Egy Szecsuan tartományi édesanya múlt hónapban beépült egy piramisjátékból élő szervezetbe, hogy megmentse két lányát, akiket a könnyű pénz ígérete ejtett csapdába. Bár a piramisjátékok nem éppen új keletűek, mindig új trükkökkel édesgetik magukhoz az embereket, ami miatt a rendőrség rajtaütései sem maradéktalanul sikeresek.

Mikor Ren Youmei elhatározta, hogy beépül egy piramisjátékba, egy üveg gyomirtót is magával vitt, amit akkor ivott volna meg, ha lebukik.

A két lánya azért csatlakozott a szervezethez, mert elhitették velük, hogy így gyorsan meggazdagszanak. Ren azért lépett be a csoportba, hogy megpróbálja észhez téríteni őket.

Közel került ahhoz, hogy megigya a gyomirtót. Egyszer, mikor éppen a szervezetről szóló információkat jegyezte le titokban egy darab papírra, összefutott valakivel, akit a csoport vezetői az ő megfigyelésével bíztak meg.

Ren kidobta a papírt a kukába, viszont a szemmel tartója elállta az útját. Csak álltak ott, feszülten, hosszú perceken át. Ren végül rábeszélte a másikat a távozásra, kikotorta a papírt a kukából és lehúzta a vécén.

Egyetlen hét leforgása alatt kulcsfontosságú adatokat gyűjtött a csoportról és több száz sms-t küldött a nővérének, Junxiának a szervezet felépítéséről, találkozóhelyeiről és oktatási módszereiről. Ren Junxia ekkor kapcsolatba lépett a rendőrökkel, akik rajtaütöttek a szervezeten.

Yu Fachang, az állami kereskedelmi és iparfelügyelet szóvivője, egy januári konferencián arról számolt be, hogy a felügyelet 2014-ben összesen 28 ezer esetben indított nyomozást vagy emelt vádat, ami 67%-os növekedés 2013-hoz képest.

Bár a piramisjátékokat régóta üldözik a kínai hatóságok, mégis makacsul kitartanak. Újabb és újabb áldozatokat hálóznak be a gyors meggazdagodás ígéretével.

Beépülés

Tavaly Ren idősebbik lányát, Wei Yut megkereste egy barátja azzal, hogy tudja, hogyan lehetne gyorsan meggazdagodni. Ha Wei Yu befektet 69 ezer 800 jüant (kb. 3 millió forintot), több mint 10 millió jüan ütheti a markát.

Wei Yu elkísérte a barátját a Szecsuan tartományi Pixianba. A csoport egyik magas beosztású tagja beszélt vele, aki megmutatta neki az autóját és házát is.

Wei bevette a mesét, jó lehetőséget látott a pénzkeresésre. Kölcsönkért a barátaitól, sőt még a családjától is. Pár hónappal később pedig a húgát, Wei Xuét is meggyőzte, hogy csatlakozzon vele a szervezethez.

Rent sokkolta mindezt. Wei Yu tervezőként végzett az egyetemen és a Hubei tartományi Wuhanban dolgozott. Viszont annyira az új „munkája" megszállottjává vált, hogy még a tavaszünnepre sem utazott haza.

Bár Ren többször is megpróbálta meggyőzni a lányát, hogy térjen haza, ő csak azt hajtogatta: „Ez jó lehetőség arra, hogy megváltoztassuk a család életét, egyszerűen csak nem érted."

Ren arra kezdett gyanakodni, hogy a lányait egy piramisjáték szippantotta magába. Nem létezik olyan munka, ami ekkora hozamot tudna szavatolni, morfondírozott. És ez éppen olyan tisztességtelen szervezetnek tűnt, mint amilyenekről a helyi lapokban olvasott.

Ren megbeszélte ezt a nővérével, majd úgy döntött, beépül, a megszerzett információkat pedig titokban elküldi Ren Junxiának.

„Ha nem tettem volna meg, tönkrementek volna a lányaim," mondja az asszony.

Észjáték

Mikor Ren csatlakozott a szervezethez, Wei Yuhoz költözött.

Eleinte a szervezők gyanakodtak rá.

„Kérdezgettek, hogy nézek-e tévét, olvasom-e a híreket," mesélte. „Azt hazudtam nekik, hogy sosem nézem a híradót."

Azt mondta nekik, csak arról szeretne meggyőződni, hogy a lányai jól vannak. Ha jól vannak, nem akadályozza őket ebben a „munkában". Mikor a szervezők ezt meghallották, rábólintottak, hogy maradjon.

Ám szigorú megfigyelés alatt tartották. Nehezen tudott kijutni vagy kapcsolatba lépni bárkivel. A lányaival „leckéket" kellett venniük a csoport 40 éves vezetőjétől, aki egyfolytában a programmal dicsekedett, viszont azt is hangoztatta, hogy mindez titok, amiről nem beszélhetnek senkinek a csoporton kívül.

Ren lejegyezte az összes helyet, ahol az oktatás folyt és a szervezet tagjainak nevét is.

Az adatok küldéséhez megvárta, míg a lánya elalszik, aztán titokban sms-ezett Ren Junxiának a sötétség – és a takarója – leple alatt.

Egy héttel később Ren nővére a bizonyítékokkal megkereste a pixiani rendőrséget, arra kérte őket, hogy segítsenek kiszabadítani az unokahúgait.

Az állami kereskedelmi és iparfelügyelet a közbiztonsági minisztériummal és a helyi hivatalokkal együtt küzd a hasonló csalások ellen egész Kínában.

Ám ezek a tisztességtelen szervezetek a nyomás ellenére is aktívak. Ennek egyik oka, hogy az áldozatokat gyakran barátok vagy rokonok szervezik be. A bizalommal való visszaélés ellen pedig nehéz harcolni.

A Shandong tartományi Wang Junt is a közelmúltban szabadították ki egy piramisjáték-szervezet karmaiból. Ugyan az ő édesanyja nem épült be, de szintén a családjának tűnt fel először, hogy nem stimmel valami.

Mikor tavaly a szecsuani Mianyangban járt, egyik barátja azt mondta, mutat neki egy jó helyet.

Ez a barát elvitte egy lakótelepi lakásba, ahol egy csoport rohanta le nyereséges „üzletük" történeteivel.

Wang eleinte gyanakodott, de az „üzletet" egy pekingi törvényes vállalkozás neve alatt jegyezték be. Wang még az interneten is utánanézett, és semmi sem hibádzott. Ráadásul, a barátja beszélt neki az üzletről, így túlságosan nem is gyanakodott.

A kétnapos látogatás egyhetesre nyúlt. Wang hazaugrott Shandongba pár napra, ahol az mondta a szüleinek, hogy állást kapott Szecsuanban. A családja ezt természetesen gyanúsnak találta, mivel korábban Pekingben dolgozott.

Mikor Wang hazautazott az idei tavaszünnepre, családja jóvoltából egy meglepetésvendég várta: Li Xu.

Felépülni az agymosásból

Li 10 évvel ezelőtt esett áldozatul egy piramisjátéknak. Viszont a legtöbben a „Piramisjáték-ellenes Honlap" alapítójaként ismerik.

Akkor szakított meg minden kapcsolatot a piramisjáték-szervezettel, mikor középszintű szervező lett és érezni kezdte, hogy valami nem kóser. Rájött, hogy becsapták.

Honlapjának egész Kína-szerte vannak önkéntesei. Sokan maguk is egykori áldozatok, akik úgy jutottak belső információhoz, hogy hatalmi pozíciót töltöttek be a szervezetekben.

Az önkéntesek – ahogy Ren – arról győzködik az áldozatokat, hogy lépjenek ki. Emellett, felkutatják az új piramisjáték-csoportokra vonatkozó nyomokat, illetve együttműködnek a rendőrökkel és ügyvédekkel a felszámolásukban.

Ám, ahogy az állam esetében, az ő munkájuk elé is akadályok gördülhetnek.

„A múltban a csoportok azzal igyekeztek magukhoz édesgetni az embereket, hogy van egy termék, amit nagy haszonnal eladhatnak. Mostanában viszont már fokozatosan az olyan koncepciók felé fordulnak, mint a virtuális gazdaság," magyarázza Li.

Mikor a rendőrség lecsap a piramisjátékokra, általában csak a vezetőket kapják el. A középszintű „alkalmazottak" gyakran egy másik városban kezdik újra az egészet.

Végül, de nem utolsósorban az embereket mindig elvakítja a gyorsan és könnyen szerzett pénz ígérete. Mikor Li és önkéntesei elmagyarázzák nekik, hogy semmit sem fognak keresni, általában észhez térnek.

Ám mások sokkal tovább vergődnek ebben a csapdában, mivel képtelenek felfogni, hogy ekkorát tévedhettek.

A rajtaütés napján a rendőrök egy háromszobás lakásban bukkantak rá Renre, a lányaira és a csoport néhány szervezőjére.

Mikor a rendőrök Rentől kértek felvilágosítást, Wei hirtelen közbevágott és ráförmedt az anyjára: „Te még új vagy a szervezetben, nem tudsz te semmit."

Wei Yu még később is abban a hitben élt, hogy édesanyja tönkretette a meggazdagodásának esélyét. Az asszony azt mondja, azóta sem felhőtlen a lányaival a viszonya, de bízik abban, hogy majd megbékélnek.

„Megkértem az apjukat, vigye el őket Guangdong tartományba munkát keresni," mesélte Ren. „Semmit sem adnak ingyen. Kemény munkával kell megkeresned a pénzed."