Dr. Szabó Ferenc János első alkalommal 2011-ben járt Kínában. Az akkori utazás apropója a Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából megrendezett „Párbeszéd Liszt Ferenc és a kínai zene között" című körutazás volt. A Kína több városát érintő programsorozaton zongoristaként vett részt. A közel tíznapos út során a csoport találkozott a kínai népművészet hagyományainak őrzőivel, kipróbált több kínai eredetű hangszert, és a nyugati klasszikus zene magyar szakértői bemutatták Liszt Ferenc szerzeményeit a xiameni zongoramúzeumban és a Kínai Nemzetközi Rádió (CRI) színpadán. A körút részeként számos látványossághoz is ellátogattak; jártak a kínai nagy falnál, látták a terrakotta harcosokat, és végigkóstolták azokat a magyarok számára szokatlan keleti ízeket, amelyek kipróbálásához talán nem lett volna bátorságuk, ha nincs az akkori út. Egyszóval, a körutazás tényleg kalandos volt a zongoraművész számára. A kínai utazás olyan volt, mint egy álom, szokta mondani. 2014 novemberében a pekingi magyar kulturális központ (Balassi Intézet) meghívására Dr. Szabó Ferenc János részben a szerencsének köszönhetően ismét Kínába utazott, ám ezúttal egész más küldetéssel.

Dr. Szabó Ferenc János: „Ismét Pekingben vagyok, csak más misszióval"

„A két koncerten azt kérték tőlünk, hogy Erkel-műveket adjunk elő főleg, mivel november 7-én volt Erkel Ferenc születésnapja, és Erkel-emlékestnek volt elnevezve ez a két koncert. Mi vegyes műsorral készültünk, amiben több mű is volt Erkel Ferenctől. Ilyen módon előadtunk magyar dalokat Kodály Zoltántól, Erkeltől áriákat és zongoradarabokat. Orosz dalokat is hoztunk Rahmanyinovtól, illetve egy orosz románcnak Liszt Ferenc által készített átiratát, sőt magyar vonatkozású operettrészletek is szerepeltek a műsoron."

Két koncertre került sor Vámosi Katalin szopránénekessel, aki jövő nyáron fejezi be a mesterképzést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A két előadásnak a pekingi belvárosban fekvő Galaxy SOHO-ban található magyar kulturális központ adott otthont. A péntek esti koncertre a felnőtt érdeklődőket várták, a szombat reggeli előadás pedig inkább egy szülő-gyermek interaktív rendezvény volt. A gyermekek és szüleik a kulturális központ munkatársainak segítségével sok mindent megtudhattak Magyarországról, földrajzáról, nyelvéről. Az estre a gyermekek számára is érdekes, könnyebben befogadható zenedarabokból válogattak. Erkel Ferenc Kínában nem annyira híres, mint Liszt Ferenc, így mielőtt sor került volna a zenés-énekes előadásra, röviden bemutatták a művet a közönségnek, és a koncert legvégén válaszoltak a kérdésekre is.

„A felnőttkoncerten nem voltak kérdések, a gyerekkoncerten voltak kérdések. Aminek viszont nagyon örültem, hogy a gyerekkoncert végén nagyon érdekes és érdeklődő kérdéseket kaptunk olyan témákban, amelyeket még nekünk zenészeknek is nehéz megválaszolni, például mi a különbség az opera és az operett között, hogy ezt pontosan hogy lehet definiálni. Ez egy nagyon kényes határvonal a zenei műfajban."

„A fiatalok érdeklődőek mindenhol. És én úgy gondolom, hogy ha kellő módon bevezetést is kapnak a komolyzenébe – legyen az az iskolában vagy a koncerten, ahogy például itt a magyar intézetben is történt –, hogy a művek előtt mondunk néhány szót az adott darabról, sőt a gyerekkoncerten mutattam is részleteket a zongoránál, és elmagyaráztuk, hogy mire érdemes odafigyelni, szerintem így nagyon könnyen érthetővé válnak az elsőre akár nehezebbnek tűnő zenék is."

A művészi karrier egyik velejárója a sok utazás. Az előadások kapcsán sok helyre jutnak el a világban, sok mindent láthatnak, sok különböző kultúrát tapasztalhatnak meg. Dr. Szabó Ferenc János szerint ezek az utak nagymértékben megváltoztatják az embert, tágítják az ember látókörét. Bár kétszer is eljutott Kínába, a két utazást nagyon másnak találja. Az első látogatás nagyon alaposan meg lett szervezve, minden percük be volt táblázva. A mostani út sokkal kevésbé volt kötött. Előfordult olyan is, hogy Vámosi Katalinnal közösen beszélték meg, hogy hová menjenek, mit csináljanak és mit nézzenek meg.

„Most ez is egy kicsit másképp volt. Többször volt alkalmunk úgy elmenni étterembe, hogy magunk választhattuk, mit szeretnénk enni, és hogyha az ember nem mindig elég bátor, akkor nem választ olyat, amit nem ismer. De pont azért, mert három évvel ezelőtt már voltam itt, és nagyon sok mindent tapasztalhattam, azon sikerült felbátorodnom. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy talán most is voltam elég bátor, hogy olyan ízeket kipróbáljak, amelyeket amúgy három évvel ezelőtti utunk előtt nem mertem volna."

Vámosi Katalin: „Nagy élményekkel gazdagodtam azáltal, hogy egy más kultúrát megismerhettem"

Vámosi Katalin a 2008-ban Gyulán megrendezett Nemzetközi Erkel Énekversenyen harmadik díjat nyert. Talán ezért választotta őt a zeneakadémia arra a feladatra, hogy Pekingben Erkel Ferenc műveit adja elő. Elmondása szerint mindkét koncertet nagyon élvezte. A felnőttek előadása után egy kedves kínai énekes hölgy nagyon lelkesen mesélte, hogy mennyire tetszettek neki a dalok, és két sállal ajándékozta meg Vámosi Katalint, aki kicsit fázott a fűtetlen teremben. De a gyermekeknek adott előadás is nagyon kellemes élmény volt számára.

„Ott az érdekesség az volt számomra, hogy amikor gyerekeknek énekelünk, a gyerekek ugye még kevésbé hallottak előtte ilyesmi hangokat. És volt egy-egy olyan gyerek, akik hallottam, hogy elkezdték utánozni azokat a hangokat, amiket kiadtunk magunkból. Játszottak közben, valaki rajzolgatott, valaki játszott a kis játékaival, de a fülük mégis nyitva volt, illetve a felnőttek ott is ilyen tágra nyílt szemekkel hallgatták. Érdekes volt."

A gyermekek túlnyomó része óvodás korú volt. Az előadás közben huhogó hangokkal utánozták az éneket, néha hangoskodtak. Vajon ilyen körülmények között nehéz a zenére koncentrálni? Úgy tűnik, ez nem nagyon zavarja őt, hiszen Magyarországon is gyakran vesz részt olyan rendezvényeken, amelyeken komolyzenét, operát mutatnak be fiataloknak.

„Magyarországon több ilyen esemény is volt, amikor gyerekek előtt kellett opera-keresztmetszeteket is előadnunk. Ott jó sok előadást csináltunk, és volt időnk megtapasztalni azt, hogy ha nem tetszik nekik valami, akkor hangosan nevetnek, ha unalmas, akkor ásítanak hangosan, unatkoznak, elkezdenek beszélgetni. Szóval igen, ez nem könnyű, mert a gyerekek nagyon őszinték, ők nem akarják ott megjátszani, hogy élvezik, vagy nem akarnak illendően viselkedni. Ők olyanok, amilyenek. Szóval ezért is, hogy ha az embernek sikerült kivívni a figyelmét a gyerekek előtt, akkor az még nagyobb győzelem."

De előfordul egy-egy kellemetlen pillanat is. Egy középiskolában pont Erkelt énekelte egy nagyon kicsi osztályteremben 14-15 éves fiataloknak. Azok, akik korábban sohasem hallottak operaénekest, általában furcsának, természetellenesnek tartják a hangzást. Voltak, akik hangosan felnevettek, amikor énekelni kezdett.

„És ilyenkor persze az embernek nem egy kellemes érzés, de úgy mentem oda, hogy tudtam, hogy mi a szituáció… Ezt inkább úgy fogtam föl, hogy ez egy misszió. Láttam egy-két embert, akit úgy igazán érdekelt, és akkor lehet, hogy ez az egy-két ember valaha életében el is fog menni koncertre vagy az operába, mert érdekesnek találta. Fontosnak tartom a gyerekeknek közvetíteni ezt a zenét, ne csak felnőttkorban találkozzanak ezzel."

Vámosi Katalin első ízben látogatott Kínába. Az elején egyes dolgokat nehéz volt megszoknia. Szokatlan volt számára, hogy az útkereszteződésnél az autók élveznek elsőbbséget, és a gyalogosoknak várniuk kell, vagy az, hogy a metróbejáratnál biztonsági ellenőrzésen is át kell esni.

„Utána fel kellett fognom, hogy itt én vagyok a külföldi, tehát nekem kell alkalmazkodnom" – mondta. „De nagyon nagy élményekkel gazdagodtam azáltal, hogy egy más kultúrát megismerhettem."