Shan Chunwei immáron harminc éve válogatja a hozzávalókat, végzi el a marhalábszár szakszerű metszését, vagy keveri ki a francia stílusú bifsztekhez, vagy ahogy Krúdy írta, böftökhöz dukáló mártást.

„Több mint tízféle bifszteket szolgálunk fel, köztük filet mignont (vesepecsenyéből készített kisebbnek számító, 100 grammos szelet) és sirloint (keresztfartő, vagyis a lapos hátszín vége). A francia konyha hagyományainak megfelelően általában köretként tepsiben sült krumplit és szeletelt paradicsomot kínálunk hozzá" -- mondja Kína első Maxim's éttermének 56 éves főszakácsa.

Az étterem egy forgalmas telefonüzlet és egy állandó kedvezménnyel árusító ruházati bolt mellett helyezkedik el Pekingben a nyüzsgő Chongwenmen Xi úton, a Tienanmen tértől 5 kilométerre délre. A pekingiek közül sokan itt ízelték meg először a francia konyhát, és csak jóval később adatott meg számukra a lehetőség, hogy eljuthassanak Párizsba.

„Az első Franciaországgal kapcsolatos élményem a Maxim'shez fűződik. Először 1984-ben vacsoráztam itt a barátnőmmel. Még ma is jól emlékszem a csigaleves pompás ízére és a hízott libamáj, a foie gras vajszerű puhaságára" -- meséli Peter Zhang, egy hatvanas éveinek elején járó műkritikus.

„Lehet, hogy túlzásnak tűnik az, amit mondok, de akkor tényleg így éreztem. A francia konyha ébresztette fel a kíváncsiságomat, és ösztönzött a francia fogások jobb megismerésére. Két évvel később már a Maxim's párizsi éttermébe is eljutottam" -- teszi hozzá.

1983-ban a tulajdonos, Pierre Cardin divattervező úgy döntött, hogy megnyitja a Maxim's első pekingi éttermét. A dekoráció a freskókkal és kristálycsillárokkal berendezett párizsi székhely hangulatát idézi, amely a Concorde tér közelében található.

Shan három hónapot töltött a francia fővárosban 1982-ben annak a 13 szakácsból álló csoportnak a tagjaként, amelyet a kulturális forradalom (1966 -- 76) után az elsők között küldtek Párizsba, hogy elsajátítsák a francia konyha fogásait. Ezt megelőzően Shan erőssége a kínai konyha volt, és egyáltalán nem ismerte a nyugati ételeket.

A szakácstanoncok első csoportjának tagjai közül senki sem beszélte a francia nyelvet. Shan a kínai kormány által kirendelt tolmács segítségével és a francia szakácsok testbeszéde alapján leste el a titkokat.

Napi 14 órában tanult a francia szakácsok mellett, és esténként a szállásán jegyzeteket készített.

„Akkoriban át kellett esnünk a politikai átvilágításon, és a külföldi utazás előtt titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnunk" -- emlékszik vissza Shan.

„A nyilatkozat értelmében akkor is sorba kellett állnunk, amikor az utcáról a konyhába léptünk" -- teszi hozzá. A kínai tanoncoknak szinte alig maradt szabad idejük a tanulás mellett. „A tető volt az egyetlen hely, ahol szusszanhattunk egyet, ha már nagyon kimerültek voltunk" -- mondja, hozzátéve, hogy a mai fiatalok számára mindez elég hihetetlen lehet.

A franciaországi út egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor 1983-ban Francois Mitterrand francia elnök meghívására a 13 kínai tanonc a dísztribünről nézhette végig a július 14-ei katonai parádét.

Shan hazatérése után nyílt meg a Maxim's pekingi étterme. A kétoldalú megállapodás alapján a kínaiak 51 százalékos részesedést szereztek az üzletben, a fennmaradó 49 százalék pedig a franciákat illeti.

„A 80-as évek elején nem volt olyan változatos éttermi kínálat Pekingben, mint most" -- meséli a Maxim's De Paris pekingi igazgatója, He Guangyin. „A külföldiek nem jutottak hozzá az otthoni ízekhez" – teszi hozzá.

Akkoriban a vendégek 70-80 százaléka külföldi volt, és az eladóművészek is gyakran megfordultak az étteremben.

A Maxim'snek meg volt a maga öltözködési szabálya. „Ha valaki erről megfeledkezett, akkor bérelhetett az alkalomhoz illő ruhát. A vendégek átlagban 200 jüant (7000 forint) költöttek, de az átlagfizetés 40 jüan (1400 forint) körül volt" – mondja He, és megjegyzi, hogy az átlagemberek számára drága mulatságnak számított a Maxim'sban elfogyasztott vacsora.

A francia sajtó kezdetben nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy Pierre Cardin éttermet nyit a kínai fővárosban, és a vállalkozást öngyilkosságnak nevezték, de a Maxim's életben maradt, miközben a reform és nyitás politikája tovább szélesedett.

A reformok nyomán bekövetkezett változásoknak köszönhetően a kínaiak számára is egyre több lehetőség nyílt, hogy megismerhessék külföldi kultúrát, és ma már a Maxim's az egyik legnépszerűbb választás egy romantikus vacsorához.

Forrás: China Daily