Talán már önök is tudják, hogy a kínai Tibeti Autonóm Terület a qinghai-tibeti fennsíkon fekszik. Bővelkedik a vízforrásokban, ezért a kínaiak „víztoronynak" is nevezik, emiatt, illetve természeti környezete miatt egyaránt fontos szerepet tölt be a kínai környezetvédelem fejlődésében, valamint a klímaváltás területen is. Az elmúlt években a Tibeti Autonóm Terület önkormányzata többet foglalkozott nagyszabású faültetéssel annak érdekében, hogy a fennsíkon egy biztonsági és környezetvédelmi övezetet alakítsanak ki. A következőkben erről hallhatják a beszámolónkat.

Lhászától, azaz a Tibeti Autonóm Terület székhelyétől 200 km-re, délre fekszik Nanmulin járás Aimá nevű faluja. Tibeti nyelven az Aimá azt jelenti, nagy a föld. A területet a sok napsütés és nagyon kevés esőzés miatt jórészt homok borítja, nagyon szegény vidék.

Most is hétágra süt a nap, ami a fennsíkon még intenzívebben érződik. Néhány tibeti a nagyon homokos földeken dolgozik. Ezután fákat telepítenek majd. Luo Bu, idén lett 38 éves, ő is Aimá falujában él, több mint négy hónappal ezelőtt költözött ide, hogy a fatelepítésen dolgozzon.

Tudósítónk kérdésére azt felelte, hogy a falültetés nem túl fárasztó munka, amivel naponta száznál több jüant is megkeres, így az éves keresete meghaladja a 10 ezer jüant.

Tudósítónk is úgy látta, hogy már most sokfajta, különböző méretű fa van a területen, amelyek szépen növekednek. Ciren Jiabu, Nanmulin járás erdészeti hivatalának vezetője azt mesélte, hogy régen itt csak homok volt, nagyon-nagyon kevés növény élt meg. Régen egy egyszerű szélfúvás is rendkívül megkeserítette a falvakban élő emberek életét.

„Tulajdonképpen a vidéken sok a település és sokszínű a táj. Ha nem foglalkoznánk a környezetvédelemmel, azt a táj is megsínylené. A homok okozta nekünk a legtöbb problémát eddig. Régen nem volt ilyen sok fa, a házak udvarát ellepte a homok, folyton sepregetni kellett. Mostanra a helyzet sokat változott, úgy gondolom, hogy a jövőben még sokkal jobb is lesz minden."

A statisztikák szerint Aimában nagyon erős a napsütés, évente pedig csak 200 milliméternyi esőzés várható. A Yarlung Tsangpo folyó itt keskenyedik el, ezért a föld nagyon száraz és homokos, ami veszélyezteti a környezet állapotát. 2011-ben a helyi kormányzat terveket készített a környezet javítására, és kialakította Nanmulin járás ökológiai területét. Idén, azaz 2014-ben a kínai központi kormány is rekordnagyságú összeget, több mint 50 millió jüant fektetett a projektbe, emellett pedig még több mint 20 millió jüant fordítottak infrastruktúrafejlesztésre. Ebből a pénzből számtalan fát ültetettek, egy 10 négyzetkilométeres zöldhálózat jelent meg a területen. Ahol régen a homok volt az úr, most erdők zöldellenek, nagyon jó a vidék ökológiai helyzete.

Meng Xiaotao Nanmulin járás vezető-helyettese elmagyarázta, hogy tulajdonképpen nagyon nehéz a fatelepítés Tibetben, mivel a fák nehezen maradnak meg. Erről elsősorban a száraz időjárás tehet, és az, hogy régen sohasem végezték el megfelelően az ültetés utáni munkákat. Ezért a helyi kormányzat más megoldást dolgozott ki.

„Az ültetés előtt minden helyen vízügyi felmérést végeztek, annak megállapítására, hogy nem lesz probléma a vízhiány. Emellett, több technikai eszközt vetettek be az ültetések idején, hogy a fák életben maradjanak. Harmadszor, jeleleg több mint 30 környékbeli ember őrzi az erdészetet."

Meng Xiaotao elmondta, örömmel látja, hogy az elültetett fák több mint 95%-a életben marad, és ha még alaposabban látják el a dolgukat, a jövőben egy csoda várható ezen a területen.

A legfrissebb statisztikai adatok szerint az ökológiai erdészet létrehozása után idén januártól májusig sokkal kevesebb homokvihar volt ezen a vidéken. A levegő víztartalma 10%-kal emelkedett. Ezen kívül több munkahelyet biztosítanak a környékbeli falvakban élő embereknek, a falusiak bevétele évente 3000 jüannal növekedett. Emiatt az emberek úgy nyilatkoztak, hogy nagyon támogatják a kínai központi kormány és a helyi kormányzat kidolgozott programját.

„A faültetéssel és az erdészettel elsősorban a környezetet védjük, de a terület is megszépült, az időjárás is sokkal barátságosabb lett, hát, így tesz jót velünk a program. Nagyon köszönöm a Kínai Kommunista Pártnak, a kormánynak és az érintett osztályoknak."

A vidék kizöldült, nőtt a gabonatermelés mértéke és az emberek jövedelme – az itt élők is tudják, hogy a programnak köszönhetik a rengeteg érzékelhető változást.

Kedves hallgatóink, a következőkben Tibet rövid történelmével ismertetjük meg önöket.

A qinghai-tibeti fennsíkon élő tibeti nemzetiségű ősök már időszámításunk kezdete előtt kapcsolatban álltak a Kína más területein élő hanokkal. Hosszú idő elteltével a tibeti fennsíkon élő törzsek fokozatosan egybeolvadtak és végül kialakult a mai Tibet.

Az időszámításunk szerinti 7. század kezdetén véget értek Kína középső területén a több mint 300 évig tartó zavargások és elszakadási törekvések. Ezzel egy időben a tibeti nemzet hőse, Szongcen Gampo megalapította a tibeti királyságot, amelynek székhelye Lhásza lett. Szongcen Gampo uralkodása idején átvették a Tang-dinasztia korszerű termelési technikáját, illetve politikai és kulturális vívmányait, és rendkívül jó baráti viszonyt alakítottak ki a Tang-dinasztiával politikai, gazdasági, kulturális, valamint más területeken egyaránt.

A 13. század közepén Tibet hivatalosan is Kína részévé vált, ezután bár Kínában több dinasztia követte egymást és többször változott a központi hatalom, Tibet mindig is a központi kormány irányítása alatt maradt.

1644-ben a Qing-dinasztia megalakulása után még szigorúbbá vált az irányítás és az igazgatás Tibet felett, megerősítették és rendszeressé tették a központi kormány jogainak gyakorlását. 1727-ben a Qing-dinasztia mandarint, vagyis minisztert küldött Tibetbe, aki a központi kormányt képviselve ellenőrizte a tibeti adminisztrációt.

A második világháború után az amerikai imperializmus ismét betette lábát Tibetbe, s ott a reakciós nagybirtokosok köreire támaszkodva megkísérelte elszakítani Tibetet a Kínai Népköztársaságtól. A hazafias erők azonban meggátolták kísérletüket.

1949-ben megalakult a Kínai Népköztársaság. A központi népi kormány a tibeti történelemnek és az akkori helyzetnek megfelelően úgy döntött, hogy békés módon szabadítja fel Tibetet. A központi kormány Tibetben demokratikus reformokat hajtott végre, érvénytelenítette a bürokrata- és rabszolga-rendszert, a rabszolgák ezrei szabadultak fel és lettek az új társadalom gazdái. l956-ban Tibetben megalakult a Tibeti Autonóm Területet Előkészítő Bizottság. Az egyházi és a világi nagybirtokos reakció azonban megnehezítette a reformok végrehajtását, gátolta a bizottság működését és l959 márciusában lázadást robbantott ki, amelyet a Kínai Néphadsereg erői hamarosan felszámoltak. Ezután elszökött a Dalai Láma, akinek helyét a helyi közigazgatás élén a Pancsen Láma vette át. Ez után elkezdődött a földreform. Néhány év stabil fejlődés után l965 szeptemberében hivatalosan is megalakult a Tibeti Autonóm Terület Kínában.