Tudósító: Azt szeretném megkérdezni, hogy mikor emelték ezt az emlékoszlopot?

Munkatárs: A feketét?

Tudósító: Igen, amin a szobor is van.

Munkatárs: Körülbelül négy évvel ezelőtt, talán még korábban…

A Guizhou tartománybeli Tuyunguant mára már szinte teljesen benőtte az erdő, azt viszont kevesen tudják, mi is történt itt egykor. Az előző beszélgetésben említett oszlop a Kínai Vöröskereszt emlékoszlopa, mellette a Kínának segítő nemzetközi orvoscsoport emlékoszlopa és Barbara Courner brit doktornő sírköve áll.

A 84 éves Peng Hongshu gyermekkora óta Guizhou tartomány székhelyén, Guiyang városában él. Ha Tuyuanguanban jár, mindig felkeresi az emlékoszlopot. Peng azt mesélte, hogy évtizedekkel ezelőtt hallott először a nemzetközi orvoscsoportról, ami fokozatosan felkeltette az érdeklődését a történelem eme szelete iránt.

„Jó sok évvel ezelőtt a Guiyang központjában fekvő áruház bejáratánál mindig összegyűlt beszélgetni több idős ember. Tőlük hallottam először a Kínának segítő nemzetközi orvoscsoportról. Bár a történet korántsem volt teljes, sem túl hosszú, mégis mély benyomást gyakorolt rám."

Ez után Peng Hongshu elkezdte gyűjteni a külföldi doktorokhoz kapcsolódó anyagokat, és egymás után két könyvet is kiadott Guizhou tartomány híres hágója: a Tuyuanguan-hágó és Néhány történet a Kínának segítő nemzetközi orvoscsoportról címmel. Peng Hongshu azt reméli, hogy Guizhou tartomány, sőt, Kína minden lakója tudomást szerez egyszer arról, hogy jó néhány esztendővel ezelőtt Tuyuanguan-nál külföldi orvosok segítettek a kínai népnek, hogy megküzdjön a japán agresszorokkal.

Valójában Peng Hongshu mellett az utóbbi években más Guizhou tartományi szervezetek is elkezdték kutatni a nemzetközi orvoscsoport történetét és megpróbálták rekonstruálni a történelmi eseményeket. Shi Jizhong, a Guizhou tartományi Irodalmi és Történelmi Múzeum vezetője is elmerült a témában. 2004 óta Shi rengeteg energiát fektetett a Kínának segítő nemzetközi orvoscsoportról szóló történetek felkutatására. Ezzel kapcsolatban Shi úgy nyilatkozott:

„Jól tudjuk, hogy külföldön az orvosok nemcsak nagy presztízsnek, magas társadalmi státusznak, de magas fizetésnek is örvendenek. Viszont ennek a nemzetközi orvoscsoportnak a külföldi doktorai alig kerestek valamit, a legmagasabb fizetés is mindössze havi háromszáz jüan volt. Ezen kívül a háború idején rendkívül nehéz körülmények között dolgoztak, olykor még a puszta életük is veszélyben forgott. Mikor az orvosok egyik állomáshelyükről a másikra költöztek, esetenként lovon, vagy akár gyalogszerrel kellett megtenniük az utat, hiszen a közutakat és a vasutakat elfoglalták a japán csapatok."

Shi Jizhong szemében a Kínának segítő nemzetközi orvoscsoport minden tagja a fasizmus elleni küzdelem hőse volt, hiszen kulturális és országhatárokat leküzdve, szorongatott helyzetükben is mindent megtettek, hogy segítsék a kínaiak japán agresszió ellen vívott harcát.

„Hatalmas hiány volt orvosi eszközökből, így bambuszból készítettek műtőasztalt, hordágyat és törött végtagokat rögzítő sínt. Az orvosok összesen hét évig, a háború 1945-ös végéig gyógyítottak Kínában," mesélte Shi Jizhong.

Lanto Kanetti bolgár orvos felesége, Zhang Sunfen óvónőként dolgozott több éven át a külföldi orvosok mellett. Az asszony az Emlékeim a Kínai Vöröskeresztről című könyvben azt írta: „Guizhouban mindenütt van bambusz, így abból építettünk meg sok műtőt, a műtőasztalok és egyéb orvosi eszközök is bambuszból készültek. Fátyolszövetet feszítettünk az ablakokra és ajtókra, ezzel biztosítottuk az alapvető fertőtlenítést, ami mellett operálhattunk."

Hányan voltak a Kínának segítő nemzetközi orvoscsoportban? Ezzel kapcsolatban a történészek máig sem jutottak közös nevezőre. Dai Binwu, a Szecsuani Egyetem doktora, akinek egyik kutatási szakterülete a Kínai Vöröskereszt és a nemzetközi orvoscsoport története, azt mesélte erről:

„A Tuyuanguannál álló emlékoszlopon 21 ember neve szerepel, ám egyesek szerint 20-an voltak, míg mások szerint inkább 26-an. Történelmi kutatásaim alapján megállapítottam, hogy legalább 34 külföldi doktor dolgozott a nemzetközi orvoscsoportban."

Dai Binwu azt is hangsúlyozta, hogy a Kínai Vöröskereszt nem csupán belföldi szervezet, egyben nemzetközi szervezet is, ami fontos erőt képviselt a fasizmus elleni világháború során.

Jelenleg Guiyang városa minden erejével azon munkálkodik, hogy létrehozhassa a Kínai Vöröskereszt kutatóintézetét Tuyunguan-nál, a Kínának segítő nemzetközi orvoscsoport egykori működési helyén. Dai Binwu azt reméli, hogy a jövőben sikerül majd összegyűjteni az ország más részein fellelhető, a Kínai Vöröskeresztről és a külföldi doktorokról szóló történelmi dokumentumokat és anyagokat, és végül könyv formájában a nagyközönség elé tárni.

„A Kínának segítő nemzetközi orvoscsoportot érintő kutatás mindmáig nem teljes, például, mi lett a külföldi orvosok gyermekeivel? Hogyan éltek és mivel foglalkoztak, amikor hazatértek? Ennek mind nagy figyelmet fogunk szentelni," ígérte Dai Binwu.