Az egyre növekvő mennyiségű szemét, amit Peking termel, valamint a szemét-lerakóhelyek hiánya arra kényszerítette a város kormányzatát, hogy újraindítsa a szemétégető-üzemek építkezéseit, amik közül jó párat a heves közfelháborodás miatt függesztettek fel.

Huang Xiaoshan ezúttal már nem küzd. 5 éve már harcba szállt az ellen, hogy szemétégető épüljön az otthona közelében, most sem lepte meg, mikor megtudta, hogy az építkezés újraindul. Ám most Huang feladta minden reményét a tiltakozásra, mert már ő maga is elkerülhetetlennek tartja az építkezést.

2009-ben az 1200 tonna kapacitású üzem építését abba kellett hagyni a pekingi Changping kerület Asuwei falujában, mivel a közeli jómódú negyed lakói hatalmas tiltakozó akcióba kezdtek ellene Huang vezetésével. A lakók a környezeti ártalmaktól és a környékre gyakorolt negatív hatásoktól tartottak.

2009. szeptember 4-én, a környezetvédelmi és közegészségügyi kiállítás nyitónapján Huang Xiaoshan és a városrész közel 100 lakója transzparensekkel követelte az építkezés leállítását az Országos Mezőgazdasági Kiállítóközpont előtt. Huangot később letartóztatták „a közrend megzavarásáért", az incidens országszerte a címlapokra került, a kormány pedig kénytelen volt felfüggeszteni a projektet.

Most, öt évvel később, a hírek szerint az építkezéshez újabb környezetvédelmi hatástanulmány készül, hogy újraindulhasson. A városi kormányzat egyik dokumentuma szerint 2015 végére Pekingben 44 hulladékkezelő üzem épül majd, köztük 10 szemétégető. A projektek többsége ellen tiltakoznak a helyi lakosok, ám a kormány úgy tűnik, elszánta magát a visszaütemezésükre.

4 évvel ezelőtt a pekingi kormányzat meghívta Huangot, kísérje el a városi tisztviselőket egy japán tanulmányútra. Az aktivistát lenyűgözte a szigorú japán hulladékszelektálási rendszer, és a kínai kormánynál is ugyanezért kezdett lobbizni. Azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ha a szelektálást megfelelően népszerűsítené a kormány, a kínaiak is környezettudatosabbá válnának.

Mostanra viszont megváltozott Huang álláspontja. „Manapság az emberek egyfolytában a jogaikat hangoztatják, viszont a társadalmi felelősségükre fittyet hánynak. Nem a kormány, az emberek termelik a szemetet, és vállalnunk kell a felelősséget saját viselkedésünk következményeiért," mondja.

Szivárgó szemétlerakók

A hulladék eltakarítása nem okozott gondot Pekingben a nyolcvanas évek előtt, mikor a városi szemét javarészét kivitték az akkoriban még falusias külvárosokba és trágyaként hasznosították. A helyzet akkor változott meg, mikor a nem lebomló műanyag, fém és üveg egyre hangsúlyosabbá vált a kínai háztartási hulladékban. A pekingi kormányzat viszont nem rendelkezett megfelelő berendezésekkel és rendelkezésekkel a szemét újrahasznosítására, vagy a hulladék kezelésére, ezért a nyilvános szemétlerakás roppant elterjedtté vált a nyolcvanas évek közepére.

A pekingi környezeti egészségügy mérnöki csoportjának egyik tisztviselője így emlékszik erre vissza: „Mikor az egyik lerakó megtelt, egy másikba vittük a szemetet. Hamarosan a nyilvános szemétlerakók ellepték a második és harmadik körgyűrű közti területet, aztán továbbterjedtek a negyedik, végül pedig az ötödik körgyűrűig." Egy városról készített nyolcvanas évek végi légi feltérképezés során több mint 4700 darab 50 négyzetméteresnél nagyobb területű nyilvános szemétlerakóra bukkantak a harmadik és negyedik körgyűrű között.

A kormányzat rájött, hogy kezdenie kell valamit a szeméttel, különben a város egy hatalmas hulladéklerakóvá válik. Kijelölt, nappal földdel lefedett szemétlerakók létesítése volt a legegyszerűbb és legolcsóbb, hát erre voksoltak. Az első pekingi telepet Asuwei-ben hozták létre 1994-ben, amit sok újabb szemétlerakó és szemétszállító állomás követett.

Az évek során a külszíni szemétlerakók hátrányai nyilvánvalóvá váltak. Ott volt rögtön a környezetszennyezés. Zhao Zhangyuan, a Kínai Környezettudományi Kutatóakadémia munkatársa végzett kutatást az asuwei szemétlerakónál. Arra a következtetésre jutott, hogy a telep kifogásolható szagot áraszt és még négy kilométerrel arrébb is szennyezi a vizeket.

Zhao más pekingi szemétlerakóknál végzett kutatásai is hasonló eredményekkel jártak. „Felfedeztük, hogy gyakori a szemétlerakó-szivárgás, ami beszennyezi a földalatti vizeket. A szeméttelepek közelében élő falusiak hasonló betegségekben szenvedtek. Akkor javasoltuk először azt, hogy a város ne használja tovább ezeket," idézi fel Zhao.

A kétezres évek elején a pekingi szemét 90%-a a kültéri szemétlerakókba került. Ám, ahogyan a város duzzadni kezdett, a meglévő telepek már nem voltak képesek befogadni a város által naponta termelt 1,84 tonnányi hulladékot, ami ráadásul évről-évre 7-10%-kal tovább hízott.

A pekingi kormány ekkoriban kezdett a szemétégetés ötletén elmorfondírozni.

A szemétlerakókkal összehasonlítva a szemétégetők kisebbek, és képesek akár 80-90%-kal is csökkenteni a hulladék mennyiségét, ami nagy helymegtakarítás a városi területeken. A szemétégetők képesek áramot is fejleszteni, ami hosszú távon segíthet mérsékelni a költségeiket.

2003-ban Peking hulladékmegsemmisítésre vonatkozó fehér könyvet adott ki, amiben három szemétégető megépítését tűzte ki célul 2008-ra. Azonban csak a gao'antuni üzem kezdett működni, a három másik szemétégető építését leállították a heves tiltakozás miatt.

Társadalmi aggályok

A Lujiashan szemétégető, Kína három legnagyobb háztartásihulladék-égető erőműjének egyike Peking külvárosi Mentougou kerületében fekszik. Most kísérleti üzemben van, tavaly év végén kezdett működni. A várakozások szerint évi háromezer tonna szemetet dolgoz majd fel és 360 millió kilowatt elektromos áramot termel, illetve egyúttal elegendő hőt is fejleszt 10 millió négyzetméter felfűtéséhez.

2009-ben az állami tulajdonú Shougang acélvállalat arra kényszerült, hogy az acélszektor túlkínálata miatt átszervezze főprofilját, és meglátta a lehetőséget a város hulladékkezelő ágazatában. Mivel a helyiek tiltakozása miatt három szemétégető építése is leállt, a kormányzatnak a lehető legrövidebb időn belül új projektbe kellett kezdenie, hogy képes legyen megbirkózni az egyre növekvő mennyiségű hulladékkal.

Hogy ne vonja a fejére a köz haragját, a Shougang úgy döntött, egyik korábbi bányatelepén építi meg az erőművet, 40 km-re Peking városközpontjától. A Shougang és a pekingi városi kormányzat közösen finanszírozott, 2,16 milliárd jüanos építkezése hivatalosan 2010. július 21-én indult el.

Az üzem vezetői azzal büszkélkednek, hogy világszínvonalú technológiával dolgoznak, és szigorúan betartják a károsanyag-kibocsátási normákat. Zhao Shuming, a szemétégető technológiai osztályának feje azt állítja, hogy az üzem német technológiát és japán berendezéseket használ, illetve szorosan együttműködik a pekingi környezetvédelmi hatóságokkal az előírásaik betartása érdekében. Azonban, ezek a hivatalos szólamok nem elégítik ki a nagyobb átláthatóságot követelő környezetvédőket.

2013 végén Chen Liwen, a Természet Egyeteme környezetvédelmi civil szervezet munkatársa azzal a kéréssel fordult a pekingi környezetvédelmi hivatalhoz, hogy hozzák nyilvánosságra a lujiashani üzem környezetvédelmi hatástanulmányát, a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó részletekkel együtt. Azt a választ kapta, hogy a projekt hivatalosan még nem zárult le és az adatok nem állnak rendelkezésre.

Az átláthatóság nem csak itt esett kútba. 2010 óta a civil szervezet 28 alkalommal kérte a helyi hatóságokat, hozzák nyilvánosságra a szemétégetőkre vonatkozó adatokat, ám a legtöbbször válaszra sem méltatták őket.

Azok a jelentések, amelyek szerint néhány erőműben adalékanyagokkal igyekszenek serkenteni az áramtermelést, vagy éppen takarékosságból visszaveszik az égetési hőmérsékletet, elmélyítették a társadalom szemétégetőkkel kapcsolatos aggályait. „Az embereket nem a technológia aggasztja, hanem a vezetőség," mondja Chen.

Nincs más választás

A nemzetközileg javasolt hulladékkezelési irányelv-triász a mennyiségcsökkentés, újrafelhasználás és újrahasznosítás. Itt a azon van a hangsúly, hogy már a keletkezési forrásnál kezdjük meg csökkenteni a hulladék mennyiségét, magyarán az emberek már otthon válogassák szét a szemetüket. Kevés kínai háztartásban bajlódnak ezzel, szerves és szervetlen hulladéktól együtt szabadulnak meg. Nemzetközi szinten a biológiai újrafeldolgozást tekintik a leginkább környezetbarát hulladékkezelési technikának, ám ez csak akkor lehetséges, ha a szerves hulladékot teljesen elkülönítik a többitől. Hacsak a kínai háztartások nem kezdenek tömeges szemétszortírozásba, a vegyesszemét-égetők maradnak az állam kedvenc hulladékeltakarítási megoldásai. Azonban ezek az égetők, mik vegyesen tüzelnek el szerves és szervetlen, nedves és száraz szemetet, hatalmas mennyiségű mérgező anyagot bocsátanak ki, amit gyakorlatilag lehetetlen mérsékelni.

Chen Liwen szerint a kínai háztartási hulladék 50-60%-a szerves konyhai szemét, aminek magas a víztartalma és alacsony a hő-értéke. „Ez a hulladékféle nem alkalmas elégetésre, mivel az eltüzelésével olyan anyagok szabadulnak fel, amiket nehéz szabályozni és ellenőrizni," magyarázza.

2013 végén Peking 2915 lakóközösséget, mintegy 5 millió embert vont be egy kísérleti szemétválogatási programba. A háztartásokat 3 millió szelektív kukával, a környékeket pedig 50 ezer szelektív hulladékgyűjtővel látták el. Több mint 20 ezer önkéntest vezényeltek ki a szelektív hulladékgyűjtésre vonatkozó ismeretek átadására és a lakók ellenőrzésére.

A számok talán lenyűgözően hangzanak, de csekély eredményt hoztak. Zhang Hongying, a Peking városi városvezetési és környezeti bizottság egyik tisztviselője, elmondta: a lakosság közönyösen fogadta ezeket a kezdeményezéseket. Az önkénteseknek gyakran maguknak kellett szétválogatnia a szemetet, mivel az emberek nem követték a szelektálási utasításokat.

Ahogyan a helyi aktivista Huang úgy érzi, hogy az emberek még nem állnak készen az újrahasznosítás támasztotta kihívásokra, a legtöbb kínai hulladékkezelési tisztviselő is egyetért abban, hogy a szemétégetők távolról sem jelentik a legideálisabb megoldást Peking szemétgondjaira. Viszont állítják azt is: társadalmi változások nélkül a környezetbarát módszerek eleve kudarcra vannak ítélve. Néhányuk egyenesen „szemétadót" vetne ki, amit közvetlenül a szemételszállításért rónának ki a lakosokra, ám, ilyesmit eddig még sehol sem vezettek be.