Ha a kínai kultúra szimbóluma kerül szóba, a legtöbb külföldi lelki szemei előtt békésen csámcsogó pandák tűnnek fel. Sokan nem tudják, hogy az óriáspanda napi étke, a bambusz sokkal régebb óta testesíti meg a kínai kultúrát – elsősorban a kínaiak számára.

A kínai emberek legalább hétezer éve termesztenek és használnak bambuszt. Már a Shang-dinasztia alatt (i. e. 16-11. század) a mindennapi élet szerves részét képezte a növény az ősi kínaiak számára. Nemcsak ételt készítettek belőle, hanem ruhákat, házakat, közlekedési eszközöket, hangszereket, sőt, még fegyvereket is.

Su Shi, más néven Su Dongpo a Song-dinasztia (960-1279) egyik leghíresebb költője, festője és kalligrafikusa volt. Ő írta egy versében: „Inkább élnék hús nélkül, mintsem bambusz nélkül. Hús nélkül soványabb leszek, de bambusz nélkül nyerssé válnék."

Nézzük meg, hogy milyen szerepet játszott a bambusz Kínában.

A kínai írásjegyek

A bambusz írásjegye az egyik legkorábbi kínai írásos emlék, ami a hatezer évvel ezelőtti neolitikumig vezethető vissza. A bambusz képírásos szimbólumát láthatjuk egy Xi'an mellől előkerült cserépmaradványon. A szimbólumot jóscsontokon és ősi bronzeszközökön is felfedezték. A hadakozó fejedelemségek korától (i. e. 475-221) a Jin-dinasztia (265-420) koráig, a kínai emberek bambuszra írtak. A legkorábbi kínai dokumentumok közül sokat, így a Shu jinget (Su csing), a Szertartások könyvét, és Konfuciusz Beszélgetések és mondások című művét is bambuszra jegyezték fel, óriási mértékben hozzájárulva a kínai kultúra fejlődéséhez.

Tudomány és technika

A bambusz felhasználási lehetőségei a tudomány és technika területén rendkívül izgalmasak. A kínai emberek már a Shang-dinasztia alatt készítettek fúrót belőle. I.e. 251-ben Li Bing vezetésével Szecsuan tartományban megkezdték a világ első öntöző- és árvízvédelmi rendszerének kiépítését, amely során szintén fontos szerepet kapott a bambusz. A világ legrégebbi vízvezetéke is e növényből készült. A Han-dinasztia alatt (i. e. 206–i.u. 220) szintén Szecsuanban, 1600 méter mély kutat fúrtak vastag bambuszkötelek segítségével. A technológia a 19. századra terjedt el Európában, és 1859-ben az első amerikai olajkutat is ezzel a módszerrel fúrták.

Zenélés

A bambusz nélkülözhetetlen sok hagyományos kínai hangszer elkészítéséhez. Köztük van a síp, a sheng, a zheng, a jinghu, az erhu és a banhu. Kína első országos bambusz zenekarában egy sor, bambuszból készült hangszer kapott helyet, így tucatnyi fajta bambuszsíp, bambusz vonósok, öt-hat különböző méretű dobból álló bambusz ütős hangszerek, és egy óriási sárkánydob, amit a világ legvastagabb bambuszából készítettek.

Bambusz az étkezésben

A bambusz fényt ad a kínai ételeknek. A finom és ropogós bambuszrügy sok ember szívét és gyomrát nyerte el, már az ókortól kezdve. Liang Shiqiu modern író Bambuszrügy című prózájában élénken írja le a híres pekingi „garnélás téli bambuszrügy" és „sonkás téli bambuszrügy" ételeket. A bambuszból még telt és ízletes bor is készül.

Kulturális szerep

A kínai kultúrában a szilva, az orchidea, a bambusz és a krizantém a „négy úriemberként" ismertek a növények közül. Ez a négy növény a négy évszakot is jelképezi, valamint az úriemberek négy aspektusát. A bambusz a magas rangú férfiak körében az erényességet és a tisztességességet testesíti meg. A bambusz mindig közel áll a pozitív lelkületű emberekhez. A Tang-dinasztia (618-907) idejében Bai Juyi így foglalta össze a bambusz erényeit egy versében: mély gyökere mutatja eltökéltségét, egyenes törzse becsületességről árulkodik, belső szerénysége és tiszta külseje erkölcsösségét mutatja. A bambusz kultúrája mindig pozitív szerepet játszik, arra biztatva az embereket, hogy nehéz helyzetekben is tartsanak ki.