Miután a Guangzhou-ban vándormunkásként dolgozó szülei minden megtakarításukat a beteg kislány orvosi kezelésére költötték, édesapja, Chen, úgy döntött, hogy a csecsemőt a városi „babaszigeten" hagyja – ebben az inkubátorban helyezhetik el a szülők a gyerekeiket, ahonnan később szociális gondozók veszik magukhoz őket.
Viszont néhány nappal később a rendőrség felkutatta és letartóztatta Chent, mivel kiderült, hogy a kislány már azelőtt meghalt, hogy az inkubátorba került volna.
Az apa előzetes letartóztatásba került, az ügyészek pedig „gyermekelhagyással" tervezik megvádolni.
Li Li halála újra a kitett gyermekek szorult helyzetére irányította a figyelmet. A guangzhou-i szociális otthon statisztikai adatai szerint két hónap alatt összesen 262 csecsemőt hagytak a babaszigeten.
Hasonlóképpen, a nanjingi inkubátorba is több mint 136 kisgyerek került 88 nap alatt, ugyanannyi, amennyi előző évben összesen az eszközt üzemeltető nanjingi szociális otthon gondozásába került.
A kitett kisbabák számának megugrása miatt a guangzhou-i hatóságok tavasszal felfüggesztették az inkubátor működését.
Xu Jiu már több mint 20 éve dolgozik az egyik guangzhou-i szociális otthonban. Az intézmény igazgatójaként rengeteg nehéz helyzetű emberrel találkozott már és ő maga is folyamatosan hatalmas stressznek van kitéve.
Ám a dolgok sosem álltak annyira rosszul, mint mostanság.
„Minden interjú-felkérést visszautasítok. Már nem akarok erről beszélni többé," mondta Xu egy hónappal az után, hogy a szociális gondozó bejelentette az inkubátor működésének felfüggesztését.
Xu és munkatársai hatalmas viták célkeresztjébe kerültek, miután lezárták a „biztonságos babaszigetet", ami sokak elismerését kivívta azzal, hogy biztonságos környezetet teremtett a kitett kisbabáknak és jelentősen növelte a túlélési esélyeiket. A hasonló inkubátorok kitelepítése előtt, sok csecsemőt az utak mentén vagy a vadonban hagytak a sorsukra.
Mivel Kínában törvénytelen a gyermekelhagyás, a program szélsebesen társadalmi vitát generált, miután az első inkubátort üzembe helyezték a Hebei tartományi Shijiazhuangban, 2011-ben.
A kitett csecsemők gyorsan növekvő száma alaposan elgondolkodtatta a közvéleményt, hogy vajon miért hagynak magára ennyi gyermeket, illetve mit tehetne a kormány és a társadalom a probléma kezelése érdekében.
A szakértők szerint a súlyos betegségek és fizikai fogyatékosságok a legközvetlenebb okai a gyermekek elhagyásának.
Egészségtelen helyzet
A Guangzhou-ban sorsukra hagyott csecsemők többsége beteg vagy fogyatékos volt, zömüknél agyszélhűdést, Down-kórt vagy örökletes szívbetegséget diagnosztizáltak.
„A legtöbb kitett gyermek súlyosan beteg vagy fogyatékos, ami a legfőbb oka annak, hogy a szüleik magukra hagyták őket," magyarázta Xu Jiu, a guangzhou-i szociális otthon igazgatója.
Xu azt állítja, hogy a hatalmas vándormunkás-népesség és a védekezés nélküli szexuális élet elterjedtsége szintén hozzájárult ahhoz, hogy rengeteg házasságon kívül született gyermeket hagyjanak magukra. „Általában ezektől a kisbabáktól a nyomorgó vagy még nem felnőtt korú szülők válnak meg," tette hozzá Xu.
„A jelenlegi szociális ellátórendszer semmilyen biztosítékot sem tud kínálni ezeknek a családoknak, ha súlyos beteg vagy fogyatékos gyerekekről van szó, annak ellenére sem, hogy a kormány jelentős mértékben megnövelte az orvosi költségek visszatérítését," közölte Zhu Zhengfu, a Guangdong tartományi ügyvédi kamara igazgatóhelyettese és a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (KNPTT) tagja, aki elsősorban a gyermekelhagyás problémájával foglalkozik.
A fejlett nyugati országokban, ahol a társadalom- vagy egészségbiztosítás sokat fedez az orvosi kiadások közül, a családok kevesebb nehézséggel néznek szembe, mikor súlyos beteg gyermekeket nevelnek, folytatta Zhu.
Annak ellenére, hogy Kína igyekszik javítani egészségügyi infrastruktúráját és a súlyos betegségek, pl. a leukémia vagy veleszületett szívbetegségek kezelésének finanszírozásához nyújtott támogatást, a legfőbb betegbiztosító rendszer még mindig nem fedezi a kritikus betegségek mindegyikét, így a gyermekek orvosi ellátásának költségei még mindig súlyos terheket rónak a szülőkre.
A Tianshi Boda civil szervezet támogatja a súlyos beteg gyermekek szüleit, segít nekik bejutni a guangzhou-i szülészeti és nőgyógyászati klinikákra. Az önkéntesként dolgozó Xu Liang is kiemelte, hogy gyakran az egészségügyi problémákkal küzdő kisbaba gondozásával járó pénzügyi nehézségek és lelki stressz vezet oda, hogy a szülők nem látnak más kiutat, mint elhagyni a gyermeküket.
„Az egyik anya megállás nélkül csak zokogott, mikor kiderült, hogy a kislányának farkastorka van, utána pedig egy percre sem tudta lehunyni a szemét. Hatalmas lelki nyomás nehezedett rá," mesélte Xu.
„Egyetlen vérvizsgálat egyhavi fizetésükbe kerül. Hogyan tudnák előteremteni a pénzt a gyermekeik orvosi költségei rendezésére?" tette fel a kérdést Xu.
Babamágnesek
A jobb egészségügyi intézményekkel és közlekedési hálózattal, illetve hatalmas, folyamatosan cserélődő vándormunkás-populációval rendelkező nagyobb városok szinte mágnesként vonzzák azokat a szülőket, akik meg akarnak szabadulni egészségügyi problémákkal küszködő gyermekeiktől.
„A jobb egészségügyi ellátás és kényelmes közlekedés miatt, az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a gyermekeik jó kezekben lesznek, ha gazdaságilag fejlett nagyvárosok biztonságos inkubátoraiban hagyják őket," magyarázta Huang Peina, a guangzhou-i szociális otthon közönségkapcsolatokért felelős tisztviselője. Ez egyben csökkenti a bűntudatukat is, tette hozzá.
Más városokból és tartományokból is sok szülő helyezte el a csecsemőjét a guangzhou-i inkubátorban, mutatott rá Huang.
Még miután a helyi hatóságok felfüggesztették az eszköz működését is sokan jöttek el más városokból és tartományokból, hogy otthagyják a gyerekeiket. Voltak, akik letérdelve, sírva könyörögtek, mikor elutasították a kérésüket.
Ám a gyermekjóléti szakértők szerint annak ellenére, hogy a kormány legalább megpróbál biztonságos környezetet teremteni a gyermekek elhagyásához, nagyobb strukturális tényezők okozzák a problémát.
Az egyik lehetséges megoldás a kötelező házasság előtti egészségügyi szűrés újbóli visszaállítása lehetne.
Egyes gyermekeket érintő súlyos betegségeket ki lehetne szűrni a házasság előtti vagy terhesség alatti vizsgálatokkal. Viszont Kína 2003-ban megszűntette a kötelező házasság előtti szűréseket, és azóta a születési rendellenességgel született gyermekek száma is élesen megemelkedett.
Becslések szerint évente legalább 800 ezer-1 millió gyermek jön a világra születési rendellenességgel, akik az összes újszülött 4-6%-át képviselik, írta a Southern Metropolis.
Egyes fejlett területeken, például Guangzhou-ban, a születési rendellenessége száma ennél is jóval magasabb.
A guangzhou-i családtervezési hivatal 2011-es statisztikai adatai szerint a Gyöngy-folyó deltavidékén előforduló születési rendellenességek aránya évente átlagosan 2,76% volt az elmúlt évtizedben, ami duplája a 10 évvel ezelőtti aránynak.
„Nagy szükség van a kötelező házasság előtti egészségügyi szűrések újbóli bevezetésére," mondta Wang Xianxin, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület társadalmi és törvényhozási bizottságának igazgatóhelyettese.
Továbbra is korlátozottak a társadalom egészségügyi ismeretei, ahogyan a gyermekeket segítő csatornák lehetőségei is, ami azt jelenti, hogy a szegénységtől sújtott családoknak nincs hová fordulniuk segítségért. A civil szervezetek gyakorta túlterheltek vagy egyszerűen képtelenek eljutni a gyerekekhez.
„Megvannak a szociális forrásaink ahhoz, hogy segítsünk ezeken a gyerekeken, de nem tudom, hol találom őket," vallotta be Zhang Wen, a Henan tartományi Gyermekek Reménye Alapítvány értelmi szülőatyja.
A valóságban a guangzhou-i közügyi hivatal már régen felfigyelt erre a problémára.
A városi hatóságok ma már együttműködnek néhány helyi civil szervezettel, amiket arra kértek fel, hogy működjenek a szülészeteken vagy figyeljék az inkubátorokat, ellenőrizzék, milyen állapotban vannak az újszülöttek és kövessék nyomon a sorsukat.
„Ha támogatást tudnánk nyújtani a súlyosan beteg gyermeket nevelő szegény családoknak még a tényleges mentőakció előtt, sok szülő nem döntene úgy, hogy a sorsára hagyja a gyermekét. Végtére is ők az ő húsuk és vérük," zárta mondandóját az önkéntes Xu Liang.
vivimaikina |
