A dobogó szívet végül egy 12 éves kisfiúba ültették át. Ám a szervadományozás vitát szított az operáció jogosságát illetően, mivel az agyhalál még mindig nem jogilag bevett fogalom Kínában. Bár az agyhalált érintő törvényről szóló tárgyalások majd' 20 éve megkezdődtek, ez idáig nem történt érdemi változás az ügyben.
Az orvosi szakma néhány képviselője már többször is kérte az agyhalál törvényes elismerését. Zhou Haibo guangdongi kórházigazgató két egymást követő évben is javaslatot tett az agyhalált érintő törvény megalkotására a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület éves ülésén.
Dr Yue Mengyuan, a Sanghaji Nemzetközi Egészségügyi Központ orvosi ügyeinek igazgatója úgy nyilatkozott, hogy az agyhalál beállta egy élet végének legtudományosabb mércéje, és egy ilyen törvénnyel voltaképpen az élet előtt tisztelegnének.
„Az agyhalott ember minden tekintetben és visszafordíthatatlanul elhunyt. Különféle technikákkal fenn tudjuk tartani egyes életfunkcióit, ám ezek csupán árnyékai a valódiaknak."
Azonban az agyhalál fogalmát nagyon lassan emészti meg a kínai társadalom. Egy 2011-es, 13420 ember bevonásával készített online felmérés szerint a megkérdezettek 49%-a semmilyen lényegi különbséget nem látott az agyhalál és a szívleállás között. Ez már így is kisebb javulás egy 2009-es felméréshez képest, mikor a megkérdezett 1651 ember mindössze 44%-a vélte úgy, hogy az agyhalál maga a teljes vég. Ugyanakkor a válaszadók több mint fele ahhoz is ragaszkodott, hogy egy kórház tegyen meg mindent az agyhalott páciens életének meghosszabbításáért.
Visszafordíthatatlan állapot
Min Xiaoning sanghaji főnővér már több mint 20 éve dolgozik a sebészeti intenzív osztályon. Azt mondja, az osztály orvosai is csak elvétve használják az agyhalál kifejezést, mikor a páciensek családjával beszélnek.
„Ez egy bevett fogalom, viszont nincs jogi meghatározása Kínában, így nem használhatjuk az orvosi feljegyzésekben. És a legtöbben a jelentésével sincsenek tisztában. Megnehezítené az orvosok életét, ha így fogalmaznának."
Min szerint sok klinikailag halott betegnek dobog még a szíve. Ahelyett, hogy azt közölnék a családtagokkal, hogy a páciens agyhalott, az orvosok részletesen elmagyarázzák az állapotát, pl. a beteg végérvényesen elveszítette minden agytörzsi funkcióját és nem képes önállóan lélegezni. Ezután a családra bízzák annak eldöntését, hogy kikapcsolják-e a létfenntartó berendezéseket.
„A legtöbben nem egyeznek ebbe bele, Úgy hiszik, amíg ver valaki szíve, életben is van. Viszont néhányan feladják egy idő után, már az anyagi terhek miatt is," meséli Min.
Dr. Yue szerint a család véleményének kikérése egy agyhalott beteg életének a meghosszabbításáról csupán érzelmi töltettel bír, a páciens szempontjából semmi jelentősége. „Az agytörzsi funkciók megszűnésével nincs visszaút az életbe."
Szigorú kritériumai vannak az agyhalálnak, magyarázza Yue. Visszafordíthatatlan mély kómás állapot, amiben a beteg nem reagál semmiféle stimulációra, nem lélegzik önállóan, azaz lélegeztető-gépre szorul, valamint nincs többé semmilyen idegi vagy agytörzsi reflexe. Az orvosi team ezen kívül Doppler ultrahangos és agyhullám-felvételek segítségével erősíti meg az agyhalál beálltát.
Egyéni döntés
Viszont egy CBS News riport szerint tavaly júliusban egy kórházi mulasztás folytán agyhalottnak nyilvánított páciens kinyitotta a szemét, miközben éppen a szerveit vették ki. A New York Állami Egészségügyi Hivatal végül megállapította, hogy a St. Joseph's Hospital személyzete nem készített elég agyi felvételt és nem is várt eleget, mielőtt a beteg létfenntartásának megszüntetéséről szóló javaslatát megtette.
Shi Bingyi, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 309. sz. kórháza szervátültető intézetének igazgatója szerint elég nehéz félrediagnosztizálni az agyhalált. „Csak két oka van annak, ha egy agyhalott visszatér az életbe. Az egyik, hogy rossz eljárásokat alkalmaztak a halál beálltának megállapítására. A másik, hogy szándékosan törtek a páciens életére."
Az agyhalál beálltának megállapítása Yue Mengyuan szerint sem túl bonyolult. „Bármelyik, a szükséges berendezésekkel és hozzáértő orvosokkal rendelkező kórházban pontosan meg lehet ezt állapítani. A diagnózist egy szakértői csapat állítja fel, nem egyetlen orvos."
Yue szerint alapvető különbség van egy agyhalott és egy vegetatív állapotban lévő páciens között, ám ez még mindig sokakat megkavar. „Vegetatív állapotban az agykéreg sérül, de az agytörzs tovább működik. A páciens magához térhet a kómából. Vegetatív állapotban létfenntartó berendezések nélkül is élhet valaki, agyhalál esetén nem."
Lassú változás
A Harvad Orvostudományi Egyeteme 1968-ban vezette be az agyhalál fogalmát, a világon először Finnországban fogadták el jogilag is a koncepciót három évvel később. Azóta 89 országban és régióban ismerték el az agyhalál fogalmát. Néhány államban, köztük Finnországban, az Egyesült Államokban, Németországban és Indiában törvénybe foglalták, másutt, pl. Belgiumban, Új-Zélandon, Dél-Koreában és Thaiföldön széles körben elterjedt az orvosi gyakorlatban, külön törvényi szabályozás nélkül.
Ám Kínában lassan léptek előre a dolgok. Dr. Yue szerint a kínai társadalom felfogása maradt le, a többihez képest.
Előterjesztésében Zhou Haibo, a guangdongi kórházigazgató úgy fogalmazott, hogy a jogi keretbe foglalás előre mutató lépés lenne, ami rengeteg egészségügyi erőforrást takaríthatna meg, és egyúttal megkímélné a páciensek családját a felesleges anyagi terhektől.
„Egy agyhalott beteg létfenntartásának napi összege 5-10 ezer jüan, vagy még több is lehet. Az értelmetlen eljárás a családoknak egy vagyonba kerül, és hatalmas pazarlása az egészségügyi erőforrásoknak," foglalta össze a javaslatában.
Dr. Yue szerint ezek az egészségügyi erőforrások sokkal jelentősebb szerepet tölthetnének be, ha olyanokra fordítanák őket, akik életét még meg lehet menteni. Ezen kívül az agyhalottak mesterséges életben tartása óriási érzelmi kínoknak teszi ki a családtagjaikat. „Egy jogi definíció megadná a halottaknak a nekik járó tisztességet."
A szervadományozás felpörgetése?
Dr. Yue úgy hiszi, hogy az agyhalálról szóló törvény megalkotása előmozdítaná a szervadományozás ügyét is Kínában. „Rendkívül szigorú szervátültetési kritériumaink vannak. A szervforrások száma igen korlátozott. Viszont óriási a várólista, így felütötte a fejét és virágzik a szervek feketepiaca. Az agyhalottak szervei még létfenntartás mellett is elsorvadnak lassan, ami nagyban korlátozza az átültetésüket."
Dr. Steve Misch, egy 20 éve a sürgősségi ellátásban dolgozó amerikai orvos szerint is hatalmas pazarlás az agyhalott betegek életben tartása, ha a szerveikkel másokat meg lehetne menteni.
A különböző szerveket más-más időintervallumon belül lehet kinyerni, miután megállt valaki szíve. Ha valaki közlekedési balesetben hal meg az USA-ban, azonnal elkezdik kivenni a használható szerveit, ha az illető feltüntette a jogosítványában szervadományozási szándékát.
Dr. Misch azt javasolja, hogy az agyhalálról szóló törvény megalkotása mellett egyéb intézkedéseket is vezessenek be annak érdekében, hogy az egészséges szerveket valóban felhasználhassák. „Szerintem logikus lenne szervadományozási szándéknyilatkozatokat csatolni a kínai személy- és diákigazolványokhoz."
Viszont mások azon a véleményen vannak, hogy az agyhalálról szóló törvénykezésnek nem lenne szabad a szervadományozáshoz kapcsolódnia.
„A törvény az orvostudomány fejlődésének eredményeképp lép majd életbe, nem azért, mert szükség van átültethető szervekre," mondja Wang Haibo, a Kínai Szervátültetési Riasztórendszer Kutatóközpontjának igazgatója. Szerinte az agyhalálról szóló törvényt nem szervátültetési szakértőknek kellene propagálnia, mivel „az érdekellentét lehet, és társadalmi aggályokat szülhet."
Dr. Shi Bingyi szerint sem szabad összekapcsolni az agyhalál kérdését a szervadományozással. „Sosem szabad halált okozni egy adományozás érdekében."
Ám Dr. Yue úgy látja, hogy a két kérdés elválaszthatatlan egymástól, és az agyhalál törvényi szabályozása segítene normalizálni a szervátültetési piacot. „Ha volna törvényünk az agyhalálról, az agyhalál megállapítására felhatalmazott orvosi gárdánk is lenne, és részletesen kidolgozott protokolljaink arra, milyen körülmények között állíthatják fel ezt a diagnózist. Ugyanakkor, egyre többen fognák fel a szervadományozás jelentőségét, az átültethető szervek forrása is teljesen átláthatóvá válna."
Erre azonban nem kerülhet zökkenőmentesen sor a társadalom bizalma nélkül, teszi hozzá Yue. Szeretné, ha a társadalom jobban hinne az egészségügyi dolgozók szakértelmében és emberségében.
Azonban ez a remény valószínűleg túl optimista, tekintve, mekkora a feszültség az orvosok és páciensek között Kínában. Az Országos Egészségügyi és Családtervezési Bizottság adatai szerint hozzávetőleg 70 ezer „egészségügyi panaszt" (elsősorban orvosok és pácienseik, illetve azok családtagjai közötti nézeteltéréseket) dokumentáltak 2013-ban.
„Szélesebb körű társadalmi támogatottság nélkül sokkal nehezebb lesz megalkotni egy agyhalálról szóló törvényt. És én semmiféle jelentősebb változást nem tapasztaltam a közvélemény hozzáállásában," vallja be Min főnővér.
maikinavivi |
