A 20 négyzetméteres szobában Apple készülékek hevernek szerteszét. A húsz iPhone-on, a 15 iPaden és az öt laptopon összesen 280 ezer alkalmazás fut.

Ez nem az Apple üzlete, hanem Kong Xiangdong kínai zongorista sanghaji lakásának egyik szobája. Az Apple alkalmazások megszállottja már legalább 300 ezer alkalmazást próbált ki, amióta megvette első okostelefonját 2008-ban.

Kong életét alapvetően két dolog határozza meg: a zongorázás és az okostelefonos alkalmazások. „A különböző appok használata számomra épp olyan fontos, mint az evés vagy a lélegzés" – mondja, és egy újonnan vásárolt okostelefont mutat, amelyre már több mint ezer alkalmazást telepített.

A 46 éves Kong Xiangdong az egyik legismertebb zongorista Kínában. 17 évesen lett a moszkvai Csajkovszkij Nemzetközi Verseny legfiatalabb díjazottja, és az ezt követő mintegy húsz esztendőben több mint 40 országban tanult és lépett fel. „Évente több mint 300 koncertet adok világszerte" – mondja, és hozzáteszi: elfordult, hogy egy nap alatt 3-4 városba kellett repülnie. „Azokban az években az otthonom nem volt több egy helynél, ahol a bőröndjeim leraktam" – emlékszik vissza.

Kong 1997-ben kezdte a zeneiskolák létrehozását, és mára több mint húszat alapított Kína-szerte. Akkoriban a sajtó zeneoktatókét írt róla, hiszen a fellépések mellett gyakran tartott előadásokat, és tankönyveket írt a zongorázás technikájáról.

2008 fordulópont volt Kong életében. Ekkor komponálta a „Barátok mindörökké" (Forever Friends) című dalt a pekingi olimpia alkalmából Giorgio Moroder olasz zeneszerzővel közösen, aki az 1988-as szöuli olimpia hivatalos dalának, a „Kéz a kézben"-nek (Hand in Hand) a szerzője. Sok időt és energiát fordítottak a dal megírására. A szerzemény az év egyik szenzációja lett.

Kong Xiangdong Giorgio Moroderrel

Azonban Kong legnagyobb bánatára nem a „Barátok mindörökké"-t választották az olimpia hivatalos dalának, és így nem adták elő a nyitóünnepségen.

Abban az évben Kong úgy döntött, hogy inkább más projekteknek szenteli az idejét. Az olimpiai játékok után hanyagolni kezdték, és szólókoncertet sem adott. Életközepi válságban szenvedett, mondja ma.

És akkor megvette első okostelefonját. Innentől nem tudott létezni a különféle appok nélkül. Sokszor egész nap alkalmazásokat töltött le és próbált ki, főleg olyanokat, amelyek a zene oktatását segítik.

Az elmúlt hat évben Kong az Apple áruház szinte minden alkalmazását kipróbálta, köztük a hangszeres játékhoz, a zeneszerzéshez, a zenetanuláshoz és szórakozáshoz használt appokat.

Egyes alkalmazások nemcsak a különféle hangszerek hangzását tudják imitálni, hanem színes jelekké alakítják a bonyolult partitúrákat. Ezeket csak meg kell érinteni, és már kész is a zene, amit a felhasználó maga „szerzett" és „ad elő".

Kong a zenei alkalmazások lelkes támogatója, mert ezek közelebb hozzák a zenészeket és a zenekedvelőket, és bárki számára könnyen elérhetővé teszik a zenealkotás örömét. Bár az emberek általában nem zeneszakértők, szerinte bárki képes gyönyörű zene alkotására.

Kong 1994-ben az Egyesült Államokban ismerte meg a „Mindörökké barátok" társszerzőjét, és alig tudta elhinni, hogy Moroder sohasem járt zeneórára.

„Eldúdolja a dallamot, és négy asszisztense segíti a zene leírásában" – meséli Kong. Ez is igazolta abban a meggyőződésében, hogy mindenkiben ott rejlik a zenész. Szerinte a zenei kreativitás fontosabb és értékesebb a zenei tudásnál és ismereteknél, és itt vállnak érdekessé a zenei appok, amelyek lehetővé teszik, hogy a hétköznapi ember is zenét szerezhessen.

A Konghoz hasonló profi zenészek az alkalmazások kínálta új lehetőségekből akár ihletet meríthetnek. A különféle zenei alkalmazások mellett kipróbálta az okostelefonos multimédiás appokat is, köztük a kínai fényképmegosztó appot, a Papát, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználó zenei aláfestést rögzítsen, énekeljen, de a képekhez kommentárt is fűzhet.

Kong több mint 400 ilyen hangos fényképet osztott meg a Papán. Az elkészült fotó vagy az internetről letöltött rajz mellé egy rövid dallamot improvizál a zongorán vagy a zenei appon. A legutóbb megosztott képek egyikén hófedte faágak láthatók, amelyet egy szóló zongoradarab kísér. A szerzemény a „Nincs messze a tavasz" címet kapta.

A Papán és néhány zenemegosztó platformon keresztül Kong több olyan embert ismert meg, akik appokon szereznek és adnak elő dalokat, de többségükben nem profi zenészek.

2008-ban egy Sanghajban tartott színpadi zongorakurzuson két hatéves gyerek volt a tanítványa. Kong a technika bemutatása helyett arra kérte őket, hogy mondjanak egy-egy példát olyan hangokra, amelyeket nap mint nap hallunk. „Az egyik a madarak csiripelését említette, a másik a csepegő víz hangját. Mindkét gyerek példája nagyon tetszett" – mondja.

Kong szerint nem jó, ha a zongoraoktatást nagyon fiatalon kezdik a gyerekek. Kegyetlen dolog arra kényszeríteni a fejletlen kézzel rendelkező gyerekeket, hogy órákon át gyakoroljanak a zongorán, vallja.

Konggal is pontosan ez történt. Nem engedték, hogy odakint játsszon. Otthon kellett maradnia, és egész nap zongorázott. „Édesanyám néha tűvel szúrta meg az ujjam, ha nem jól játszottam" – meséli.

Volt olyan is, hogy unalmában a földhöz vágta a kottát, vagy tíz perccel előre állította az órát, hogy hamarabb véget érjen a gyakorlás.

A gyerekek mindent megtesznek azért, hogy megfeleljenek a kínai zongoravizsgán, és ehhez egy zeneművet több százszor is gyakorolni kell. „A zene boldoggá tesz, de Kína zeneoktatási és vizsgáztatási rendszere megöli ezt a boldogságot. A vég nélküli gyakorlásban senki sem fogja örömét lelni" – mondja.

Kong arra jutott, hogy van jobb módja is annak, hogy megszeretesse és megtanítsa a zenét. Az elmúlt években sorban zárta be az iskoláit. „Valami egészen újat akarok kipróbálni. Hasznos és szórakoztató alkalmazásokat fogok ajánlani, sőt saját zenei alkalmazást is készítek majd" – mondja.