0904mikloshangosmagazin.

A Liu Ning és stábja által három évig készített Szép Kheshigten dokumentumfilmet nemrég mutatta be a Kínai Központi Televízió (CCTV), azaz az állami televízió. A dokumentumfilm korábban elnyerte a 19. Kínai Dokumentumfilm Díjat a legjobb operatőri munkáért. Kheshigten belső-mongóliai járás, a dokumentumfilm a járás természeti környezetét, szépségét és ökoszisztémáját mutatja be. Az ottani állatokat és életkörülményeket.

Liu Ning, a Szép Kheshigten főoperatőre, már 14 dokumentumfilm készítésében vett részt. Dokumentumfilmjeinek témája a természet, az állatok élete. Liu Ning eredetileg nem operatőr, hanem festő volt. 1959-ben született művészcsaládban, édesanyja egy állami társulatnál volt mezzoszoprán énekes. Anyja hatására gyermekkorában hegedülni és énekelni tanult, de végül a festészetbe szeretett bele. 1980-ban a Pekingi Tudományos-technikai Dokumentumfilmgyárban kezdett dolgozni, filmrajzolással, színpadi rendezéssel foglalkozott. Festőként Liu Ningnek kétszer volt Hongkongban önálló kiállítása az 1990-es években.

1997-ben kezdett érdeklődni az operatőri munka iránt, a dokumentumfilmgyár munkatársaitól kezdett tanulni filmezni.

2000-ben a filmgyár Liu Ninget Shangdong tartományba küldte, hogy hattyúkról készítsen felvételeket. Ez volt az első alkalom, hogy Liu Ning önállóan forgatott. A filmkészítés során Liu Ning megismerkedett Yuan Xueshunnal, a hattyúk önkéntes védőjével, akitől sokat megtudott a hattyúkról és beleszeretett ezekbe az okos és elegáns madarakba. Pekingbe való visszatérése után született meg az ötlet Liu Ning fejében, hogy készít egy dokumentumfilmet a hattyúkról, a párosodásukról, a költésről, a fiókák neveléséről, fejlődésről, illetve a madarak vándorlásáról. Így született meg Liu Ning első hosszú dokumentumfilmje, a Hattyúk.

Ha valaki szabadban élő állatokról készít dokumentumfilmet, akkor nem igazán támaszkodhat forgatókönyvre, hiszen a vadon élő állatok nem színészek, nem fognak játszani, szerepelni a kamera előtt.

„A vadvédelmi területen dolgozó szakemberek, idegenvezetők segítéségére van szükség, továbbá az operatőr sok időt fordít az állatok megfigyelésére" – mondta a forgatás kulisszatitkaival kapcsolatban Hu Xiaobing producer és rendező, Liu Ning egyik munkatársa.

Liu Ning először hszincsiangi Bayinbuluke vizenyős területet kereste fel. Ez Kína legnagyobb vadhattyú-szaporodási területe. Itt ismerkedett meg Ma Ming ismert helyi ornitológussal. Ma Ming vezetésével és a vadrezervátum munkatársával ment a vizenyős területre.

Veszélyes volt a forgatás, hiszen vizenyős területen könnyű elsüllyedni a mocsárban.

„Ahol fű van, az az igazán veszélyes hely, ahol víz van, az biztonságos, hiszen a víz súlya már megszilárdította a mocsaras talajt" – mesélte az operatőr.

Egy másik, még kellemetlenebb probléma a szúnyog. Bayinbulukénél hatalmasak a szúnyogok és rengeteg van belőlük.

„Ha valaki leáll egy kicsit, nem mozog, akkor rögtön tele lesz szúnyogcsípésekkel. Még a ruhán keresztül is csípnek" – mondta Liu Ning. A filmezéshez ő különleges sapkát viselt, amely ez egész fejet védte, természetesen az arcát is.

Bayinbuluke után Liu Ning és stábja Ma Ming javaslata alapján a belső-mongóliai Wuliangsuhaiba utazott. Wuliangsuhai egykor a Sárga-folyó csatornája volt, jelenleg nagy tó, szintén a vadhattyúk szaporodási helye.

„Nyáron és ősszel kelnek ki a kis hattyúk, aztán innen délre vándorolnak, a hideg telet ott töltik. Életüknek ezeket a részeit mind lefilmeztük" – mondta Liu Ning.

Külföldi kollégák példáját követve Liu Ning készített egy műhattyút is, amelybe egy kamera rejtett. A hattyúk azonban hamar felismerték, hogy nem a társuk, és távol maradtak tőle. Liu Ning szerint a hattyúk nagyon érzékenyek, nem szeretik, ha az ember zavarja őket, ezért a kamerát legjobb messzebb leállítani.

„Egyszerűen addig kell várni, amíg jó kép alakul ki a felvevőgép objektívje előtt. Természetesen nem lehet mindig forgatni, hiszen az elem is és a filmtekercs is elfogy egyszer. Az operatőrnek a tapasztalatára kell hagyatkozni, előre kell látnia a hattyúk mozgását. Ehhez nagyon jól kell ismerni a hattyúkat" - mondta Liu Ning, aki egy példát is mondott erre. Költés közben a hattyú mindig megforgatja a tojásokat a csőrével, így egyenletesen melegítheti azokat. Liu Ning mindig nagyon aggódott, hogy a csőrből kiesik a tojás. Egyszer viszont közelről is megnézte a hattyúcsőrt, és látta, hogy az alsó csőr alakja úgy alakult ki, hogy stabilan tarthassa vele a tojást.

A Hattyú című dokumentumfilm után Liu Ning 2008-ban az amuri keszegek vándorlásáról, 2009-ben pedig a pártásdarvakról is készített egész estés dokumentumfilmet, továbbá sok rövidfilmet is forgatott. Az ilyen természetfilmek mindig egy vagy több éven keresztül készülnek. Liu Ning ez idő alatt barátkozott össze Li Jianminggel.

Li Jianming 2000-ben Ausztráliában tanult delta vitorlázórepülőt vezetni. Hazatérése után nem sokkal kereste fel őt Liu Ning, és megkezdődött több mint tízéves együttműködésük. Liu Ning Li Jianming segítségével többször készített levegőben felvételt. Li Jianming szerint Liu Ning mindig nagyon alaposan és figyelmesen dolgozik.

„Mindig mondtam Liu Ningnek, hogy a segédoperatőrt is megbízhatja bizonyos munkákkal, ne mindennel maga fáradjon. Ám ő ezt mindig visszautasította" – mondta Li Jianming.

„Az életben nincs ismétlés, sok esetben az állatok csak egy lehetőséget adnak neked, ha elmulasztod, akkor örökre elmulasztottad. Ezért mindig nagyon figyelmesen kell dolgozni" – magyarázta Liu Ning.

„Korábban nem láttam ilyen közelről a természetet és az állatokat, nem is érdeklődtem irántuk. Ám amikor már ezen dolgoztam, akkor rögtön szerelmese lettem a természetnek is, a vadon élő állatoknak is. Nagyon szeretem rögzíteni az állatok különleges mozgását, arckifejezését. Úgy érzem, hogy olyanok, mint az emberek. Az állatoknak szintén vannak érzelmeik, szokásaik, egymással is kommunikálnak, van saját nyelvük. Egy-egy mozdulatnak, egy-egy hangnak megvan a maga értelme, csak az emberek még nem fejtették meg" – mondta munkájával kapcsolatban Liu Ning.

A dokumentumfilm-készítés során Liu Ning mindig törekszik arra, hogy ne zavarja az állatokat. 2010-ben a vörös ásólúd költéséről készített kisfilmet. Egy hegyvidéken talált egy vörösásólúd-fészket. Liu Ning és stábja egy apró kamerát tett a fészekbe, amikor a lúdpár élelemért ment. Aztán minden nap kora reggel 5 órától várták a képernyő előtt, hogy kibújjanak a kis ludak a tojásból. 19 napot kellett várni, de végül sikerült a felvétel.

Nem volt viszont ilyen szerencsés, amikor kisfilmet készített a nyírfajd születéséről. A fészekbe itt is apró kamerát tettek, ám egyik este egy borz megtámadta a fészket és megette a tojásokat. Találtak egy másik nyírfajdfészket, ám ott a kis madarak nagyon korán reggel bújtak ki a tojásból, nem volt elég fény, ezért nem sikerült a felvétel. Liu Ning sajnálatra méltó művészetnek nevezte a munkáját.

„Az nagy probléma, ha nem sikerül a felvétel. De a forgatás egyéb nehézségeit természetesnek tartom. Viszont a sikertelenségből is lehet okulni, és egyébként is meg kell ragadni minden alkalmat, mert amit egyszer elmulasztunk, azt be nem pótolhatjuk" – mondta Liu Ning, aki azt vallja, hogy a forgatások során sokat tanult. A festést sem hagyta abba. 2014-ben egyik művét az ötévente tartott országos festészeti kiállításra is meghívták. A kép egy dinoszaurusz csontvázát ábrázolja.

„Filmen mai élőlényeket örökítek meg, a festményemen pedig egy kipusztult állat csontvázát festettem meg. Valójában mindkét alkalommal ugyanazt a gondolatot fejeztem ki, hogy a létezés, az élet egyforma, legyen az mai vagy ősi, legyen az állaté vagy emberé" – mondta Liu Ning alkotásairól.