Ahogy egyre nagyobb mértéket ölt a kereskedelem és kommunikáció Kína és Afrika között, egyre hangsúlyosabb a kínai jelenlét is a kontinensen. Viszont a nyelvi korlátok, biztonsági problémák és kulturális különbségek miatt a kínaiak általában elszigetelten élnek. Néhány kínai keresztény misszionárius pedig meglátta a vákuumban rejlő lehetőséget. A kormányszervek és üzleti fejesek mellett most már ők is készségesen nyelvi és jogi segítséget nyújtanak az újonnan érkezett kínai munkavállalóknak, illetve, megadják nekik azt a szeretetet és gondoskodást, amiben oly' nagy hiányt szenvednek.

Az állami szerveknek és civil vállalkozásoknak köszönhetően egyre duzzadó kínai-afrikai kereskedelem mind több kínait hoz a fekete kontinensre.

Bár sokan új otthonra lelnek Afrikában, a betelepülők élete nem éppen kényelmes. A kínai munkavállalók számos nehézséggel kerülnek szembe, mikor igyekeznek beilleszkedni az új szociális és kulturális környezetbe.

Ez idáig kb. 2500 kínai vállalat és több mint egymillió kínai vetette meg a lábát Afrikában. Viszont a nyelvi korlátok, kulturális eltérések és a helyi társadalmakban uralkodó magas bűnözési ráta miatt sokuk elszigetelten él az afrikai országokban.

Néhány helyen különösen feszültté vált a kínaiak és a helyiek viszonya. Ghánában felfegyverzett rendőrök támadtak a kínai aranybányászokra, és le is tartóztatták őket; Zambiában munkaügyi viták bontakoztak ki a kínai bányaigazgatók és a helyi munkások között.

A legnagyobb kínai betelepülő-kolóniának otthont adó Dél-Afrikában az 500 ezer kínai lakos gyakran esik célzott rablótámadások áldozatául.

A feszültség enyhítésére állami kezdeményezésű projektek kínálnak különféle szabadidős tevékenységeket a kínai munkavállalók számára. Zárt lakótömböket építenek, ahol minden rendelkezésre áll a munka és szabadidő eltöltéséhez.

A mintegy 20 kínai cégnek otthont adó zambiai-kínai gazdasági és kereskedelmi együttműködési zónában rendszeresen szerveznek a munkavállalóknak munkaidőn kívüli tevékenységeket, pl. pingpong-, kosárlabda- és focimeccseket, énekversenyeket, vagy a Kínai Kommunista Párt köré szerveződő ideológiai továbbképzéseket.

Ám sok magáncég-tulajdonost és magánembert, köztük üzletembereket, földműveseket és bevándorlókat ennek ellenére is kínoz a magány és kiszolgáltatottság érzése.

Szerencsejáték vagy ima

A keresztény misszionáriusok pedig éppen az afrikai beilleszkedést akarják megkönnyíteni.

„Úgy érzem, itt szükség van rám. Az egyház egy nagy család, ahol a lehetőségeinkhez képest legjobb segítséget kínálhatjuk a kínaiaknak," magyarázza Tuan Chung-yi, a johannesburgi Edenvale-ben található Dél-Afrikai Kínai Szövetség Egyháza (SACCC) lelkipásztora, aki szerint még több kínai misszionárius kellene Afrikába.

Tuan és felesége, Hsu Mei-mei tajvani származásúak. A Missziós Szolgálat nevű keresztény szervezeten keresztül jelentkeztek afrikai küldetésükre, 1991-ben érkeztek Dél-Afrikába.

Sok Dél-Afrikában élő és dolgozó külföldi vált már lopás vagy rablás áldozatává. Az általában keményen dolgozó és készpénztranzakciókat előnyben részesítő kínaiak pedig gyakori célpontok.

„Kevés olyan kínai üzletember van itt, akit még nem raboltak ki. Baseballsapka-nagykereskedő vagyok. Egyszer-kétszer követték már az autómat, ellopták az értékeimet és kirabolták az otthonomat," mesélte a 60 éves Li Xiuhua, aki 16 évvel ezelőtt érkezett Dél-Afrikába a kelet-kínai Shandong tartományban fekvő Qingdaóból.

Január 26-án egy kínai házaspár dél-johannesburgi farmjára tört be négy rabló. A férfit megverték, az asszonyt megkötözték, összeszedték az értékeket és elszeleltek. A férfi a kórházban később belehalt a sérüléseibe, így januárban összesen öt kínai vesztette életét az országban.

„Biztonsági okokból a kínaiak nem mernek elmenni otthonról sötétedés után. Képtelenek mélyen integrálódni a helyi közösségbe, sokan üresnek érzik belül magukat. Néhányan a templomokban, mások pedig a játéktermekben keresnek vigaszt," avat be a részletekbe Kevin Yeh, a johannesburgi keresztény kínai egyház segédlelkésze. Becslése szerint a Johannesburgban élő kínaiak úgy 5%-a vallásos.

A 24 órán át nyitva tartó és teljes körű szolgáltatásokat, köztük átmeneti gyermekfelügyeletet biztosító szerencsejáték-barlangok jelentik szinte az egyetlen kikapcsolódást a Dél-Afrikába bevándorolt kínaiak számára, legalábbis az Amazing Vision Gospel Ministry, egy Amerikában regisztrált non-profit szervezet videója szerint.

„A hétvégéken szinte kizárólag kínai arcokat lehet látni a játéktermekben," állítja a 2010-es felvétel. „Egy kínai hazárdőrrel fényes nappal végeztek a tartozásai miatt."

Gyakorlati haszon

A 61 éves Tuan tevékenysége nem korlátozódik a templomra, gyakran látogat el a kórházakba és rendőrőrsökre is, hogy segítsen a bevándorlóknak a papírmunkában, hiszen a kínaiak zöme nem beszél valami jól angolul, és nem értik a dél-afrikai jogi procedúrákat sem.

Tuan és felesége emellett angoltanfolyamot indított kínai üzletembereknek, kínai nyelvórákat tart a gyerekeknek és kínai stílusú ingyen-ebédet is oszt.

Ezenkívül Tuan reverendájában rendszeresen megfordul a város nemzetközi repterén is, hogy üdvözölje az újonnan érkezett kínaiakat.

Bár a kínai szárazföldről érkezők többsége nem kimondottan vallásos, Tuan azt meséli, senki sem rázta le eddig. „Olyan régóta élek már itt, hogy a legtöbben ismernek vagy hallottak rólam," magyarázza.

Sokan azért térnek meg, mert megviseli őket a létbizonytalanság és az idegen kontinens teljesen új életkörülményei.

Még több szomjazó lélek

Tuan először az indiaiakat akarta megtéríteni Dél-Afrikában. Viszont a kilencvenes évek elejétől-közepétől kezdve fokozatosan elkezdte az országba érkező kínaiakkal felvenni a kapcsolatot. Egyre több és több kínai érkezett, miután Nelson Mandela 1994-ben elfoglalta az elnöki széket és 1998-ban diplomáciai kapcsolatokat létesített Kínával.

2005-ben a hívők adományainak segítségével Tuan missziós társasága megvásárolt egy kápolnát. A 300 ember befogadására alkalmas templom a legnagyobb dél-afrikai imaház, ahol a kínaiak gyakorolhatják a hitüket.

Tuan elmondása alapján a gyülekezet kb. 80 rendszeresen visszatérő tagot számlál. Közülük több mint hatvanan a kínai szárazföldről érkeztek, javarészt étteremvezetők és üzletemberek.

A házaspár más afrikai országokban is otthagyta a keze nyomát: rövid misszióik alatt templomokat és imaköröket alapítottak, Biblia-tanulmányozó órákat indítottak. Emellett támogatják a szegényeket és árvákat is.

Az egyházukból sokan az ügyük mellé álltak. Xu Yingchun amellett, hogy minden hétvégén elviszi a gyerekeit is a templomba, önkéntesként is segít: kínai nyelvet oktat, és a gyerekekkel látogatja a helyi árvaházakat.

Tuan szerint legfeljebb 40 kínai misszionárius tevékenykedik Afrikában, a legtöbbjük Tajvanról, Hongkongból, az Egyesült Államokból vagy Szingapúrból érkezett. „Tudomásom szerint egyelőre még nincs olyan teljes munkaidőben dolgozó misszionárius, aki a kínai szárazföldről érkezett," állítja.

2002-ben Amerikában alapították meg a Globális Értékterjesztés Teológiai Szemináriumát, aminek célja az volt, hogy teológiaoktatást nyújtson a kínaiaknak. Nemrégiben kilencedik alkalommal hirdettek tanfolyamot Dél-Afrikában, a nyitóünnepség a Dél-Afrikai Kínai Szövetség Egyházában zajlott január 24-én.

Tuanon kívül is sokan vélik úgy, hogy a vallásos hit segíthet áttörni a kulturális korlátokat. 2005-ben, Bronkhorstspruit kisvárosában alapítottak egy buddhista templomot, ami mára Dél-Afrika legnagyobb Buddha-szentélyévé nőtte ki magát, ahová több ezer kínai zarándokol el minden holdújévben.