A munkaerőköltség emelkedése miatt nagy nyomás nehezedik a munkaerő-igényes ruhagyártásra Kínában.
Wang Tiankai, a Kínai Országos Textil- és Ruhaipari Tanács igazgatója elmondta, hogy a minimálbér évi 10 százalékkal nő. „Ráadásul a minimálbér nem elég ahhoz, hogy képzett munkásokat tudjunk toborozni" – mondja Wang.
És nem csak a munkaerőköltség jelent kihívást. A tanács adatai szerint a kínai textilipar lendülete jelentős mértékben lassult 2011 óta. 2000-től 2010-ig az átlagos növekedés 18,8 százalék volt, de ez az elmúlt négy évben 12 százalékra esett vissza.
A kiváló minőségű gyapot ára Kínában mintegy 30 százalékkal magasabb, mint a nemzetközi szint, és ennek eredményeként a tavalyi évben a fonalgyártás 26 százalékkal csökkent Kínában, állítja a tanács.
A főbb ruhagyártók más és más módon reagálnak a kihívásokra, de leginkább két tendencia figyelhető meg. A gyárat Afrikába vagy Délkelet-Ázsiába teszik át, ahol alacsonyabb a munkaerőköltség, vagy Kínában maradnak és minőségi termékek gyártására állnak át. A Yuemei vállalatcsoport az előbbit választotta. Az 1992-ben a Zhejiang tartományi Zhujiben létrejött Yuemei hét afrikai országban, köztük Nigériában, Ghánában és Tanzániában van jelen, és 2600 afrikai munkást foglalkoztat.
A cégcsoport elnöke, Xu Zhiming vállalkozásának 40 százaléka Afrikában működik, a fennmaradó rész pedig Kínában. Azt mondja, hogy 3-5 éven belül ez az arány meg fog fordulni. A cég jelenlegi éves termelése Afrikában 30 millió dollár értékű.
„Semmi kétség afelől, hogy a jövőben Afrika lesz a világ gyártóiparának központja" – mondja Xu.
A vállalat idén gyapotültetvényt vásárolt Maliban, ami hamarosan nyersanyaggal fogja ellátni a ruhagyártó részlegeket Afrikában. A pamutszövödék teljes kapacitásának elérését követően 50 százalékkal olcsóbban jutnak majd a nyersanyaghoz, állítja Xu.
Az afrikai országok számítanak a kínai textilipari cégek beruházásaira. Marokkó például szomjazza a kínai tőkét és a kínai know-how-t.
A Marokkói Beruházási és Fejlesztési Ügynökség szerint az országban gyártott ruhák nagy részét Európába vagy az Egyesült Államokba exportálják, ami mintegy 4 millió eurós bevételt jelent. Ezek nagy része az idénydivatot (fast-fashion) és az utcai, hétköznapi viseletet (prêt-à-porter, ready-to-wear), tehát az eldobható divatot követő ruhamodell. Az ügynökség egy kormányzati szervezet, amely segíti a külföldi tőke behozatalát. A rövid életű divattrendet követő fast fashion márkák a piacot gyorsan és olcsón új modellekkel elárasztó cégek. A fast-fashion ruhák a kifutóról, a tervezőasztaltól heteken belül az üzletekbe, a fogyasztóhoz jutó termékek.
Mohamed Tazi, a Marokkói Textil- és Ruhaipari Szövetség igazgatója szerint a kínai ruhagyártók jobban hozzáférhetnek az európai, az afrikai és más piacokhoz, ha Marokkóban létesítenek gyárat. Az ország az Afrikát Európával összekötő útvonalak találkozásánál fekszik, és az Egyesült Államokkal, az EU-val, Törökországgal, Jordániával, Tunéziával és Nyugat-Afrikával kötött szabad kereskedelmi megállapodásai szintén előnyt jelentenek.
„Marokkó ideális platform a kínai ruha- és textilipari termelőknek, hogy hozzáférhessenek az összesen több mint 1 milliárd fogyasztót jelentő piacokhoz" – mondja Tazi, hozzátéve, hogy a textilipar a marokkói bruttó hazai termék (GDP) több mint 13 százalékát adja.
A kínai vállalkozókkal válik teljessé a helyi ellátási lánc, vallja Tazi.
„Olyan kínai partnereket keresünk, akik terveket, szövetanyagot, gyártást és berendezéseket hoznak magukkal, ami gyorsabb szállítást tesz lehetővé. Nem olyan partnereket keresünk, akik csak pénzt hoznak, hanem olyanokat, akik készek együttműködni a közös célok megvalósításában" – magyarázza.
„Marokkó hatalmas lehetőségeket kínál. A cégek már azzal is jelentős profitra tehetnek szert, ha képzési szolgáltatásokat nyújtanak a ruhagyártáshoz" – mondja a szövetség igazgatója. Több hongkongi ruházati cég már Marokkóba tette át gyárait, szögezte le.
A Somitex Marokkó, amely fast-fashion modellekkel lát el olyan brit viszonteladókat, mint a Marks & Spencer, a Sainsbury's vagy a Monsoon, az északnyugat-marokkói város, Szale legnagyobb ruhagyártó cége. Most kínai együttműködéssel akarnak kiegészítőket gyártani, és bővíteni a kapacitásukat.
„A Közel-Keletről és Ázsiából vagyunk kénytelenek beszerezni a csipkét, mivel helyben nem készül ilyen. A Kínából történő hosszadalmas szállítás miatt nekünk is késéssel kel számolnunk a leszállításkor" – mondja Abdelhai Bessa, a Somitex elnöke.
„Ha a kínai cégek szövetanyagokat és kiegészítőket gyártó üzemeket hoznának létre Marokkóban, akkor könnyebb lenne az igényelt darabok helyi előállítása. Ez nagyobb rugalmasságot tenne lehetővé, és gyorsabban tudnánk alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez" – mondja.
Bessa szerint a munkaerő-költségek nagyjából azonosak Marokkóban és Kínában, így a cégek együttműködése ésszerű célnak tűnik.
mai kina |
