Az elmúlt évtizedben egyre több kínai „kisegyház" küldött misszionáriusokat külföldre, néhányuk küldetése, hogy az iszlám világban hirdesse az igét. A hittérítők mindent megtesznek, hogy beilleszkedjenek: megtanulják a helyi nyelvet, úgy öltözködnek és viselkednek, mint a helyiek. Viszont a munkájuk veszéllyel is jár, hiszen az áttérés és istenkáromlás törvénybe ütköző lehet egyes zömében muzulmán országokban. Vallási szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a kínai keresztények igehirdetése biztonsági kockázatokat rejt és diplomáciai bonyodalmakat okozhat.

Wang Jie a Pekingi Sion Temploma lelkipásztora, az elmúlt években több misszión is részt vett muzulmán országokban. Most azzal foglalkozik, hogy kínai misszionáriusokat toborozzon, képezzen ki és küldjön el ezekbe az országokba.

Wang először 2012-ben utazott Közép-Ázsiába hat társával, azóta többször is megfordult már a régióban.

Az idei tavaszünnep után úgy döntött, feleségével hosszú misszióra indul a térségbe.

Wang egyházát, a Pekingi Sion Templomát 2007-ben alapították, azzal az ambiciózus küldetéssel, hogy az evangéliumot hirdesse az iszlám világban. Az egyház eddig két családot küldött Közép-Ázsiába, az egyik már másfél éve ott él.

Otthon szépen gyarapszik a számuk, a kínai protestánsok mégis úgy érzik, máshová is el kell juttatniuk az Úr igéjét.

„Az elmúlt 20 esztendőben több mint 20 ezer külföldi misszionárius prédikálta az evangéliumot Kína minden szegletében," nyilatkozta Gao Quanfu, a xi'ani Sion Fénye Egyház vezető lelkipásztora, a muzulmán országokban véghezvitt kínai hittérítés úttörője és élharcosa.

Kínában léteznek kormányzatilag engedélyezett egyházak, és úgynevezett „kisegyházak", amik elutasítják az állami felügyeletet.

Az elmúlt években a kínai kormányzat tolerálta a kisegyházakat, külföldi misszionárius tevékenységük viszont spontán megmozdulás volt, amire semmilyen kínai hatóságtól nem kaptak felhatalmazást.

Kína központi és helyi kormányzatai nem támogatják a határokon átívelő vagy kultúrák közötti igehirdetést, az államilag engedélyezett egyházak soha nem is kísérleteztek ilyesmivel, magyarázza Yan Kejia, a Sanghaji Társadalomtudományi Akadémia Valláskutató Intézetének igazgatója.

Rengeteg nem keresztény vallású ember él Kínában, semmi szükség külföldön terjeszteni a vallást, teszi hozzá.

Nyugatra fel!

Régebben sok kínai egyház a puszta fennmaradásáért küzdött a pénz-, ember- és erőforráshiány miatt.

A szárnyaló kínai gazdaság megváltoztatta mindezt. Egyre több kínai kisegyháznak áll módjában misszionáriusokat küldeni külföldre, többek között a muzulmán régiókba.

Gao hite szerint a kínai keresztények „istenadta előnyökkel" vághatnak a hittérítésbe a világ számos részén. „A legtöbb közép- és dél-ázsiai ország baráti viszonyt ápol Kínával, ezért a kínai keresztények könnyebben hirdethetik az evangéliumot ezekben az államokban, mint a nyugatiak," vallja.

A misszionáriusok munkáját megkönnyítik az országok és Kína között egyre szaporodó üzleti és kulturális kötelékek. Kína növekvő regionális és gazdasági befolyásával párhuzamosan egyre több kínai keresztény költözik Közép-Ázsiába, Délkelet-Ázsiába, a Közel-Keletre, vagy éppen Afrikába, hogy ott vállalkozásba, vagy éppenséggel hittérítésbe fogjon.

Huang Ying az egyik pekingi kisegyház első külföldi misszionáriusai közé tartozott. Egyetemista korában lett keresztény és határozta el, hogy hittérítő lesz. 2009-től kezdve minden évben két hetet, egy hónapot tölt Kazahsztánban, ahol egy kínai nyelvi táborban tanít általános iskolásokat.

A misszionáriusok önkéntesek. Megélhetésük költségeit a helyi hívők adományaiból és az egyházuk átutalásaiból fedezik. Az egyházak jellemzően felkészítő órákat tartanak a helyi nyelvről, kultúráról és szokásokról, mielőtt útnak indítanák a hittérítőiket.

Kazahsztán muzulmán többségű ország, a 2009-es népszámlálás adatai szerint az ott élők több mint 70%-a muszlim hitű.

A Daily Mail egyik tavaly novemberi tudósítása szerint az Iszlám Állam egy olyan felvételt hozott nyilvánosságra, amin több tucat kazah gyermek dzsihád-képzése szerepel. A videón a gyerekeket éppen arra oktatják, hogyan kell lőni a szervezet birtokában lévő fegyverekkel.

A szélsőségesek képviselte lehetséges veszélyek ellenére Huang egyházának a külföldi hittérítő tevékenység az egyik fő prioritása már 2009 óta, minden hétfőn különleges áhítatokat tartanak. A lelkipásztor minden vasárnap a gyülekezetnek is beszámol a külföldi misszionáriusok munkájáról.

Más országok, pl. Dél-Korea, India és a Fülöp-szigetek külföldi misszionárius tevékenységéhez képest Kínának jókora a lemaradása. Az ázsiai országok közül Dél-Korea küldött a legtöbb hittérítőt külföldre, úgy 20 ezret, míg Kína 2010-ig mindössze 5600-at, fedik fel a Világkereszténység Kutatóközpontjának statisztikai adatai.

Kockázatos lépések

Az evangélium hirdetése a muzulmán többségű országokban kockázatos és kimerítő tevékenység lehet. A szélsőségesek térnyerése miatt ezek az államok egyre veszélyesebbek a keresztények számára. A nyelvi akadályok, kulturális különbségek és vallási ellentétek mind-mind kikezdhetik a kínai misszionáriusok elszántságát.

Az igehirdetés egyik lehetséges módja a kínai nyelv oktatása az iskolásoknak, mondja a lelkipásztor Li.

Példának okáért a muzulmán országok egyes részein kötelezővé tették a kínai nyelv iskolai oktatását azzal az ambiciózus tervvel, hogy így majd tőkét kovácsolnak a virágzó kínai gazdaság egyre nagyobb befolyásából.

Li azt mondja, ha az idő és a források engedik, maga is utána jár majd, hogyan alapíthatna egyháza cégeket azokban az országokban, ahová a hittérítőket küldik.

Nincsenek pontos adatok arról, hány egyház és kínai hittérítő tevékenykedik a muzulmán többségű országokban.

A Global Times napilap felmérése alapján legalább tíz pekingi egyháznak fut misszionáriusokat foglalkoztató projektje Kazahsztánban, Tádzsikisztánban és más iszlám országokban.

Ám a legtöbb egyház még a felkészülési fázisban tart, a hittérítők toborzására és képzésére összpontosít.

A legtöbb egyház a hosszú távú munka előkészítésére, előbb csoportosan, rövid időre küldte ki misszionáriusait, az egyház egyik lelkipásztora vezetésével.

A kínai keresztények üzleti vízummal utaznak be egyes országokba. Az esetleges törvénysértések és szigorú vallási előírások miatt a misszionáriusok csak vonakodva fedik fel kilétüket és prédikálnak nyilvánosan.

Li lelkipásztor elmesélte, hogy tavalyi misszionáriuscsoportját követték és kihallgatták a helyi közügyi hivatal tisztviselői, mivel az ország olyan területén tartózkodtak, ahol kínai látogatók ritkán fordulnak meg.

Növekvő aggodalmak

A szakértőket aggasztja, hogy a muszlim világban igét hirdető kínai keresztényekre veszélyek leselkedhetnek, ami diplomáciai bonyodalmakat okozhat, végső soron pedig negatív hatást gyakorolhat Kína és az érintett országok kétoldalú kapcsolataira.

2007-ben például 23 Afganisztánban tevékenykedő dél-koreai hittérítőt raboltak el a tálib terroristák, ami diplomáciai vitát szült a két ország között.

A kínai kisegyházak vezetői viszont nem kapkodnak, türelmesen kivárják a kínálkozó lehetőségeket.

„Nem hajt minket a tatár. Most csak arra törekszünk, hogy a misszionáriusaink a helyükre kerüljenek. Évekbe telik, míg elsajátítják a helyi nyelvet és szokásokat, beilleszkednek a helyi közösségbe. Ha ez már megvan, majd elgondolkozunk az evangélium hirdetésén is," mondja Wang.

A Pew kutatóintézet információi szerint jócskán akadnak muzulmán ország, ahol még büntetik az istenkáromlást és áttérést. Efféle törvényszegésekért bírság, de akár halálbüntetés is járhat.

„Annak ellenére, hogy néhány muszlimot vonz a kereszténység, nem lenne egyszerű számukra nyíltan felvállalni a hitüket. Az áttérés akár az életüket is veszélybe sodorhatná," zárja gondolatait Gao.