pingnoever |
Ping nem hazájáért halt hősi halált, és a jó ügyet szolgáló polgárjogi harcos sem volt. Az East Broadway 47-es szám alatt található ötemeletes épület észrevétlen tulajdonosa hírhedt embercsempész volt, akit 2006-ban 35 évi börtönbüntetésre ítéltek. Az ügyészek minden idők legbefolyásosabb és legsikeresebb embercsempészének nevezték Ping nővért, akinek Kínában, Thaiföldön, Belizében, Kenyában, Dél-Afrikában, Guatemalában, Mexikóban és Kanadában is voltak érdekeltésgei.
Sokan kedves szavakkal búcsúztak tőle, de a hatóságok szemében ezek az emberek Ping nővér áldozatai, akik hatalmas összeget fizettek azért, hogy eljussanak az Egyesült Államokba. Az illegális bevándorlók hónapokon át tartó, több ezer kilométeres utat tettek meg Kínától az amerikai partokig teherhajókon rejtőzködve.
A Fujian tartományban élők két embernek tartoznak köszönettel: Cheng Chuipingnek és az idősebb George Bushnak, mondja Philip Lam, egy ingatlanügynök a manhattani kínai negyedből.
Az illegális kínaiak legnagyobb beáramlására 1988 és 1993 között került sor, állítja Peter Kwong, a Hunter College professzora és az amerikai kínai negyedek elismert szakértője a New Yorker magazinnak írott 2006-os cikkében.
George H. W. Bush elnök 1990. április 11-én életbe léptetett 12711-es végrehajtási utasítása amnesztiát adott az Egyesült Államokban tartózkodó kínai diákoknak, és „nagyobb mértékű figyelembevételt" ígért azoknak a menedéket kérő kínai nemzetiségűeknek, akik elutasítják az ország tervezett szülésszabályozási politikáját. Szintén George Bush elnöksége idején lépett hatályba egyéves időtartamra a kínai diákok védelméről szóló 1992-es törvény, ezzel megtámogatva a végrehajtási utasítást.
Cheng Chuiping (Cseng Csuj-ping) a kínai szárazföld Fujian tartományának egyik szegény falujában látta meg napvilágot 1949-ben. Iskolába alig járt, és kizárólag magának köszönhette, hogy üzletember lett. 1974-ben Hongkongba ment, majd 1981-ben továbbutazott az Egyesült Államokba.
Ebben az időszakban a tartományban élő vidéki parasztemberek úgy érezték, hogy magukra maradtak, miközben a főbb városok magukévá tették a kínai gazdasági reformokat. Kétségbe esetten próbáltak kiutat találni a kilátástalanságból. Kínai és amerikai kapcsolatit kihasználva Ping egyre jelentősebb szereplője lett az 1980-as években és az 1990-es évek elején kibontakozó embercsempészési hullámnak.
A hatóságok akkor figyeltek fel rá, amikor 1993 júniusában egy túlterhelt hajó, a Golden Venture, fedélzetén 300 emberrel megfeneklett a New York-i partoknál. A rendőrség körbevette a hajót, és az utasok közül többen a tengerbe vetették magukat, de tízen megfulladtak. Ping Kínába szökött az amerikai igazságszolgáltatás elől, és végül 2000-ben a hongkongi repülőtéren tartóztatták le a kínai hatóságok.
Pingről köztudott volt, hogy szívesen nyújtott segítő kezet a rászorulóknak. A „kígyókról", vagyis a becsempészett emberekről később is gondoskodott, megérkezésük után segített nekik munkát találni. Sokan hálásak Pingnek, aki nélkül talán sohasem jutottak volna el álmaik földjére.
De Ping nővért nem a felebaráti szeretet vezérelte. A legkegyetlenebb gengszterekre bízta a „kígyók" szállítását. A bevándorlók személyenként kezdetben 18 ezer, később 30 ezer dollárt fizettek a gengsztereknek ezért a lehetőségért. Akik nem tudtak fizetni, hitelt kaptak Pingtől. Ha kellett, akkor a kínzásoktól és az emberrablástól sem riadtak vissza a pénzbehajtók. A bíróság szerint a „kígyókkal" legalább 40 millió dollárt keresett.
A megemlékezésekből úgy tűnik, hogy Ping életének sötét oldala a feledés homályába merült és sokan megbocsátottak neki. Sőt vannak, akik legendás szuperhősként tekintenek rá.
A kínai folklór olyan mitikus alakjai, mint Liao Tianding, a Tajvan japán megszállása idején hőssé vált tolvaj, vagy a Vízparti történet című regény Song-korabeli (960 – 1279) főhőse, a törvényen kívüli Szung Csiang is valós személyek voltak, akik korántsem olyan jelentős figurák, mint ahogy a tetteiket dicsőítő művek megörökítették őket, kalandjaik újabb és újabb történetekkel egészültek ki. A magyarok ezekben a hősökben ráismerhet Toldi Miklósra, Till Eulenspiegelre, Naszreddin hodzsára, Robin Hoodra, vagy a vadnyugat legendás seriffje, Wyatt Earpre.
Ezek a legendák olyan idők szülöttei, amikor az elnyomottak nem adhattak hangot a keserű valóság miatti reményvesztettségüknek és dühüknek.
Ez a teória Ping esetében is megállja a helyét. Vagyonát és hírnevét törvénytelen módon szerezte, mert megtalálta a rést a pajzson. Kína nem törődött a szegény parasztemberekkel, az Egyesült Államokban pedig alig volt mód a legális bevándorlásra. A politika és a társadalom által semmibe vett rétegek végre találtak valaki olyat, aki reményt adott nekik.
Vannak, akik szegénységbe születnek, míg mások szerencsésebbek. Az elesettek számára kevés jogi kapaszkodó adott, hogy kimászhassanak a gödörből. Erre az eredendő egyenlőtlenségre kell megoldást keresni. Sokaknak nincs más választásuk, minthogy a lábukkal nyilvánítsák ki akaratukat, vagyis odébb álljanak.
Az engedély nélküli határátlépés illegális. De az is törvénytelen, hogy valaki a bevándorlástól várjon szebb jövőt? Ha így van, akkor az emberiség eddigi fejlődését kis is dobhatjuk az ablakon, írja a Global Times.
A Ping nővér legendáját életre keltő és életben tartó emberek üzenete pont az lehet, hogy a merev bevándorlási törvények „törvénytelenebbek", mint azok, akik megszegik azokat.
Forrás: Global Times
