m4a

2010-ben négy átlagos egyetemista vált híressé lett Kínában az interneten egy japán képregény miatt. Vicces kínai nyelvű szinkronizálást csináltak a képregényhez. Miután feltöltötték a videót a honlapokra, ritka népszerűvé vált. Az első héten több millió ember látta a videót. Kitaláltak néhány érdekes új szót, amiket azóta majdnem minden kínai használ. Abban az évben kitüntetéseket is kaptak, azóta pedig keveset hallottunk róluk. De tavaly az egyik fiatalember - aki részt vett a képregény szinkronizálásában - újra népszerű lett Kínában, sőt még híresebb lett, mint 2010-ben. Főszerepet játszik a Sose gondoltam arra… című komédiában, amelynek az internetes megtekintési forgalma egymilliárd. A fickó neve Bai Ke, a mai egyik legnépszerűbb kínai fiatal színész. Idén lesz négy éve, hogy befejezte az egyetemet.

„A Sose gondoltam arra… minden szereplőjének van egy közös tapasztalata, mégpedig az, hogy egyikük sem gondolta volna sosem, hogy szerepet tud játszani egy drámában, sőt népszerű lehet benne. Ez mindegyiküknek jó lehetőség és egyben nagy kihívás is. "

Bai 2010-ben végzett a Kínai Kommunikációs Egyetem Nanguang Kollégiumában. Gyerekkorában csendes fiú volt, csak a futballt szerette. Bai azt mondja, focista akart lenni. Soha nem gondolt arra, hogy színész lehet felnőtt korában. 18 évesen az egyetemen találkozott három másik fiatalemberrel, akik a következő négy évben a legjobb barátaivá váltak és utána együtt lettek híresek. A csoportjuk neve CUCN201. A CUCN a Kínai Kommunikációs Egyetem angol változatából képzett mozaikszó, az „N" a Nanjingra vonatkozik és a 201 a szobájuk száma.

„Négyen együtt lakunk egy szobában. Amikor ott voltunk, én lusta voltam focizni és mindig a szobában maradtam. Xiong Wang ugyanolyan lusta volt, mint én, és Bao Mu volt a leglustább köztünk. Sportolni se akart, mindennap képregényt olvasott. Xiao Ai volt az egyetlen barátunk, aki gyakran ment ki a szobából. Szeretett kimenni sörözni is különböző emberekkel. Ő Hszincsiang tartományból származik, sokat sörözik."

Bai azt mondja, majdnem az egész egyetem ideje alatt hétköznapi ember volt. Nem volt kiváló diák, és nem csinált semmi különlegeset. Néha részt vett pár csoportos programon, de nem játszott fontos szerepet. „Kár hogy az egész egyetemi életem során nem csajoztam" – teszi hozzá. Négy év eltelt. Mielőtt végeztünk az egyetemen, úgy határoztunk, hogy együtt csinálunk valamit, amit ajándékba adhatunk egymásnak.

Biyori egy híres és vicces japán képregény, különösen a fiatalok között népszerű. Bai minden szobatársa szerette és azt kívánták, bárcsak minél több kínai fiatalember ismerné. Ezért eldöntötték, hogy csinálnak egy kínai nyelvű verziót. A kollégiumban kezdtek el dolgozni rajta és bizony ennek kicsik voltak a költségei. Bár mindenki moderátor szakos diák volt, nem volt profi berendezésük. Egy húsz jüanos rekorderrel készültek a hangfelvételek. Amikor a narrációt olvasták, nem egyenesen fordították a szövegeket japánról kínaira, hanem új szavakat találtak ki, olyanokat, amiket a kínaiak jobban értenek és szeretnek. Miután feltöltötték a videót egy honlapra, az gyorsan terjedni kezdett az interneten. Pár hét alatt országszerte ismertté vált. Abban az évben számos díjat is kaptak különböző intézménytől ezek miatt a videók miatt.

„Ekkor sok kitüntetést kaptunk ezért kezdtem gondolni azon, hogy fontosak-e a kitüntetések. Végül arra jutottam, hogy a kitüntetés nem fontos. Azon a napon talán híres vagy, de a végén az emberek el fognak felejteni téged. Ezért jelenleg én nem figyelek arra, hogy mennyi díjat kapok, vagy hány ember ismer engem. Nekem az a fontos, hogy jól végezzem a munkámat és minél többet tanuljak munka közben. Nem gondolkodtam arról, hogy a jövőben mennyire lehetek sikeres. Én csak a jelenre figyelek a munkámban."

Sztárok lettek, majd utána ismét hétköznapi emberré váltak. Egy elfoglalt év után kijöttek az egyetemről és különböző helyeken kaptak munkát. Négyük közül kettő Pekingben maradt, egy Sanghajba, Bai pedig Yangzhouba ment dolgozni. Bai azt mondta, hogy ő mindig valami focival kapcsolatos munkát akart keresni, de nem kapott jót, ezért egy rádióban dolgozott műsorvezetőként.

„Mindig focival kapcsolatos munkát akartam keresni, de nem kaptam jó lehetőséget. Ezért egy évet dolgoztam abban a rádióban. Most azt érzem, hogy így nem tudom folytatni. Nem szeretem ezt a munkát. Nem vagyok az az ember, aki egy olyan munkahelyen marad, amit nem szeret. Ezért elhatároztam, hogy Pekingbe utazom és itt fogok dolgozni."

2011-ben Bai Pekingben kezdett el szinkronszínészként dolgozni. Nem volt elfoglalt, ezért a szabadidejében gyakran szerepelt internetes drámákban. Pekingben találkozott Jiao Shou-val. Jiao Shou egy olyan ember, aki 2008-ban már híres és népszerű volt a kínai interneten közzétett rövid vicces videói miatt. Vicces videókat töltött föl az internetre, jelenleg pedig filmrendezőként dolgozik Pekingben. Mind a két

fiatalember csinált valami vicces műsort, ezért kezdtek el együttműködni. Jiao Shou volt a filmrendező, Bai Ke a főszereplő. Összegyűjtöttek egy stábra való embert a barátaikkal és létrehoztak egy céget, ahol internetes drámákat kezdtek el csinálni. A drámák címe az lett, hogy „Sose gondoltam arra…". Egy epizód nagyjából 5-15 perces volt. A dráma különböző sztorikból állt. A főszereplő neve Wang Dachui. A drámában ő különböző szerencsétlen dolgokkal találkozik. Néha egy szorgalmas tanár, de minden diákja maffiózó. Néha ő egy gazdag fiú, aki beleszeret egy szép lányba, aki aztán Wang Dachui apjához megy feleségül. Különböző helyzetekben különböző szerepeket játszik, de mindegyikben gyenge és szerencsétlen. Jiao Shou, a rendező így beszélt erről a szerepről:

„A műveimben mindig van egy ilyen főszereplő, aki szegény és szerencsétlen, mindig rossz dolgokkal találkozik, mert szerintem az életben is mindig vannak szerencsétlen dolgok. Szerintem egy jó vígjáték egyszerre egy tragédia is. A vicces sztorik mindig a szerencsétlen sztorikból születnek."

Bai azt mondta, hogy

„Wang Dachui egy pozitív ember. Amikor a forgatókönyvet írjuk, mindig a legszegényebb életet adjuk neki. Vicces eredményt akarunk kapni."

Jiao Shou, a „Sose gondolt arra" rendezője nem profi filmrendező. Mérnök volt. A főszereplő, Bai Ke soha nem tanult színészetet. A többi színész, aki szerepel a drámában a cégük kollégája, forgatókönyvíró, technikus és operatőr. De a dráma nagy sikert ért el. Az internetes megtekintések forgalma egymillárd. Majdnem minden kínai internethasználó ismeri őket. Ha nem látta a drámát, akkor is hallott róluk. Bai Ke nem profi színész, de tehetséges és szorgalmas. A segítője azt mondta, hogy a forgatás során Bai mindig nagyon szigorú magához.

„Ő egy nagyon szorgalmas ember. Egyszer télen forgattunk egy nyári drámát. Nagyon hideg volt itt Észak-Kínában, hó is esett. Bár az epizódjaink mindig nagyon rövidek, ha nem volt elégedett a játékával, akkor biztosan újra fogja az egészet játszani. Ezért a hóban pólóban állt hosszú ideig és maradt játszani. Amikor befejeztünk a forgatást, ő már megfázott."

Bai Ke azt mondta, hogy más fiatalemberekhez hasonlóan ő is focizni és számítógépezni szeret, a PES és a LOL a kedvencei. Jelenleg viszont mindig elfoglalt és nincs ideje velük játszani. Mint mondta, bár szeret focizni, a VB idején se látott sok meccset. Azt is mondta, hogy noha elfoglalt, szereti ezt a munkát.

„Azt gondolom, hogy a munkaválasztásban mindig a kedv a legfontosabb. Mindenkinek vannak álmai és céljai, amiket el akar érni. De ha az erőfeszítéseid során nem kapsz vidámságot, akkor feladhatod azokat az álmokat."