A szerb Távol-keleti Társaság osztályteremében mindig vidám a hangulat. Mindegy, hogy éppen szótanulás, mindennapi kommunikáció, daloktatás vagy a kínai kultúra bemutatása van napirenden, Marina mindig részletesen kidolgozza és élvezetessé teszi a tananyagot. 25 évvel ezelőtt határozta el, hogy támogatni fogja a kínai kultúra terjesztését, és ehhez mindvégig tartotta is magát. Marina elmondta, hogy eredetileg azért hozta létre a Távol-keleti Társaságot, mert nosztalgiával gondolt vissza a saját kínai tanulmányaira. A Pekingi Egyetem Keleti Nyelvek Tanszékén 1982 és 1986 között eltöltött négy év volt Marina életének legfontosabb időszaka. Abban az időben Kína nem volt túl gazdag, épp csak elkezdődött a reform és nyitás, Marina mégsem tudta sosem elfelejteni az ősi történelmet, kultúrát, szokásokat és barátságokat, amikkel az ország megajándékozta.
„Külföldi tanulmányaim során sok barátot szereztem, a tanáraim közül is. A diploma megszerzése után, nagyon nehezemre esett elhagyni Kínát, ezért inkább vonattal, lassan távoztam az országból. "
Az anyaországba visszatérés után Marina sóvárogva gondolt vissza a távoli kínai barátaira, ezért 1989. decemberében megalapította a Távol-keleti Társaságot, amelyen keresztül elkezdte tanítani a kínai nyelvet, megismertetni a kínai kultúrát, illetve megosztani saját Kínáról szerzett tapasztalatait szerb barátaival.
„Abban az időben Szerbiában nem sok anyag volt Kínáról, pedig sokan szerették volna megismerni a kínai kultúrát. Így a társaság minden hónapban egyszer előadást rendezett, ahol bemutattuk az érdeklődőknek a kínai kultúrát, orvoslást, filozófiát és így tovább. Rengeteg ember vett részt ezeken a rendezvényeken, fiatalok, általános és középiskolások, nyugdíjasok, egyszóval minden korosztály."
Marina kínai osztályteremében egyre több szerb ismerte meg Kínát, a tanulók száma pedig folyamatosan duzzad. Hogy a sok év alatt hány diákja volt, már maga sem tudná összeszámolni. Közéjük tartozik Vladimir Zivanovic is, aki 13 évesen kezdett kínaiul tanulni. A ma már a harmincas éveiben járó szerb fiatalember folyékonyan beszél kínaiul, a Belgrádban megrendezett kínai és közép- és kelet-európai csúcstalálkozó egyik önkéntese:
„Az egyik barátom a Szerb Olimpiai Bizottságban dolgozik, ő kért meg, hogy segítsek nekik a belgrádi kínai és közép- és kelet-európai csúcstalálkozó önkénteseként. Ez egy nagyon ritka lehetőség."
Más belgrádi intézményekből is vannak itt diákok, akik épp csak elkezdtek ismerkedni a kínai nyelvvel, akiket teljesen elvarázsolt Kína sokszínűsége.
„Szeretem a kínai kultúrát, szokásokat és a kínai karaktereket."
„Meg akarom tanulni a kínai nemzeti táncot."
„Imádom a kínai kaját, csak arra vágyom, hogy egyszer minden kínai ételt megkóstolhassak."
„A jövőben Kína és Szerbia között még élénkebb lesz a gazdasági és kereskedelmi kapcsolat. Érdemes kínait tanulni, hiszen ezzel jó munkát szerezhet az ember."
Marinának is van egy „rossz" diákja, aki ugyan minden napját Marinával tölti, mégsem beszél valami jól kínaiul. A „rossz" diák egyben Marina legnagyobb segítsége, akinek a támogatása nélkül ma nem lenne Távol-keleti Társaság. Ez az ember Marina férje, Goran Vasiljevic.
A Távol-keleti Társaság elmúlt 25 éve persze egyáltalán nem volt zökkenőmentes, ám Marina és Goran mára már csak nevet a kezdeti nehézségeken, amiket mindketten értékes tapasztalatnak tekintenek. Búcsúzóul Marina és Goran elénekelték nekünk a Barátok című dalt, hogy a kínai barátokat a távolból is melegen üdvözöljék.
imre |