a rend volt őre.

vivi