bufeiyan |
A wuxia a kínai szépirodalom egy sajátos ága. A wuxia-regények általában a régmúltban játszódnak, amikor a hagyományos kínai harcművészet igen népszerű volt, és szinte mindenki értett hozzá, a legjobbakból pedig legendás hősök lettek. A „wuxia" szó két tagból áll. A „wu" harcművészetet jelent, a „xia" pedig hőst. A wuxia-regények hőseit természetfeletti erővel ruházzák fel, akik kiválóan értenek a harcművészethez. A művek csodás tettekről és hihetetlen történetekről szólnak.
Bu Feiyan még középiskolába járt, amikor megjelent első regénye. 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban is wuxia-díjat kapott, és több regénye népszerű olvasmány a fiatalok körében. A következőkben interjút hallhatnak az írónővel.
„Középiskolásként kezdtem el regényeket írni. Havonta egy füzetet teleírtam, és illusztrációkat is készítettem. Az írásaimból havi rendszerességgel magazint állítottam össze. Az egyszemélyes lapot nagyon szerették az osztálytársaim."
Ma már jóval többen olvassák a magazint, de mindig szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor az iskolában havonta teleírt egy füzetet.
„Az osztálytársaim alaposan kielemezték a regényeimet, sőt az is előfordult, hogy a regényben szereplő egy szóról vagy kifejezésről vitáztak. A füzetben mindig volt annyi üres hely, hogy az osztálytársaim olvasás közben jegyzetelni tudjanak, ha pedig már minden üres hely betelt, akkor cetlikre írták a megjegyzéseiket, és ezeket a füzetbe ragasztották. Ma már az internetre kerülnek a hozzászólások, de nagyon jó érzés újra kézbe venni a cetlikkel felhizlalt régi füzeteket. Ezekben nagyon sok szép emlék található abból az időszakból, amikor 16-17 éves voltam."
Bu Feiyan középiskolás volt, amikor a televízióban egy nagyon népszerű wuxia-sorozatot vetítettek. Az iskolában szinte mindenki rajongott a wuxiáért. Bu a filmsorozat hatására kezdett ilyen regényeket írni. Egyetemistaként már az internetre tette fel írásait. Napi rendszerességgel közölt új részeket. Egyre többen kommentálták az internetre feltett történeteket, és idővel több magazin is megjelentette Bu történeteit, amiért természetesen fizettek is.
Ekkor kezdett magazinok megrendelésére írni, és ennek köszönhette, hogy egyre többen ismerték meg a nevét. Bu úgy mesélte, hogy akkoriban évente csak 2-300 regényt adtak ki, ami azt jelentette, hogy csak a legjobb művek láttak napvilágot.
2004-ben egy könyvkiadó regényt rendelt tőle. Ez volt az első kötet formában kiadott regénye. Ma már több mint tíz kötetnél tart. Sokak szerint népszerűségének titka a jó történetben és a jó előadásmódban rejlik. Bu Feiyan szerint a wuxia tipikus része a kínai kultúrának. Amikor wuxia-regényeket ír, sok új, innovatív elemet épít a műbe, de a hősi kódexben foglaltak sohasem hiányozhatnak a regényből. Vajon mi ez a hősi kódex, és miért ez a legfontosabb elem?
„Szerintem a hős legfontosabb tulajdonsága az alacsonyabb társadalmi rétegek és a gyengébbek iránti tisztelet. Az is fontos jellemzőjük, hogy félelmet nem ismerve szállnak szembe a náluk jóval erősebb gazemberekkel. Szerintem abból lesz hős, aki önzetlen módon segíti az elesetteket. Ilyen például a Hufei nevű szereplő. Az én írásaimnak ez a leglényegesebb eleme."
A wuxia-írók új generációját képviselő Bu már az internet korában lett közismert. Azt viszont kevesen tudják, hogy csupán kedvtelésből, kizárólag a szabadidejében ír, és valójában egyetemi oktatóként dolgozik. Bu rajong a hagyományos kínai irodalmért. A Peking Egyetem klasszikus kínai irodalom szakán végzett, és továbbra is foglalkozik a klasszikus kínai irodalom kutatásával.
„Mindig is nagyon szerettem a hagyományos kínai irodalmat, és ez is szerepet játszott abban, hogy tollat ragadtam. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy kutató vagy író legyek. Miután megszereztem a mesterdiplomát, folytathattam volna a tanulmányaimat a doktori címig, de végül úgy határoztam, hogy két évet csak és kizárólag az írásnak szentelek. A magam ura voltam, és azzal töltöttem az időmet, amit a legjobban szeretek. Néha előfordult, hogy az olvasóimmal is elbeszélgettem. Két év után úgy éreztem, hogy nagyon fogom sajnálni, ha nem folytatom a tanulmányaimat. Tudtam, hogyha nem lépek, akkor később már nem lesz lehetőségem a kutatás folytatására."
Bu visszatért az egyetemre, megszerezte a doktori címet, és felvették a kínai szakra. Most már túl van a posztdoktori képzésen, és azt tervezi, hogy a Kínai Népi Egyetemen folytatja a klasszikus kínai irodalom tanulmányozását.
„Fiatalon sok regényt szeretnék írni, és amikor idős leszek, vissza akarok térni a kutatómunkához. Most tanárként dolgozom az egyetemen, és ennek szentelem a legtöbb energiát. A tanítás munka, a regényírás pedig hobbi. Úgy érzem, hogy jobban megy az írás, ha nem kizárólag ezzel foglalkozom, hanem a szabadidőmben teszem ugyanezt."
Az írással egy nem létező világba csöppen, a tanítás pedig visszazökkenti a való világba. A családjának is sok időt szentel. Lánya szerint mindegy, mivel tölti az idejét, a lényeg az, hogy szívvel-lélekkel teszi mindezt.
„Legyen szó az irodalomról vagy a karrieremről, céltudatos és kitartó fogok maradni. Semmi sem tud eltántorítani attól, amit véghez szeretnék vinni. Lépésről lépésre haladok, és a választásomon múlik, hogy mennyire nehéz vagy éppen könnyű életem lesz."
(Írta/fordította: Jin Shiyu)
