A kínai kalligráfia 3 ezer éves történelemre tekinthet vissza, a kínaiak úgy tartják, a kalligráfia művészet, az ősök bölcsességének eredménye és általuk továbbított óriási és felbecsülhetetlen kincs. De nekünk miért érdemes kalligráfiát tanulni? Erre próbálunk a következőkben válaszolni!

A kínai kalligráfia művészi élvezetet nyújt és fejleszti az ízlést. A különleges vonásak, az írás szabályai, az ecset és tus, a karaktertípus, a bekereteztetés stílusa egyaránt elnyeri az emberek tetszését. Legyen szó a régi császárokról vagy a mai állami vezetőkről, az ókori tisztviselőkről vagy a mai tudósokról, a kalligráfia iránti rajongás mindenkinek emeli az esztétikai ízlését.

A Keleti Jin-dinasztia Wang Xizhi kalligráfusának Lanting című munkájának előszava a leghíresebb kurzív írásos mestermű, amelyben szabadon fújó hűvös szélről és tiszta napot ábrázoló festői tájakról olvashatunk. A Tang-dinasztia korában élt Yan Zhenqing standard írással készült művében érezhetjük a hősök magasztos érzelmeit.

A kalligráfiai művek kellemes érzéssel tölthetik el az embereket. Huai Su és Zhang Xu kurzív írásainak „elvont" vonásain keresztül átérezhetjük a kalligráfus szenvedélyét, az ősi bronz tárgyakba és sziklákba vésett méltóságteljes feliratok láttán mindenki átérzi az ősi idők csodáját.

Ugyanakkor a kínai kalligráfia gyakorlása az egészségmegőrzés egyik hatékony módszere is. Orvosok kutatási eredményei szerint a hosszú életet biztosító 20 foglalkozás közül a kalligráfia az első helyen áll. Az őskortól máig sok kalligráfus élt hosszú életet. A Han-dinasztiától a Qing-dinasztiáig, amikor az emberek átlagos élettartama 25 és 40 év között mozgott, a híres kalligráfusok átlagosan 80 évesen hunytak el, például a Tang-dinasztiában Liu Gongquan 87 évig élt, Ouyang Xun 84 évesen hunyt el, Yu Shinan 80, Yang Weizhen 74, Wen Zhengming 89, Liang Tongshu 92, Weng Tonghe pedig 85 évesen. A Qing-dinasztia bukásától az új Kína megalakításáig terjedő időszakban 40-62 év lett az emberek várható átlagos élettartama, de akkoriban a kalligráfusoknál ez már elérte a 88 évet. A korabeli legjobb kalligráfusok átlagos élettartama pedig meghaladta a 90 évet, például Qi Baishi, Huang Binhong, He Xiangning és Zhang Shizhao kalligráfusok és festőművészek több mint 90 évet éltek, Zhu Qizhan, Su Juxian és Sun Mofo pedig megérte a 100 évet is.

A népi bölcsesség négy mondatban összegezte a kalligráfia tanulásának hasznát, az egészségre gyakorolt jó hatását.

„Lazítsuk el a karokat és lábakat az ecsetmosással és a tuskikeveréssel" – ez az első tanács. Az ecsetmosás és a tuskikeverés az írást készíti elő, és közben ellazíthatjuk az egész testünket, ami serkenti a csi és a vér keringését.

A következő lépés az, hogy „teljes koncentrációval képzelje el a karakterek szerkezetét". Ez a kalligráfiához való helyes viszonyulás második lépése. Wang Xizhi, a Keleti Jin-dinasztia korában élt kalligráfus az írás során mindig azt a szabályt tartotta a szívében, hogy „teljes koncentrációval képzeljük el a karakterek méretét, egyenességét és az egymáshoz fűződő következetességét", a gondolat mindig az ecset előtt járjon. Ez azt jelenti, hogy az emberek csak a tudatosság legmagasabb fokán tudnak kreatívan gondolkodni.

A harmadik lépés a következő: „öntsük az eredendő szellemet (ez a sen 神) a mozgásba". Az írás folyamán az emberi szellem vezeti a kezet, a kéz pedig az ecsetet, és az ecset mozgása uralja az egész testet. Ez a kalligráfia leglényegesebb lépése.

„Az elbűvölő kalligráfiai művekben történő gyönyörködésen keresztül az emberek élvezethez juthatnak" – ez az utolsó bölcsesség. A kalligráfiai művek készítése elégedett érzéssel tölti el a kalligráfusokat, így szívük és lelkük gyakran megtisztul. Ebből arra következtettek, hogy ez a hosszú élet titka.

A kalligráfia a kreatív gondolkodásmód teljesítménye. A kreativitásért a jobb agyfélteke a felelős. Legtöbbször azonban logikus gondolkodással oldjuk meg a problémákat, munka közben éppen úgy, mint a mindennapi életben. De ha a szabad időnkben kalligráfiát gyakorlunk, akkor időről időre a kreatív gondolkodást irányító jobb agyféltekénket is fel tudjuk használni, így a két agyfélteke felváltva dolgozik és pihen. Ha elfáradtunk a munkánkban, hasznos, ha egy kicsit foglalkozunk kínai kalligráfiával. Emiatt sokan úgy tekintenek a kalligráfiára, mint egyfajta testgyakorlatra.

Ezenkívül a kalligráfia tanulása az erkölcsi nevelés terén is kulcsfontosságú. Az ősi Kínában a kalligráfiai művészet terén elért teljesítmény az erkölcsi tulajdonságokhoz tartozott, az akkori irodalmárok pedig mindannyian fontosnak tartották az erkölcsi, így a kalligráfiai nevelést. A történelem folyamán azonban voltak olyanok is, akik kitűnő kalligráfiai teljesítményeket értek el, ám az erkölcsük botrányt okozott. Ők mindig vitatottak maradtak a kalligráfus mesterek körében. A Yue Fei hazafias nemzeti hőst meggyilkoló Qin Hui, a Déli Szong-dinasztia magas rangú tisztviselője is szépen tudott írni ecsettel, de senki sem értékeli nagyra az ő kalligráfiai műveit.

A kalligráfia Kínában olyan művészet, amelyet érdemes továbbfejleszteni és továbbadni a következő nemzedékeknek. A kínaiak szerint hiába rendelkezik valaki diplomával, vagy hiába tudja jól használni a számítógépet, ha nem tudja szépen írni a kínai írásjegyeket, akkor kevésbé műveltnek tekintik. Ezért fontos, hogy a kalligráfia művészetét örökül adjuk az elkövetkező generációknak.