lengqingchun

Amikor fiatalok voltak az emberek, általában csak a könyvekből tudhatták, hogy milyen szép az ifjúság, de saját tapasztalatuk nem volt róla. Úgy tudjuk, hogy az ifjúság a tavaszt, a reményt és a szépséget jelenti. De mostanában az 1980 után születettek számára az ifjúságban egy kis szomorúság is található. Mai műsorunk főszereplőjének, Wang Shuainak a Hideg ifjúság című könyvében az ifjúság egyáltalán nem volt szép, pedig tele volt korlátokkal és küzdelemmel.

„Az ifjúkorban van a legnagyobb stressz, ami a tanulási kötelezettségből, a szülőktől és a szerelemtől ered. Nem mindenki tudja bírni ezt a nagy stresszt" - magyarázta Wang Shuai a saját nézőpontját az ifjúságról.

A pekingi fiú a Kínai Népi Felszabadulási Hadsereg nanjingi politikai főiskoláján végzett, és 16 éves korában már megjelentette a cikkeit. Az első novellája a China Daily-ben jelent meg. 23 évesen publikálta a Vízparton őrt álló fiú című regényét, ami ismertséget hozott neki. Két évvel azután, hogy 27 évesen megírta a Hideg ifjúságot, saját vállalkozásba kezdett Sanghajban. A könyvet Wang Shuai a saját egyetemi élete alapján írta, amiben az egyetemi életről, a stresszről és egyéb kellemetlenségekről ír.Nincsenek ügyes fogalmazások se szép szavak. A könyvben csak valódi mesék találhatók.

„Egy regényben persze képzelt történeteket is írhatunk, de én az igazságot írom. Ezek a reális mesék változtatják meg az embereket. A könyvből megtudhatják, hogy az egyetemi élet talán veszélyes és unalmas lesz."

A könyvben a fiú - aki a regény főszereplője - elégedetlen az egyetem közigazgatási rendszerével és kétségbe vonja az országban a felsőoktatás módszerét is. Minden mesében a tapasztalatairól ír Wang Shuai, és megosztja az egyetemi oktatásról vallott nézőpontját. Viszont néha az igazság kegyetlen. Wang Shuai a könyv kiadása előtt megmutatta az néhány barátjának, akik szintén könyvet írtak. A barátai szerint ez egy szemtelen mű, amiben még káromkodások is vannak. Wang Shuai azt mondta,

„Valószínűleg ezek a szemtelen mesék és szavak a legtisztábbak és a legreálisabbak. A reális mondások nem mindig hallatszanak szépnek. Nem fogok változtatni a stílusomon néhány kritika miatt, hiszen az írói stílus egy író személyiségéről árulkodik."

Sok bátorság kell ahhoz, ha valaki az igazságról szeretne írni, kitartónak kell lenni az álmokban is. Wang Shuai szokott naplót írni és már az egyetem alatt elkezdett gondolkodni rajta, hogy vajon ezzel hogyan fejlesztheti a saját karrierjét. A fiú attól az időszaktól fogva íróvá akart válni az egyetem elvégzése után. Az egész négyéves egyetemi képzés alatt írt, társas rendezvényeken vett részt, nem ment órára. A négyéves kitartás megtanította arra, hogy az álmok valóra váltásához nehéz és fáradságos munkára van szükség.

„Azt hiszem, hogy fáradtabb voltam minden csoporttársamnál, nagy volt rajtam a stressz és magányos is voltam."

De a barátai nem értették, amit csinált. Gyermekként Wang Shuai mindig azt csinálta, amit a szülei parancsoltak. A fiú az egyetem alatt pénzt akart keresni a saját művein keresztül a szülei segítsége nélkül. Mert csak így tudott választani valamit, amit a jövőben is csinálni akart. Wang számára az élet legfontosabb része mindig a szabadság volt.

„Annak ellenére hogy talán nehézségekbe ütközöm, legalább azt tudom csinálni, amit szeretnék."

Wang Shuai a könyvben arra próbálja meg figyelmeztetni az olvasókat, hogy az egyetem előtt döntsék el, hogy mit akarnak, a szülőknek pedig azt a kérdést teszi föl, hogy vajon tudnak-e arról, hogy mit akarnak a gyerekeik, hogyan tervezik a jövőjüket.

Egy, a China Youth Daily című napilap által folytatott felmérés szerint a válaszadók 34,7 százaléka sajnálta a saját egyetemi éveit. 51,5 százalékuk gondolta úgy, hogy nem tanultak hasznos dolgokat. A középiskolát végzők mostanában nem érthetik, hogy milyen az egyetem és az egyetemi élet. Nem is tudják, hogy az órákon és a tanuláson kívül mit csinálhatnak és mivel gyakorolhatják a képességeiket.

Az emberek csak akkor tudnak megérteni valamit, ha megtapasztalják. Wang Shuai a Hideg ifjúság című könyvében a saját szemszögéből meséli el az ő egyetemi életét azzal a céllal, hogy az olvasók jobban megértsék a történeteket. Wang Shuai azt mondta, hogy a könyv megírásával

a fiataloknak akart segíteni, hogy emlékeztesse őket arra, ami hasznos számukra az egyetemi életben.

„Ha a könyv tényleg megváltoztatja egyes diákok gondokodását és életét, akkor megnyugszom és elégedett leszek."

A fiú a mostani diákoknak azt akarja mondani, hogy nemcsak az egyetem által kínált tudást tanulhatják meg és fejleszthetik a képességeiket, hanem más módokon is szerezhetnek tapasztalatokat, és ez segítheti őket a jövőképük meghatározásában is.

(Írta/fordította: Jin Shiyu)