„A kislány az Egyesült Államokban született, négyhónapos korában küldték haza hozzám. A szülei most is az USA-ban dolgoznak, 10 éve nem jártak Kínában," meséli a 64 éves Zheng Yuxian, hat gyermek, köztük Niuniu nagymamája a Fujian tartományi Guantou városából.

Zhengnek öt gyereke van, közülük négyen éveken át dolgoztak Amerikában.

Rendkívül elterjedt a guantoui emberek, különösen a fiatalok körében, hogy elhagyják az otthonaikat és az Egyesült Államokban vállaljanak munkát. Az is rutinszerűvé vált, hogy a más országokban kemény fizikai foglalkozást űzők hazaküldik az újszülötteket Kínába, akiket onnantól a nagyszüleik nevelnek.

Az első dolog, amit ezeknek a kicsiknek meg kell tanulniuk, hogyan boldoguljanak az édesanyjuk teje és törődése nélkül. A második elsajátítandó lecke, hogyan éljenek idősödő nagyszüleikkel, illetve kommunikáljanak szüleikkel videotelefonon keresztül.

A legtöbb ilyen gyermek néhány hónapos kora óta nem találkozott személyesen a saját szüleivel.

A helyzetük úgy 5-6 évesen változik meg gyökeresen: ekkor eljönnek értük a szüleik vagy elküldik őket hozzájuk az Egyesült Államokba, ahol a nulláról kezdenek ismerkedni egy új nyelvvel.

„Hétköznapi dolog, hogy a pár hónapos kisbabákat hazaküldik a szülőfalujukba," magyarázza Ni Falin, a guantoui Tengerentúlról Hazatért Kínaiak Szövetségének elnöke.

Fuzhou-ban, Fujian tartomány székhelyén több mint tízezer hátrahagyott gyermek él, akik szülei az USA-ban dolgoznak, mutatja a fuzhoui Tengerentúli Kínaiak Szövetsége statisztikája. Őket „külföldi hátrahagyott gyermekként" tartják nyilván, mivel a születési helyük révén külföldi állampolgárnak számítanak.

Felmerültek már aggodalmak, hogy a szüleiktől való huzamosabb távollét miatt, ezek a gyerekek hajlamosabbak a lázadóbb viselkedésre, rossz magaviseletre, vagy éppen nehézségeik adódhatnak mentális fejlődésük során.

Tengerparti koncentráció

A hivatalos statisztikai adatok alapján a legtöbb ilyen hátrahagyott gyermek Fujian tartomány tengerparti megyéiben, városaiban és falvaiban él, így Changle-ben és Guantou-ban is.

Több mint ötvenezer külföldre szakadt kínai szülőhazája Guantou, közülük 40 ezren most Amerikában élnek.

Alig 10 percig tart végigsétálni a városka új épületekkel és modern stílusú villákkal szegélyezett utcáin, viszont a település szinte teljesen néptelen, hiszen szinte minden munkaképes korú ember kiköltözött az Egyesült Államokba.

„A fiatalok és középkorúak többsége külföldi országokban dolgozik. Guantou-ban csak gyerekeket és öregeket lát az ember," meséli Lin Zhiying, a helyi közbiztonsági hivatal egyik rendőrtisztje.

A statisztikai adatok alapján a városban több mint kétezer család csak nagyon fiatal és idős családtagokból áll.

Guantou meggazdagodott a kínai nyitás és reformpolitika bevezetése óta. Az Egyesült Államokba vagy más országokba csempészett guantoui emberek száma a kilencvenes években tetőzött. Szinte minden családnak van valamiféle külföldi kapcsolata.

Niuniu szüleit is évtizedekkel ezelőtt csempészték az USA-ba. Kínai éttermet nyitottak egy philadelphiai egyetem közelében, már több mint tíz éve nem jártak odahaza.

„Ha hazajönnek, pénzt és ajándékokat kell szétosztogatniuk a rokonok, szomszédok és barátok között. Rengeteg pénzbe kerül a kapcsolatok ápolása, ezért sok külföldre szakadt ember sosem tér haza," mondja Lin Zhiying.

Ködös emlékek

Niuniu egyáltalán nem emlékszik a szüleire. Mikor megkérdeztük, hol vannak a szülei, csak bámult maga elé és azt motyogta, anya, miközben tovább babrált a játékaival.

Zheng szinte minden nap felhívja videotelefonon Niuniu szüleit. Néha hallja, hogy sírdogál a lánya, mikor Niuniu-nak sikerül annyit kibökni: mama.

„Hiányzik nekik a kislány. Tudni akarják, tud-e folyékonyan beszélni, rendesen eszik-e, boldog-e. Azt is látni akarják, ha éppen új fogacskája nő ki," sóhajtja Zheng.

Guantou járásától több száz kilométerre, a changle-i Houyu falvának lakói ugyanezzel a problémával küzdenek. Houyu-ból több mint 13620 ember költözött külföldre.

Minden évben több tucat gyermeket küldenek vissza a faluba külföldről. Több új óvodát is alapítottak, hogy gondoskodni tudjanak az egyre növekvő számú kisgyerekről.

A houyu-i Tengerentúli Kínaiak Óvodájában összesen 31 gyermek van, akik közül 15-en amerikai állampolgárok. A legtöbbjük azóta nem látta a szüleit, hogy visszaküldték Kínába. A gyermekek csak lassan képesek új tudás és információ befogadására és feldolgozására, illetve nehezükre esik jól viselkedni, mivel idős nagyszüleik nevelték, és kivétel nélkül rendkívül elkényeztették, őket.

„A szülők mindig drága játékokat vásárolnak és rengeteg pénzt küldenek haza, hogy ezzel enyhítsék a bűntudatukat, amiért nem ők gondoskodnak a gyermekeikről," magyarázza Ni.

Az oktatás egy másik sarkalatos probléma. A Changle-i Kísérleti Óvodában, a város legnagyobb állami óvodájában, 13 csoport van. Minden csoportban legalább 10 olyan kicsi van, akik szülei külföldi országokban dolgoznak.

„Rendkívül nagymértékben függnek a nevelőktől, akik idejük zömét rájuk fordítják. Néhányuk egyáltalán nem is akar hazamenni a foglalkozások után," jegyzi meg Chen Meiqin, az óvoda igazgatója.

A nagyszülők kényeztetése egészségtelen hatással van a gyerekek fejlődésére, mondja Chen. Egyszer egy hároméves kisfiú folyamatosan előretolakodott, mikor a gyerekek az ivókútnál álltak sorba. A nevelő többször is rászólt, hogy álljon sorba rendesen, de a kisfiú erre nem volt hajlandó. Sőt, elpanaszolta a dolgot a nagypapájának is, aki később bement az óvodába leteremteni a nevelőt, mert azt hitte, hogy az rosszindulatúan viselkedik az unokájával.

Ugyanakkor a helyi általános iskolák és óvodák is szabvány tantervvel dolgoznak, amelynek nem része az angolnyelv-oktatás, így ezek a gyerekek később nehezebben sajátítják el a nyelvet.

„Sok időbe telhet, míg alkalmazkodnak az új környezetükhöz, mikor visszakerülnek az Egyesült Államokba, ami nehézségeket okozhat a számukra," teszi hozzá Ni.

A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület egyik helyi tagja felszólalásában borzalmasnak nevezte az óvodák zömében uralkodó körülményeket. A legtöbb intézmény kicsi, szegényes az infrastruktúrája, nem megfelelő környéken van és rosszul felszerelt. Ilyen körülmények között nehéz megfelelni a külföldön élő szülők elvárásainak, igényeinek, írta a képviselő.

A helyi lakosok pedig már régóta elítélik azokat, akik a faluban hagyják a gyermekeiket.

Felelősséget vállalni

Zheng Qi, a fujiani Amerikai Szövetség elnöke, is ellenzi, hogy ezek a gyerekek Kínában nevelkedjenek. Zheng azzal vádolja a külföldön dolgozó szülőket, hogy meg akarnak szabadulni a gyermeknevelés kötelezettségeitől, amivel viszont súlyos problémákat okozhatnak a gyerekeiknek.

„A 3 és 6 éves kor közötti időszak kritikus a gyermekek intelligenciájának fejlődése szempontjából. Azonban ezeknek a gyerekeknek a többsége ideje oroszlánrészét a nagyszüleivel tölti, akiknek fogalma sincs a modern gyermeknevelési módszerekről, ami ártalmas a gyerekek fejlődésére nézve," magyarázza Zheng.

Ni szerint a külföldön dolgozó szülők hátrahagyott gyerekeinek a zöme hajlamos az álnokságra és elidegenedett a szüleitől. Ezek a gyerekek nagyobb valószínűséggel maradnak le a tanulmányaikban is, mikor a szüleik elviszik őket egy másik országba.

„A semmiből kell újrakezdeniük. A nyelv elsajátítása az első próbatétel," állítja Zheng Qi. Általában egy-két évig a nyelvet kell tanulniuk, mielőtt elkezdhetnék a helyi iskolát.

Niuniu Amerikában dolgozó szülei nem kívántak nyiltakozni arra hivatkozva, hogy „túlságosan lefoglalják őket az étterem körüli teendők".

Valójában az is egy újabb gond, hogy a szülőknek akkor sincs ideje és energiája foglalkozni a gyerekekkel, miután elkerülnek hozzájuk az Egyesült Államokba.

A hátrahagyott gyermekek sorsa sokféleképpen alakulhat. Az USA-ban született gyerekek egy része 5-6 évesen visszakerül a szüleihez Amerikába, viszont azoknak a gyerekeknek, akik szülei a születésük után mentek ki külföldre, ki kell várniuk, míg a szülők megszerzik az ottani állampolgárságot, mielőtt csatlakozhatnának hozzájuk.

„Különböző okokból kifolyólag ezek a gyerekek vagy megöröklik a családi éttermet, vagy más kínaiak vállalkozásainál helyezkednek el Amerikában. A legtöbbjük a kínai negyedben éli az életét," mondja Zhang Wei, egy helyi újságíró, aki Lianjiangban született és évek óta foglalkozik a témával.