Az új technológia segítségével a mai emberek kényelmesen és egyszerűen tudnak videót nézni, páran a metrón állva vagy az irodában ülve. Több tehetséges ember jelenik meg, akik nem jártak filmes iskolába de gyönyörű kis videót tudnak csinálni.
2005-ben adták ki Kínában a Wu Ji című filmet. Ez a film nagyon híres. A rendező, Chen Kaige az egyik leghíresebb kínai filmrendező, aki sok pénzt fektetett a forgatásba. Egy fiatalember elment a moziba és megnézte a filmet. Utána az internetről letöltött egy filmet és az eredeti anyagból készített egy negyvenperces videót. Írt egy új forgatókönyvet és új narrációt csinált a videónak. Ez egy vicces videó. Miután feltöltötték az internetre, népszerűvé vált. Az akkori kínai interneten nem volt ilyen érdekes videó, amit egyedül készített valaki. A videó gyorsan terjedt az interneten, és Hu Ge, a készítője híres lett.
„Korábban kezdtem el egyedül vicces videót készíteni és feltölteni az internetre, de ekkor nem volt benne reklám, mert még nem létezett olyan üzleti módszer, hogy reklámokat kellett volna betenni egy kis videóba. Jelenleg befektetés nélkül nehezen lehet megjelenteni ilyen népszerű videókat."
Hu Ge Sanghaj városban lakik. Az apja és anyja művészettel foglalkozik, neki magának is sok hobbija van. Tanult zenét, festészetet, operaéneklést, sőt táncot is. A Huazhong természettudományi és technológiai egyetemen tanult, utána pedig a Hubei rádióban kezdett el egy zenei műsor vezetőjeként dolgozni. A munkája és az egyetemi szaka között semmi kapcsolat sincs. Azért kezdett el videóval foglalkozni, mert néha neki magának kellett zenét csinálni egy reklámhoz. Rájött, hogy szeret videóval dolgozni és jó is ezen a területen.
„Kezdetben nem voltam gazdag. Akkor vettem egy háztartási kamerát, amikor az egész piacon csökkent az ára. Kezdetben készítettem vele videót és megtanultam a szoftver használatát is. Miután láttam a Wu Ji-filmet, azt gondoltam, érdekes és vicces lesz, ha csinálok egy másik sztorit vele."
Hu Ge a Wu Ji-filmről szóló videó miatt híres lett Kínában. Hu Ge a munkáján kívül kezdett el jobban odafigyelni a saját videójára és a filmre. Jelenleg már nem a rádióban, hanem filmrendezőként dolgozik: a saját filmjeit készíti, és reklámokat is csinál. Hu azt mondta, szereti az ilyen munkamódszert, mert a jelenlegi munkájában nincsenek korlátozások, és általában olyan dolgokat tud csinálni, amit szeret.
„Korábban nem gondolkodtam azon, hogy így is tudok dolgozni és élni. Amikor egyetemre jártam, azt gondoltam, hogy olyan helyen szeretnék dolgozni, ami valamilyen kapcsolatban áll a hobbimmal. De jelenleg én vagyok saját magam főnöke, és bármit csinálhatok, ami szeretek. Elég szerencsés vagyok. Azt gondolom, hogy az egyetemistáknak több hobbijukkal kellene foglalkozni. Így kényelmesen találhatnának maguknak jó munkát."
A munkaválasztásban a hobbi nagyon fontos, mert ha valaki nem szereti a munkáját, akkor nem tudja meglátni a tehetséget. Jiao Shou egy híres kortárs fiatal filmrendező. Három évvel ezelőtt még mérnökként dolgozott egy kőolaj-finomítóban.
„Mérnökként mindig elfoglalt voltam a napokban, de esténként ráérek. Én havonta egy videót készítek, ezért elég szabadidőm van. Én szeretek videókat készíteni a szabadidőmben. Ezenkívül, ha a videóm népszerűvé válik és az emberek szeretik, annak én is nagyon örülök."
Jiao Shou nem járt filmes iskolába. Egyedül tanulta meg a videoszoftver használatát. Az egyetemen kezdte el feltölteni a saját videóit az internetre. Amikor a gyárban dolgozott mérnökként, a munkahelyén nem volt sok barátja, csak az interneten találkozott másokkal, így több időt töltött internetezéssel. 2008-ban Jiao Shou híres lett az interneten a sorozatos vicces videói miatt, de a mérnöki munkáját is folytatta Fujian tartományban, noha ekkor a videóiból már sokkal többet keresett, mint a mérnöki munkájával. Csak három évvel ezelőtt, a barátai többszöri meghívását követően hagyta abba azt a munkát, hogy Pekingbe jöjjön és elkezdjen filmrendezőként dolgozni.
„Nem jártam filmes iskolába. Egyetlen rendes stábban sem dolgoztam. Az emberek szerint én olyan ember vagyok, aki szeret vicces videókat készíteni, és aki tud és szeret egyedül is dolgozni, de senki se hiszi, hogy le tudok forgatni egy rendes filmet."
Miután Pekingbe jött, nehéz időszaka volt, de Jiao Shou végre talált egy saját fejlődési módszert. 2013-ban a cége egy „Sose gondoltam arra…" című vígjátékot készített. Nagyon sikeres volt. A cége jelenleg egészségesen működik. Jiao Shou szerint azért lehetett sikeres az online vígjátéka, mert jelenleg egy, az internet okozta reform jellemzi a film- és a médiaipart.
„Én azt gondolom, hogy az internet minden iparágat meg fog változtatni. A médiaipar egy hagyományos ipar, ami régen is létezett, de miután bejött az internet, biztos volt, hogy teljesen meg fog változni az arca. Kínában úgy szoktuk mondani, hogy jelenleg az új média korát éljük. Szerintem nincsenek ilyen szavak, hogy „új média" vagy „régi média". Csak az internet változtatta meg a hagyományos médiát."
Amikor Hu Ge a Wu Jiről szóló videót feltöltötte az internetre, nem volt reklámja és befektetője sem. Ekkor nagyon kevés ember csinálta ezt, hogy egyedül készített egy jó minőségű videót és feltöltötte az internetre, ráadásul nem pénzért. A vállalatok szerint az ilyen kis vicces videókban van üzlet. De a mai piac már teljesen más. A Jiao Shou által készített vígjátékban a rendező már létrehozott egy nagyon sikeres
reklámelhelyezési módot. Tavaly több mint százmillió jüanos hirdetési bevétele volt. Pi San, az egyik leghíresebb kínai animációsfilm-rendező, aki sokáig az internettel is foglalkozott, és aki szerint a mai internetnek még nem használták minden erejét a médiában; azt a vállalatoknak kell látni, hogy az internetipar még gyorsan fejlődik, és sokkal fontosabb lehet a jövőben.
„Egyes adatok szerint bár a mai reklámpiacon az internet még nem annyira fontos, mint a TV és más hagyományos platformok, az gyorsan emelkedik. Túl gyorsan is fejlődik és nagy nyomást ad az embereknek, mert majdnem minden cég és vállalat elkezdett azon gondolkodni, hogy hogy hogyan használja az internetet a saját iparágában."
Tizenegynéhány évvel ezelőtt a Flash nevű animációs program egy új, érdekes és népszerű játék volt Kínában. Sokan foglalkoztak ezzel, hogy Flasht csinálnak. Pi San az egyik legkorábbi kínai Flash-előállító. A Shanxi Egyetemen festészet szakon végzett, utána pedig Pekingbe jött művészként dolgozni. Jó festő volt, de amikor az animációs szoftvert tanulta, hirtelen elhatározta, hogy animációval fog foglalkozni. Pi San azt mondta, hogy festéshez képest az animáció érdekesebb a számára.
„Amikor elsőször kezdtem el animációval foglalkozni, úgy éretem, hogy egy teljesen új világba léptem, ahol jobban tudok új dolgokat létrehozni és kitalálni. Igen, én ezt gondolom, hogy ha valaki művészettel foglalkozik, akkor nem a tehetsége a legfontosabb, hanem az fontos, hogy tud-e új dolgot létrehozni. Ebben az internet sokat segít. Mert az ember könnyebben tud információhoz jutni, és jobban tud új dolgokat létrehozni."
Pi San szerint az internet egy nagyon jó platform a vállalatok, a művészek és a fogyasztók számára, amelyen egyszerűen tudnak kommunikálni. Ezért egy új művészágat és új fogyasztási módszert is létrehozott.
„Regén a termelő és a fogyasztó között sok közvetítő volt. Például mi, művészek egy animációt gyártunk, utána sok közvetítőcéggel kell beszélgetnünk, és végre a művek elérhetnek a nézőkhöz. De jelenleg mindez már sokkal egyszerűbbé vált, mert az internet segítségével közvetlenül adhatunk műveket a nézőinknek. Ezenkívül, ha ma reklámot akarunk animációinkba csempészni, az is egyszerűbb. Nem kell beszélnünk a reklámcéggel, hanem okosan beletesszük a reklámot az animációnkba."
(Wang Ben)
