Újra és újra megszólal a riasztás a közelmúltban átadott babamentő szobában. Minden búcsú fájdalmas, de a válsághelyzetbe került kismamák eltökéltek. A június 1-től működő jinani babamentő inkubátorban az első négy nap alatt 29 csecsemőt hagytak a kismamák. A gyermekek pár perc múlva már gondos kezekbe kerültek.

A babamentő rendszer tervezője

Május 31-én este helyezték üzembe a Shandong tartományi Jinan város gyermekotthonának babamentő központját, hogy az ott dolgozók is megismerhessék annak működését. A rendszer megálmodója, Li nem teljesen elégedett saját tervezési koncepciójával.

A rendszer öt percet adott volna a szülőnek arra, hogy a riasztás előtt meggondolhassa magát. Ennek a beépítése komoly fejtörést okozott Linek és munkatársainak. „Az eredeti elgondolás az volt, hogy a kismama távozása után azonnal megtörténik a riasztás, és a kamerán keresztül rögtön ellenőrizni lehetett volna, hogy mi történt. Az eredeti elgondolás szerint a kapu öt percen át nyitva maradt volna, és így a szülő még visszavehette volna a gyermekét, ha meggondolta volna magát" – magyarázza a tervező. De végül az ötletet leszavazták, mivel így az embercsempészek is könnyedén hozzáférhettek volna a hátrahagyott kisbabához.

„A kamerán keresztül láttam, ahogy egy arcát eltakaró férfi egy csecsemőt hagy az inkubátorban, és olyan gyorsan fut el, mintha nem is a saját gyermekéről lett volna szó" – mondja Li, aki öt napon és négy éjszakán át figyelte a rendszert, miközben több mint tíz újszülött gyermeket hagytak hátra. A rendszer kitalálóját az szomorította el leginkább, hogy a szülők közül egy sem töltött egy percnél hosszabb időt a kisbabával az inkubátor mellett.

Li új ötlettel állt elő. Mi lenne, ha úgy módosítaná a rendszert, hogy az ajtó öt percen át zárva maradna, és a szülő kénytelen lenne ezt az időt a kisbaba mellett tölteni? Szerinte talán így újra átgondolnák a döntésüket, és végül nem hagynák ott gyermeküket.

Az újszülött csecsemőt hátrahagyó szülők

Június 2-án este fél hétkor a gyermekotthon dolgozói újabb csecsemőt találtak az inkubátorban. Ő a Kangkang becenevet kapta. A térfigyelő kamerán többször feltűnt egy piros Chevrolet, amely mindig lassított a babamentő állomáshoz közeledve, sőt néhány alkalommal úgy tűnt, mintha meg akart volna állni, de végül mindig továbbhajtott. Fél nyolckor ismét megjelent a piros Chevrolet. Megállt az épület előtt, és egy férfi és egy nő szállt ki a kocsiból. Az egyik ott dolgozó biztonsági őr nagyot sóhajtott, mert ahogy mondta, amikor ilyen autó tűnik fel, már tudják, hogy hamarosan újabb gyermek érkezik…

Volt már olyan, hogy Audival, BMW-vel vagy Ford Mondeóval érkeztek a szülők, ami azt mutatja, hogy nem feltétlenül anyagi gondok miatt váltak meg fogyatékkal élő gyermeküktől. Az elhagyott csecsemő mellett ezüst karkötőt, néhány ezer jüant, vagy levelet is hagytak már a szülők, akik ezt leginkább azért teszik, hogy megnyugtassák saját lelkiismeretüket.

Az anya, aki meggondolta magát

Egy tál sült burgonya, egy darab gőzölt kenyér és egy nő, kezében egy hároméves kislánnyal, aki lábprotézissel él. Ez a látvány fogadta a Kínai Nemzetközi Rádió munkatársát a gyermekotthonnal szemben álló kis étteremben.

Ebéd közben az anya fél szemmel mindig a babamentő állomást nézte, és azt kérdezgette, hogy befogadnak-e egy hároméves gyermeket is. Gyorsan befejezték az ebédét, és sietve távoztak. Az éttermet és a gyermekotthont összekötő felüljárónál a kislány zokogásban tört ki, és görcsösen szorította édesanyja lábát. Mintha érezte volna, hogy mi következik… Nem tudni, hogy az édesanya hogyan képzelte kislánya életét a gyermekotthonban, és azt sem, hogy abban a pillanatban milyen gondolatok jártak a fejében, de végül meggondolta magát, és hazaindultak.

„Nem gondoltuk, hogy így alakul a helyzet"

Június 4-én délben Cai Hanmingot, a jinani gyermekotthon alelnökét SMS-ben tájékoztatták a 26. gyermek érkezéséről, aki egy kétéves, fogyatékkal élő kisfiú.

Cai elmondta, hogy minden alkalommal fájó szívvel olvassa az ilyen SMS-t. Az pedig különösen fáj neki, ha azt kell látnia, hogy az Audi A6-osból kiszálló nő milyen érzéketlenül teszi le a gyermekét. „A jó szándék vezérelt a babamentő állomás létrehozásakor. Védelmet szerettünk volna nyújtani az elhagyott gyermekeknek. De nem gondoltunk, hogy majd ilyen sok gyermeket bíznak ránk" – mondja.

A gyermekotthon jobban tud gondoskodni a hátrányos helyzetű családokba született és súlyos betegséggel élő gyermekekről, de az első négy nap után rájött, hogy valamit lépniük kell. A gyermekotthon anyagi lehetőségei végesek, és eredetileg úgy tervezték, hogy kizárólag az egy évnél fiatalabb gyermekeket fogadják be.

Az árvák

A elhagyott gyermekek között van ötnapos és ötéves. Valamennyien súlyos veleszületett betegségben, például agyszélhűdésben, Down-kórban szenvednek, és nincs remény a gyógyulásukra.

Tang Weizhong, egy jinani gyermek-rehabilitációs központ vezetője is szívén viseli a babamentő állomásra került gyermekek sorsát. Elmondta, hogy a rehabilitációs intézetnek is kellett már gondoskodnia árván maradt gyermekekről. Előfordult, hogy a szülők egy idő után nem tudták fizetni a rehabilitáció költségét, és az intézeten maradt a beteg gyermek. Tavaly májusban egy szecsuani kislány maradt a rehabilitációs központban. Az intézet dolgozói végül kénytelenek voltak a rendőrséghez fordulni, hogy megtalálják a szülőket.

Tang tudja, hogy vannak, akik tehetetlenek, és így nincs más választásuk, mint gyermekük nevelésének feladása. Shandong tartomány kormányzata évente 13200 jüannal támogat minden agyszélhűdéssel, tehát agyi eredetű bénulással született gyermeket nevelő családot. Ezenfelül Jinan városban a 7-14 éves beteg gyermekeket évente 10 ezer jüannal segítik, de sok család mégis komoly anyagi nehézségekkel küzd.

„Az agyszélhűdéssel élő gyermekeknek évente átlagosan több mint 30 ezer jüanra van szükségük a rehabilitációhoz" – tájékoztatott Tang Weizhong. Az általa vezetett intézetben több mint húsz gyermeket ápolnak a hét minden napján 24 órában. A családok mindegyike komoly anyagi problémákkal küzd. A másik gondot az jelenti, hogy Jinanban csupán tíz olyan szakintézet van, ahol fel vannak készülve az agyi eredetű bénulással született gyermekek kezelésére.

Az elmúlt négy napban a babamentő állomáson hagyott gyermekek is ebben a betegségben szenvednek.

A jinani gyermekotthon egyik vezetője elmondta, hogy azért hagynak el ilyen sok gyermeket, mivel a szociális támogatás rendszere nem eléggé megbízható.

„Ma jellemzően a családok nem vállalják a veleszületett betegséggel élő gyermekeik nevelését" – állítja Wang Guohong, egy shandongi ügyvédi iroda vezérigazgatója. Amennyiben a kiskorú törvényes képviselője bármilyen okból nem tesz eleget a felelősségének és kötelezettségének, és gyermeke feladásáról dönt, akkor az állam és a kormányzat felelőssége az elárvult gyermekről való gondoskodás, teszi hozzá.

Bezárták?

Június 29-én ismét felkerestük a babamentő állomást, de a rózsaszínű kisházat már nem lehetett megközelíteni; korlátokkal vették körül. A házikó rendeltetését jelző öt kínai karakter is eltűnt. Már semmi sem utalt arra, hogy itt babamentő állomás működne.

„Bezárták?" – kérdeztük.

„Már régóta zárva van" – válaszolt egy közelben lakó férfi.

A jinani polgárügyi hivatal június 11-én azt közölte, hogy az állomás az új rendszer szerint délelőtt 9 órától délután 5 óráig tart nyitva. Június 29-én azt láttunk, hogy még az ablakokat is lefedték.

„Bezárták?" – kérdezik folyamatosan a helyiek. A babamentő állomás előtti út másik oldalán álló személyzet azonban a fejét rázza, és azt mondja, hogy nem zártak be.

És tényleg működik a babamentő állomás! A házikóval szembeni gyermekotthon egyik munkatársa és egy rendőr most is készen állnak az újabb gyermek fogadására, de a cél most már az, hogy lebeszéljék a szülőket gyermekük elhagyásáról.

De nem mindig újszülött csecsemőt bíznának rájuk. Június 29-én délután fél négykor öt férfi egy húszéves lánnyal érkezett, aki agyszélhűdésben szenved. A férfiak azt állították, hogy a lány szomszédai. „Ez egy gyermekotthon, és ennek megfelelően csak kiskorúakat fogadunk. Szomszédjuk már húszéves, így ilyen idős lányról nem áll módunkban gondoskodni" – igazították őket útba.

Biztos vannak, akik szégyellik, hogy fel kell adniuk gyermeküket. Az állomás most már csak nappal van nyitva, és a vaskorlát miatt nem egyszerű feladat a kisházba való bejutás, így már előfordult, hogy a kétségbe esett szülő a közeli erdőben hagyta a kisbabát.

A jinani babamentő állomás is hasonló sorsra jutott, mint más ilyen kínai létesítmények. Először bárki szabadon használhatta az állomást, majd szükségessé tették a valós név regisztrációját, ezt követően pedig jött a rövidebb nyitva tartás és a helyiek kizárólagos befogadása. „Ha nem vezetünk be korlátozó intézkedéseket, akkor a szűkös anyagi források miatt ellehetetlenülne a munkánk. Azért alakult így a helyzet, mert most a már befogadott csecsemők gyógyítására szeretnénk koncentrálni, és garantálni akarjuk a megfelelő életminőséget" – mondja a gyermekotthon egyik munkatársa.