Egy tibeti szerzetes Qinghai tartományban immár 20 éve azon munkálkodik, hogy a hagyományos és modern oktatási módszerek ötvözésével új távlatokat nyisson a szegény pásztorok gyermekei előtt. Az ő sikertörténete ékesen bizonyítja, hogy egy közösség képes fejleszteni magát a társadalmi felelősségvállalás, kemény munka és egyenlőség eszméire támaszkodva.

Van egy népszerű tibeti mondás: Minden hegy, minden folyó, minden tó szent. És minden hegyben ott élnek a szent lelkek.

Az Ani Gongqun hegy a Golok Tibeti Prefektúrában fekszik, 400 kilométerre, azaz nyolcórányi hegyi útra Xiningtől, Qinghai tartomány székhelyétől. A qinghai-tibeti fennsík többi hegyétől eltérően, az Ani Gongqun zord, kietlen és csöndes, mégis megvan a maga lelke.

Tibeti nyelven az Ani Gongqun „szárnyát kitáró nagy madarat" jelent. És valóban vannak szárnyai, amit óvón kiterjeszt az előtte hömpölygő Sárga-folyó és a 240 éves Ragya kolostorban imamalmokat forgató zarándokok fölé.

Hajnalban, mikor a kelő nap első sugarai megcsillannak a kolostor aranyszínű tetején, harang csendül és szerzetesek kezdenek kántálni.

Úgy 300 méterre a kolostortól, a Jigme Gyaltsen Jótékonysági Iskolában a diákok – szerzetesek és civilek vegyesen – az osztálytermekbe tódulnak.

A 49 éves tibeti szerzetes és igazgató, Jigme Gyaltsen az iskolaudvar közepén üdvözli a diákokat.

„Sangjie, figyelj jobban a tanulásra, légy fegyelmezettebb."

„Rengdan, jobban érzed magad? Öltözz fel rendesen."

„Gesang, jobban van már édesapád?"

Minden diák nevét ismeri. Tudja, honnan jöttek, mik a gondjaik, és mennyire nehéz volt bejutniuk az iskolájába.

A tudás átformál

Minden szeptemberben ezernyi jelentkező várakozik a szüleivel az iskola kapui előtt. Néhányan több ezer kilométert is megtesznek idáig Qinghaiból, Tibetből, Szecsuanból, Gansuból vagy Belső-Mongóliából.

Az iskolába évente ezernél is többen jelentkeznek, de csupán 200 diákot vesznek fel – érkezési sorrendben, ami alól nincs kivétel: az igazgató egyik közeli rokonának is három évet kellett várnia, hogy bejusson az iskolába.

Az iskolát Jigme 20 éve 3 ezer jüan saját megtakarításból és 130 ezer jüan kölcsönből alapította, nyolcvan diákját egyedül oktatta. Ma már több mint 900 diákot tanít itt 38 tanár, akik harmada buddhista szerzetes. Nincs tandíj és a szállásért-ellátásért sem kell fizetni.

„A mindenkinek jár az oktatás elve mentén alapítottam meg az iskolát," mesélte Jigme. „Sok pásztor gyermekének nincs lehetősége tanulni. Hiszek abban, hogy a hagyományos és modern tantárgyakon keresztül elsajátított tudás felemel és átformál bennünket."

Az intézmény legfiatalabb tanulója 6, a legidősebb 42 éves.

„Mikor a fiatalok és idősek együtt élnek és tanulnak, a fiatalok sokat ellesnek az idősebbektől. Kötetlenül beszélgetnek, és ihletet kapnak, hogy tanuljanak egymástól," vallja az igazgató.

Ébredő elmék

A matematika, fizika, kínai és angol nyelv, számítástechnika és zene mellett az iskola tantervében a tibeti kultúra sok tradicionális eleme is helyet kapott: a tibeti buddhista logika, vitatechnikák, tibeti klasszikusok, tibeti orvoslás, tangka festészet és hagyományos építészet.

A buddhista logikán (hetuvidya) alapuló eszmecserék kulcsfontosságúak az iskola sikerében. A racionális buddhista vitamódszereket szinte minden tantárgy oktatásában felhasználják.

A diákok minden délben 30, minden délután pedig 40 percet áldoznak arra, hogy újonnan szerzett ismereteiket megvitassák az osztálytársaikkal és tanáraikkal.

„Az eszmecserék rengeteget segítenek a nap folyamán tanultak összegzésében. Segítenek megszilárdítani a tudásom, rávesznek, hogy még tovább kutakodjam, még mélyebbre ássak az ismeretanyagban," meséli Gengdeng Zongzhi, az iskola diákja.

„A tibeti kolostori oktatás nem kizárólag a memorizálást és felmondást hangsúlyozza, ösztönzi a kreatív gondolkodást is," magyarázza Cizhi Jiacuo, az iskola igazgató-helyettese. „Arra bíztatjuk a diákokat, hogy kérdőjelezzék meg egymást és a tanáraikat. Az eszmecserék felébresztik a diákok elméjét."

Az iskola minden csütörtökön ünnepséget tart, amire a tanárok és a diákok hagyományos tibeti viseletet öltenek. Játékos vetélkedőkben mérik össze költészetből, vallásból, matematikából, jogból és tudományokból szerzett tudásukat. Az angol osztály színdarabot ad elő, mások kínai verseket szavalnak. Néhányan részleteket adnak elő a klasszikus tibeti Gesar király című eposzból, míg vannak, akik tibeti kalligráfiában és festészetben mérik össze tehetségüket.

„A buddhista vita és a heti vetélkedő azt jelképezi, hogy a tudás kapuja mindenki előtt nyitva áll, felszabadítja a kreativitást. Ez a hagyományos és modern oktatás legjobb részeinek szerves elegye. A célja, hogy tudatosságra, kreativitásra és éleselméjűségre ösztönözze a diákokat," írta blogján Yang Dongping neves oktatási szakértő az iskolában tett látogatása után.

Ingyenmunka

Míg a tanulás az elmét, az iskola körüli tennivalók a tanárok és diákok testét tartja karban.

Az iskola vezetékes vízellátása megbízhatatlan, így a tanárok és diákok a Sárga-folyóról hordják fel a vizet. Télen a legfőbb fűtőanyag a tehénlepény, amit a diákok a rónán szednek össze.

„Drágák az építőanyagok, ahogy munkások is. Valahányszor esik, rendbe kell hoznunk a földutat. Minden fát a diákok ültettek. Minden falat, minden utat a diákok és tanárok közösen építettek," sorolja az igazgató.

A tanáraik irányítása alatt a diákok segítenek felépíteni saját iskolájukat. Ha meg kell javítani az utat, azt ingyen teszik. Már kora reggel a fiatal diákok az utakat seprik és fákat ültetnek, míg az idősebbek köveket rakodnak.

Ilyen napokon dalok százai csendülnek fel. A kemény munkához gyors ritmusú dalokat énekelnek lóversenyzésről vagy a pásztoréletről, mikor megpihennek, lassú énekek szállnak az otthonaikról, a rónákról, hegyekről, és a tanárokról.

A legjobb tananyag

Az országos kötelező szabvány tankönyvek oktatása mellett, az iskola nyílt szemináriumokat tart, tanárai pedig kiegészítő tankönyveket írnak és szerkesztenek a hagyományos irodalomhoz, vallási klasszikusokhoz, nyelvtanhoz, angol nyelvhez és orvosláshoz.

Minden hónapban egy tudós tart etikaszemináriumot az egész iskolának. Egyszer maga Cizhi Jiacuo volt a rendezvény főszónoka, hiszen ő nem csupán igazgató-helyettes, de híres buddhista tudós is. Sok témáról szót ejtett, Konfucius, Nietzsche és Jung tanításaival ötvözte tibeti buddhizmusról szóló ismereteit, hogy felnyissa vele hallgatósága elméjét.

Az angoltanárok tankönyvíró-csapatot szerveztek, hogy vidéki diákjaik számára megfelelőbb tankönyveket alkossanak.

„Az átlagos angoltankönyvek leginkább a városokról szólnak. Mi olyan kiegészítő tankönyveket írunk, amik jobban passzolnak a pásztorok és földművesek életviteléhez. A havas hegyekről, pásztorokról, jakokról és legelőkről szóló példamondatok jobban kötődnek a pásztorok gyermekeinek mindennapjaihoz. Bensőségesebbek és életszerűbbek," magyarázza Dojie Zhaxi angoltanár.

Ezek az erőfeszítések és tanítási módszerek pedig meghozzák a gyümölcsüket. A diákok eddig már több mint háromezer cikket jelentettek meg tibeti nyelvi folyóiratokban és száznál is több könyvet adtak ki. Az iskola több mint 200 végzőséből lett orvos, tanár vagy kolostori ügyintéző.

Az igazgató leginkább arra büszke, hogy példáját követve négy egykori tanítványa is iskolát alapított a szülővárosában, hogy továbbadják azt az oktatási szemléletet, amit nála elsajátítottak.

Létfontosságú a lányok iskoláztatása

A helyi földrajzi adottságok miatt a pásztorok szétszóródva élnek a hegyekben. Sok pásztor gyermekének – különösen a lányoknak – esélye sincs tanulni.

A buddhizmus kitételei nem teszik lehetővé, hogy a jótékonysági iskola női tanulókat is fogadjon, viszont sok pásztor szerette volna, ha a lányai is tanulhatnak. 1997-ben, Jigme a goloki oktatási hivatalnál kérvényezte egy lányiskola megalapítását, amire négy évvel később kapta meg az engedélyt. A Síksági Tehetséggondozó Lányiskolában a lányok épp annyi tudást szívhatnak magukba, mint a fiúk másutt.

Az engedély megszerzése után Jigme minden követ megmozgatott, hogy előteremtse az iskola üzemeltetéséhez szükséges 3 millió jüant. Egyezséget kötött a goloki oktatási hivatallal: ha a lányiskola évente indítani tud egy 40 fős osztályt, hat év múlva, mikor a tanulók száma eléri a 240-et, a kormányzat vállalja magára az intézmény finanszírozását. Ez már a második tanévre megvalósult. Jelenleg a lányiskola legfőbb szponzora a kormányzat, más jótékonysági szervezetek mellett. Az állam évente tanulónként 1650 jüannal támogatja az iskolát, amelynek 14 tanára hivatalosan is állami alkalmazott. Az egyik igazgató-helyettes és a tanulmányi igazgató is Jigme fiúiskolájában végzett.

A lányiskolában ugyanolyan oktatási módszerrel dolgoznak, mint a fiúiskolában, a lányok is megvitatják, amit tanultak. Tanulmányi versenyeken a lányiskola tanulói rendre a prefektúra legjobb eredményeit érik el.

Az út előre

Jigmének nem csak oktatási, de vállalkozói ambíciói is vannak. 2000-ben minőségi sajtot kezdett gyártani, hogy az iskola továbbra is biztosítani tudja a térítésmentességet. A cége tibeti jaksajtot árusít európai sajtszakértők segítségével. Bár a vállalat termelési kapacitása korlátozott, a jaksajtot jól fogadták külföldön, ma már az Egyesült Államokba és Európába is exportálják.

A Tibeti Jaksajt Projekt volt a közösségfejlesztés első lépése. 2009-ben útjára indította a Havasi Állattenyésztés-fejlesztő Társaságot a helyi pásztorok tevékenységének támogatására. „A fennsíkon egy sátorban él egy család, teljesen önellátóan," világít rá Jigme. „Ha gazdasági együttműködés révén kapcsolatot teremtünk közöttük, az serkenti a pásztorok együttműködését. Ezek a kollektívák aktívan dolgoznak a helyi termékek népszerűsítésén. Az egyes családok méretesebb és távolibb piacokat érhetnek el, ami nagyobb stabilitást és hosszú távú fenntarthatóságot nyújt a számukra."

20 éve már, hogy Jigme megalapította az iskolát. Ez alatt az idő alatt a tanárok – szerzetesek és önkéntesek – zöme nem kapott egy fillér fizetést sem, csupán 2009 óta kapnak kb. havi 1200 jüant, egy pekingi vállalkozó jóvoltából.

20 évnyi megpróbáltatás után az iskola eredményei ékesen bizonyították tanítási módszerei eredményességét. Megmutatták, hogy nem kell a modern oktatás oltárán feláldozni a hagyományos kultúrát. Ez az iskola élő példa arra, hogyan tudja fejleszteni magát egy közösség a társadalmi felelősségvállalás, egyenlőség és kemény munka eszméit követve.