Annak ellenére, hogy csinos, magabiztos és jól ki tudja magát fejezni, a 30 éves építészmérnök, Fu Xin gyakran kénytelen szembesülni azzal, hogy „hátrahagyott nőként" beszélnek róla. A gúnyos kifejezést azokra a 30-hoz közeli nőkre szokták mondani, akik még nem házasok, vagy azért, mert nem akarnak férjhez menni, vagy a körülményekből adódóan.

„Nőtlen és jó állással rendelkező férfiként >>arany agglegény<< lennék" – mondja Fu. „De csak azért, mert nő vagyok, >>maradékként<< vagyok elkönyvelve."

Fu – sok más kínai gyerekhez hasonlóan – gyakran hallotta, hogy a jó oktatásnál nincs fontosabb. Szorgalmának köszönhetően sikeres karriert futott be, de a húszas éveinek közepe keserű ébredés volt számára.

„A szüleim és mások is kudarcként élik meg, hogy még nem házasodtam meg" – mondja Fu 30 évesen.

Így kapva kapott az alkalmon, amikor megtudta, hogy van egy olyan projekt, ami lehetőséget ad a szingliknek – a férfiakat is beleértve –, hogy megosszák a történetüket másokkal. A színházi produkciónak 15 női és 3 férfi szereplője van, köztük Fu.

A Maradékmonológok (The Leftover Monologue) 2014. júliusban a pekingi Dongcheng kerületben fekvő Meridian Space elnevezésű művészeti negyedben debütált. A 120 belépőjegy egytől egyig elkelt. „Hallatni akartam a hangomat, és fel akartam hívni a figyelmet azokra a kérdésekre, amelyekről sok kínai nem akar tudomást venni" – magyarázza Fu.

Nők, akik nem hajlandóak hallgatni

A szereplők a saját tapasztalatik alapján maguk írták a monológjukat, bár ezt megelőzően egyikőjük sem állt színpadon. A kínai nőkkel kapcsolatos elvárásokról és képmutatásról szóló színdarab történetei a mai Kína társadalmába mélyen beágyazódott problémákkal száll vitába.

Fu a monológjában arról mesél, hogy gyermekkorában a családja azt szajkózta, hogy a célokat illetően sohasem szabad megalkudni, legyen szó a tanulmányokról vagy a zongoraleckékről. De amikor ugyanígy viszonyult a társkereséshez, kapott hideget-meleget a családjától és a barátaitól.

Egy másik nő, a 29 éves Yolanda Wang a monológjában a nőkre kényszerített kegyetlen elvárások, például a nádszálvékony alkat ellen fakadt ki, vagy az apja ellen, aki egyszer azt találta mondani, hogy a leendő férje verni fogja, ha nem tanul meg főzni. Más monológokban olyan témák kerülnek szóba, mint a szexuális bántalmazás, a pekingi állandó tartózkodási engedély (hukou) hiánya miatti szakítás, a nőkhöz való vonzódás.

A színdarabot Roseann Lake szervezte, aki újságíróként dolgozik Pekingben. Szerinte érthető, hogy egyes kérdések tabutémának számítanak Kínában, de pont ezért kell ezekről beszélni. Lake több mint két év leforgása alatt mintegy száz nőt interjúvolt meg készülő könyvéhez.

„Azt, hogy egyes témákról nagyon kevés szó esik, azt jelenti, hogy vannak olyan lányok, akik kínosan érzik magukat és híján vannak az önbizalomnak, mert nem alkalmazkodnak a társadalmi normákhoz. Ők bátor emberek, és én mellettük akarok állni" – mondja Lake.

A Maradékmonológok ötletét egy helyi nő vitacsoportja adta, ahol Sheryl Sandberg Dobd be magad! (Lean In) című könyvéről beszélgettek. Lake-et nagyon meghatották a résztvevők önvallomásai. Arra kérte őket, hogy írják meg és adják elő a történetüket.

„Az interjúk során úgy éreztem, hogy a kínai nők megkönnyebbültek, miután meséltek arról, hogy milyen érzés maradéknak lenni, amiről nagyon szívesen beszéltek. Segíteni akartam nekik" – mondja Lake.

Áprilisban Lake e-maileket, szórólapokat küldött szét. Olyan nőket keresett, akik hajlandóak megosztani a tapasztalataikat élőben, közönség előtt.

„Sokkal nagyobb hatást lehet elérni, ha a lányok a maguk nevében beszélnek. A történetek így jóval intimebbek és személyesebbek" – véli Lake.

Wang a Dobd be magad! csoport egyik tagja. Ő azért csatlakozott a produkcióhoz, mert kérdéseket akart felvetni a nők társadalomban betöltött szerepéről, és arra is választ akart kapni, hogy ez a szerep boldoggá teszi-e a nőket.

„A színdarabbal arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a nők bátran ellenszegülhetnek azokkal a társadalmi normákkal, amelyek meghatározzák, hogy a nők mit tehetnek és mit nem" – mondja Wang, „Nem szabad sietetni a házasságot csak azért, mert azt sulykolták belénk, hogy huszonévesen meg kell házasodni. És egy nő boldogságát nem az anyagi jólét, tehát egy tehetős férj kell meghatározza, hanem inkább az, hogy azt csinálhatja-e, amit szeret" – mondja.

Egy hátrahagyott férfi

Lake eredetileg három férfi monológot válogatott a színdarabba, de végül csak egy férfi tudott részt venni mind a három előadáson.

„Igyekeztem bevonni a férfiakat is, hiszen a színdarab a szerelemről, az önmegvalósításról, a nemek közötti kapcsolatokról és a változó társadalomról szól. Hogyan tehetnénk jobbá a dolgokat a nőknek, vagy mindkét nemnek, ha kihagyjuk a férfiakat?" – teszi fel a kérdést Lake.

Vannak az „arany agglegények" és vannak a „csupasz ágak", azok a férfiak, akik a véka fenekén helyezkednek el, és nem tudnak megfelelni azoknak a gazdasági és tanulmányi elvárásoknak, amelyek nélkül nem kezdhetnek neki a feleség utáni keresésnek.

„A férfiak szintén küzdenek a hagyományokkal és az önbizalomhiánnyal, és azzal a kötelezettséggel, hogy a saját vágyaik beteljesítése helyett a család által rájuk ruházott feladatokat látják el" – magyarázza Lake.

Elmondása szerint a hátrahagyott nők túlnyomó része egyenlőségen alapuló és érzelmileg kielégítő kapcsolatra vágyik.

„Nyilvánvalóan a férfiakat is be kell vonni, ezzel segítve őket abban, hogy jobban megértsék, mit akarnak a nők. És még az sem kizárt, hogy a végén rádöbbennek, hogy ők is ilyen kapcsolatra vágynak" – mondja.

Liu Chang volt az egyetlen férfi, aki mind a három előadáson szerepelt. Az első próbán kínosan érezte magát, és akkor döbbent rá, hogy szereplőtársai mind nők.

„Nem tudtam, hogy a Maradékmonológok elsősorban a hátrahagyott nőkről szól, de ennek ellenére is úgy döntöttem, hogy végigcsinálom az előadást, mert egyszer én is megéltem, milyen maradéknak lenni egy kapcsolat után" – mondja.

Liu monológja önelemző, kegyetlen önértékelés. Elmesélte, hogy túl sokat követelt a volt barátnőjétől, aki végül el is hagyta őt.

„Jelentéktelen dolgokon is összekaptunk, és szemrehányást tettem neki azért, mert nem volt jó háziasszony. Nagyon előítéletes voltam, és irányítani akartam. De nem vettem észre, hogy a szerelem megértést és kompromisszumot igényel" – meséli.

Liura mély benyomást tettek a nők, akik megosztották saját történetüket a darab kedvéért. „A lányok brillíroztak" – mondja.

Roseann Lake (Balról második)

A felhatalmazást adó színdarab

Annak ellenére, hogy a produkcióról ódákat zengett a sajtó, nem mindenki volt ettől elragadtatva.

Fu elmondta, hogy az egyik férfi barátja fenyegetésnek vette a darabot.

„Azt mondta, hogy olyan volt, mintha egy kizárólag nőkből álló gyülekezetbe csöppent volna, ahol mindenki büszke arra, hogy szingli és eszük ágában sincs megházasodni. Úgy érezte, hogy a darab lekicsinylően viszonyul a férfiakhoz" – mondja Fu.

Wang nem ért egyet azokkal, akik harcos feminizmust látnak a produkcióban. „Mi csak arra akarjuk bátorítani a nőket, hogy azt tegyék, ami örömet ad nekik. Kínában azt gondolják, hogy a nő rendeltetése az, hogy jó feleség és jó anya legyen. De a házasság egy személyes választás" – magyarázza Wang.

Fu úgy érzi, hogy a szerepelés magabiztosabbá tette, és most már nem okoz neki problémát, hogy eldöntse, mit akar az élettől. Sőt vette a bátorságot, és őszintén elbeszélgetett a szüleivel a házasság kérdéséről.

„Mintha jobban megértenének" – mondja Fu. Nem azt mondom, hogy nem akarok férjhez menni, de törődni akarok magammal. Szeretem a munkám, és a szerelemben nem akarok kompromisszumot kötni. Majd eljön a megfelelő férfi és a megfelelő időpont" – mondja Fu, hozzátéve, hogy a nőket nem az alapján kell megítélni, hogy házasok vagy sem.

Lake Sanghajban, Hongkongban és Europában is be szeretné mutatni a darabot.