nvshenxinyi

Kína első ruhatervező showműsora, Az istennő új ruhája augusztus elejétől fut a televízióban. A formátumban epizódonként hat híresség verseng egymással saját divattervezőik közreműködésével. Minden tervező egy hetet kap, hogy elkészítsen egy kollekciót, illetve ezen belül is 24 órája van arra, hogy a párjául kijelölt sztárral közösen megtervezzen és elkészítsen egy új ruhát. Ezután a kollekció felvonul a kifutón négy ruhamárka képviselői előtt, akik végül ajánlatot tehetnek a gyártás jogáért. A mostani szezon tíz epizódja alatt minden vevő tízmillió jüanból gazdálkodhat, a bemutató után háromszor tehet árajánlatot, anélkül, hogy tudná, mennyit ígértek a többiek. Végül, természetesen a legmagasabban licitáló viheti el az adott kollekció gyártási jogát. A műsorban most először e-kereskedelmi elem is felbukkan: minden adás után a kínai Tianmao nevű e-kereskedelmi honlapon a tévénézők is vásárolhatnak a látott ruhákból. A showműsor negyedik részének nézettségét csupán egyetlen másik show nézettsége múlta felül.

Egy tévéműsor sikerének legfontosabb fokmérője a nézettség. Az istennő új ruhája összesen három összetevőből áll: a 24 órás ruhatervezés és elkészítés bemutatása, amit előbb a sztárokkal tűzdelt divatbemutató, végül pedig a licitálás követ. Li Hongshan, a műsorgyártó cég PR-főnöke szerint a gyönyörű színpadképen és a szupersztárokon kívül három elem garantálja leginkább a magas nézettséget.

„A tévéműsor legfőbb jellegzetessége a bizonytalanság, hiszen a kommunikáció lineáris. A nézők az epizód vége előtt legfeljebb csak sejthetik a végeredményt, ami nagyon izgalmassá és feszültté varázsolja a show-t. Az istennő új ruhája hat sztárjának minden adásban saját tervezőjével 24 óra alatt kell megterveznie és elkészítenie egy ruhadarabot egy megadott téma alapján. Ez a nézők többsége számára kivitelezhetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz feladat lenne. Ebben az elemben sok a feszültség: nem tudni, sikerül-e teljesíteni a feladatot, vagy hogy a varrónők valóban tökéletesen azt a ruhát készítik el, amit együtt megterveztek. A hat sztár egymással is verseng, ezért a műsornak nagyon izgalmas a hangulata."

A hírességeken kívül a show másik fontos eleme a televízió és e-kereskedelem együttműködése. Ez a műsor igazi újítása. Li Hongshan szerint a kínai showműsorok viszonylag egy kaptafára készülnek: ének- és táncversenyek, illetve családi valóságshow-k kerülnek adásba. A tévében futó műsorok zöme külföldi mintára készül, megvásárolt licensz alapján. Az ilyen show-k roppant népszerűek Kínában, de nincs bennük igazi kreativitás. Li Hongshan és munktársai arra törekedtek, hogy saját, egyedi műsort hozzanak létre.

„A showműsorok készítőinek zöme arra törekszik, hogy felvidítsa a nézőket. Az istennő új ruhája abban különbözik a többi műsortól, hogy beemeltük az e-kereskedelmet a tévéműsorba, az e-kereskedelemben forgalmazott áruk a műsor egyik kulcsfontosságú részévé váltak."

A divatos ruhák zöme nem túl praktikus, így a legtöbb nő a hétköznapokban nem hódolhat igazán a divatnak, mégis szeretne vonzó lenni. Ha a műsor valóban ruhákat akar eladni a nézőknek, akkor azoknak alkalmasnak kell lennie hétköznapi viseletre. Divatos legyen vagy praktikus? Ez a tervezők dilemmája. Ahogy Hou Boren, a Lancy nőiruha-márka üzletfejlesztési osztályvezetője, a négy állandó licitáló egyike megfogalmazta:

„Az élvonalbeli tervezők többsége saját stílusjegyekkel rendelkezik, ám a ruháik így sem fogynak jól a piacon. A mi erősségünk viszont éppen a marketing. Ha együtt tudunk működni ezekkel a tervezőkkel, azzal mindkét fél jól jár."

Az elkészült kollekciókat azért az e-kereskedelmi platformon dobják piacra, mert Kínában így jutnak el a legtöbb potenciális vásárlóhoz.

„Az idevonatkozó adatok alapján a kínai Alibaba cég égisze alatt működő Tianmao nevű e-kereskedelmi honlapnak van a legtöbb felhasználója egész Kínában, akikkel így gyorsan és könnyedén megismertethettük a műsort."

Mennyire hatékony ez az együttműködési mód? Az e-kereskedelmi platform eladásaiból kiderül. Az első epizódban miután a vevő megvette a hat sztár egyike, Mo Xiaoqi és a tervezője kollekcióját, öt perc alatt elfogytak a megrendelhető ruhák. A szintén a műsorban versengő NANA koreai énekesnő és tervezője bikinijét több mint kétezeren tették a kedvenceik közé az oldalon, a közvetítés utáni első három óra alatt. Ez a szám az átlagos tízszerese.

A műsor licitálási része nemcsak a négy ruhamárka eladásainak tesz jót, de a vállalatok kezében is nagyszerű eszköz a márka promociójához, hiszen hatékonyan rányítja a vásárlók figyelmét egy adott márkára, mondta Chen Xi, a Lancy e-kereskedelmi osztályvezetője.

„Egy tévéműsor, különösen egy műholdas tévécsatonákon futó show nagy földrajzi területet fed le. A nézőknek nem kell túlzottan iskolázottnak lenniük, mert így könnyű népszerűsíteni egy márkát, sőt, az új vásárlókat is segít megtalálni. Az első epizód vetítése utáni 24 órában a Lancy honlapjának látogatottsága meghúszszorozódott a korábbi átlaghoz képest. Három nap alatt több mint egymillió ember kereste fel a cég weboldalát, ahol egyúttal a termékei után is kutakodott."

A műsorban használt T2O (TV-ből online) egy egészen új értékesítési mód. Miután a show vevő vendégei megveszik a hat sztárnak készített kollekciót, a nézők a vállalat Tianmao e-kereskedelmi honlapján is megvásárolhatják ugyanazokat a ruhákat. Chen Xi szerint a T2O segít eljutni egy új csoporthoz, amelynek tagjai azelőtt nem tudtak interneten vásárolni.

„Persze nem minden tévénéző tud vagy szokott interneten vásárolni. Viszont a T2O módszer tapasztaltabb internetes vásárlókká változtatja a nézőket – és pontosan ez e-kereskedelmi cégek kívánsága."

A műsor mostani népszerűségének másik oka az, hogy tiszteletben tartja az eredetiséget és a divatot. Li Hongshan ezt így összegezte:

„A showban elismeréssel adózunk a kínai divattervezők eredeti munkái előtt. A „Made in China" helyett a „Created in China" kerül a középpontba, miközben bemutatkozási lehetőséget nyújtunk a helyi tervezőknek is: hadd váljanak híressé a ruháik egész Kínában, sőt, az egész világon."

(Írta/fordította: Zhao Jing)