Ma Lin, Wang Nan, Liu Shiwen – olimpiai és világbajnok kínai asztaliteniszezők, akikért kínaiak milliói rajongnak, de a svéd Jan-Ove Waldner és Jorgen Persson, vagy a japán Fukuhara Ai is legendás pingpongozók Kínában. Ehhez képest a fogyatékkal élő asztaliteniszezők szinte teljesen ismeretlenek. Még a sportágban járatos szakértőknek is gondot okozhat, ha parapingpongozót kell megnevezniük. Noha ugyanarról a sportágról van szó, a parasport jóval kevesebb figyelmet kap. Az egészséges emberekhez képest a fogyatékkal élők számára jóval megterhelőbb a felkészülés, hogy végül ott lehessenek a paraasztalitenisz-világbajnokságon.

Peking 2014 szeptemberében adott otthont először a paraasztalitenisz-vb-nek, amelyen 45 ország több mint 300 játékosa vett részt az egyéni és a csapatversenyeken. A helyszín a külvárosi Shunyi kerület volt, szép környezetben, fák és tavak között. A magyar válogatott tagjával, az 1981-ben született Arlóy Zsófival együtt érkeztem a csarnokba. Azonnal szembetűnt, hogy a fogyatékkal élő asztaliteniszezők játékstílusa látványosan különbözik a hagyományostól. És végre eljött a nagy nap! Most kiderül, kik a világ legjobb, fogyatékkal élő pingpongosai.

Zsófi több mint 10 éve vesz részt világversenyeken, és most először játszik Kínában. Az edzések miatt még nem jutott ideje a városnézésre, de azt már most látja, hogy Peking milyen hatalmas.

„Szerintem Kína nagyon érdekes ország. Minden hatalmas, sokkal-sokkal nagyobb, mint Magyarországon vagy Budapesten. Én mindig azt hittem, hogy Budapest egy nagy város, de Peking valami hihetetlen módon nagy, és minden messze van, de gyönyörű, nagyon-nagyon hatalmas minden."

A Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF) játékszabályai szerint a paraasztaliteniszben a játékosokat 11 kategóriába sorolják a fogyatékosság mértékétől függően. Az első öt kategóriában (TT1-5) versenyzők kerekesszékben, a második ötben (TT6-10) szereplők állva játszanak, a TT11-es kategória alatt pedig a szellemi fogyatékosokat kell érteni. Minél kisebb a szám, annál korlátozottabb a játékosok mozgásszabadsága. Zsófi veleszületett lábproblémák miatt a nyolcas kategóriában versenyez, és hat magyar társával együtt lépett pályára a vb-n.

A csoportkörre készülő Zsófi kicsit aggódik az esti mérkőzés miatt.

„Izgatott vagyok, persze. Van bennem egy egészséges versenydrukk, de azt hiszem, ez így normális. Nem lett könnyű a sorsolásom, egy olimpiai bajnokkal fogok kezdeni, eléggé mély vízbe dobtak a szervezők, illetve a csoportomban van még egy kínai játékos, és azt ugye nem kell mondanom, hogy Kínában, a pingpong hazájában kínai ellen játszani nem egy egyszerű dolog, de megpróbálom a legjobbat."

Nem mindenkinek adatik meg, hogy kijusson a világbajnokságra. Zsófi szerint ez alapvetően két dolgon múlik. Egyrészt minden versenynek van kreditértéke. Ebből kell egy meghatározott mennyiséget elérni, ez egyfajta minimális elvárás. A vb-re azonban a kvalifikációs versenyek eredményei alapján kialakult ranglista figyelembe vételével hívják meg a játékosokat.

A megnyitó előtt egy héttel kezdtek el megérkezni a versenyzők, hogy átállhassanak, és előkészülhessenek a meccsekre, hogy a legjobb formájukat hozhassák. A szervezők is kitettek magukért. A parasport-faluban mindent a fogyatékkal élők igényei szerint alakítottak ki. Az épületek akadálymentesítettek, minden emeleten van mosdó a mozgássérülteknek.

„Világkupa-versenyt rendeztek már [Pekingben], világbajnokságot nem, meg ugye az olimpia itt volt 2008-ban. Szerintem ez elég nagy tapasztalatot adott az itteni szervezőknek. Nagyon-nagyon segítőkészek, és mindenre megpróbálnak azonnal reagálni, hogyha bármi probléma van. A kommunikáció kicsit nehézkes az angol hiánya miatt, de tényleg segítőkészek, és ha bármi van – hogyha el tudjuk magyarázni, hogy mit szeretnénk –, akkor tényleg minden megvan két perc alatt."

A verseny megnyitója különösen kellemes meglepetés volt Zsófi számára, aki most először versenyez Kínában. A fogyatékkal élő kínaiak gyönyörű műsorral készültek a nyitóceremóniára.

„Tegnap volt a megnyitója a versenynek. Gyönyörű volt, és én sosem voltam ilyen megnyitón. A megnyitókon mindig van egy csomó beszéd, de ez tényleg nagyon színvonalas és gyönyörű műsor volt. Ami különösen tetszett, hogy lévén ugye, ez egy mozgássérült-világbajnokság, a megnyitón is hallássérült és látássérült emberek énekeltek, táncoltak, és adtak különböző műsorokat. Szerintem fenomenális volt."

Zsófi lábproblémája veleszületett rendellenesség. Gyerekkorában kezdett el pingpongozni az édesapjával a játszótéren. Egy ütőjük volt, amit Zsófi használt, édesapja pedig egy tankönyvvel ütötte vissza a labdát. Egy alkalommal egy idős férfi lépett oda hozzájuk, és azt mondta, látja, hogy probléma van a lábával, de elég ügyesen üti a labdát. Miért nem megy le egyszer a mozgássérültek egyesületébe? – javasolta. A lány eleinte hallani sem akart erről, de édesapja unszolására végül ellátogatott az egyesületbe.

„Lementem az első edzésre, és ott ragadtam gyakorlatilag az elején; mindenféle gyakorlatokat kellett csinálnom. Egy nagyon aranyos edző bácsi vett a szárnyai alá, és aztán játszottam egy mecset egy olyan játékossal, akinek egy keze sincs könyök alatt, és azon gondolkodtam akkor, hogy >>Jaj, hát, hogy tudom ezt úgy csinálni, hogy ne verjem meg?<< És akkor még 21-es szettek voltak, kaptam 15 pont előnyt, és kikaptam 16-ra úgy, hogy adtam egy csuszát. Esélyem nem volt, és azt mondtam, hogy ha ezt a játékot lehet játszani két kéz nélkül ilyen lelkesedéssel és ilyen eredményesen, akkor ebben nekem van keresnivalóm, és én ezt szeretném."

Épp a magyarok asztala mellett zajló meccsen egy román nő pingpongozott az amerikai csapat játékosával. A román asztaliteniszező mindkét karja hiányzott, a két tenyere közvetlenül a vállához csatlakozott, de így is könnyedén, három győztes szettel verte a nyitott gerinccel élő amerikait. Ez a lelkesedés jellemzett minden versenyzőt.

A profi kínai játékosoktól eltérően Zsófi és sok külföldi asztaliteniszező a szabadidejükben edzenek. Zsófi a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett közgazdászként, és egy tanácsadó cégnél helyezkedett el teljes állásban. Általában napi két órán át tréningezik, munka előtt és/vagy munka után. Emellett egy kórusban is énekel; itt ismertük meg egymást 2012-ben.

„Azon szerencsések közé tartozom, akik szeretik a munkájukat is, meg a sportot is. Nagyon jó dolog, hogy csak olyan dolgokat csinálok, amit szeretek. Ez biztos sok energiát ad, meg segít abban, hogy ezt a feszített élettempót tudjam csinálni, de szeretem mind a kettőt, és ez a lényeg."

Az elmúlt 10 évben Zsófi több európai országban is járt, de Ázsiába és Dél-Amerikába is eljutott a versenyeknek köszönhetően. Emlékként egy, a helyi tájat ábrázoló kirakójátékot szokott hazavinni. Most egy 4000 darabos puzzle-lal gyarapodott a gyűjteménye. Pekingtől érem nélkül kellett búcsúznia, de így is nagy teljesítménynek tartja, hogy ott lehetett a vb-n. Nagyon bízik abban, hogy egyszer valóra válik a nagy álom, és éremmel térhet haza egy ilyen rangos eseményről. A vb után jöhet a következő megmérettetés…