Múlthéten a Tang-dinasztia női ruházkodási szokásairól esett szó. Ma nézzük meg, hogy az elmúlt két évezredben hogyan alakult a kínai divat!

A Han- és Qin-dinasztia idején, körülbelül kétezer éve, a köntös-szerű egy darabból álló ruha volt a nők fő formális öltözete. Az előkelőbb hölgyek legalább három réteg ilyen ruhát viseltek. Fontos volt, hogy minden réteg gallérja látszódjon, a színeiknek pedig harmonizálniuk kellett egymással. Mind a ruhák ujjai, mind a szegések nagyon szélesek voltak.

A Wei- és Jin-dinasztiák alatt, a 3-4. században, továbbra is nagy, bő ruhákat hordtak. A nagy különbséget az jelentette, hogy a nők már nem egy darabból álló ruhát viseltek, különvált a szoknya és a felső rész. A nők elkezdtek széles övet hordani derekukon, ami összefogta a bő viseletet. Ezzel egy időben szélesebb nyaki kivágást kaptak a ruhák, szabadon hagyva és kihangsúlyozva a hölgyek nyakát. A ruhák ujjai még mindig nagyon bőek voltak, azonban az övnek hála már jobban hangsúlyozták a női vonalakat.

Az 5-6. században, az északi dinasztia korában csupán annyit változott a viselet, hogy a külső ruhák rövidebbé váltak.

A 7. században, a Sui-dinasztia alatt a szoknyákat elkezdték magasabban viselni. Már a mellvonalnál kezdődött a szoknya rész, amelyet lelógó szalagokkal díszítettek. Továbbra is széles szegéssel készültek a ruhák, azonban az ujjak jelentősen szűkebbek lettek.

A Tang-dinasztia alatt, a tizedik századig virágkorát élte Kína, nyitott a külföld felé, így a távoli helyek divatjai is beszivárogtak. A teltebb alakú nők számítottak igazán szépnek ebben az időszakban, ezért a ruhák is lengébbek, bővebbek lettek, miközben a ruhák nyaki kivágása is az addigi legszélesebbé vált. Ekkor vált divattá az arcfestés is, és a korszak vége felé még szemöldökeiket is gyakran szedték a nők, ívesebbé téve azokat.

A Song-dinasztia alatt, az 1200-as évek végéig inkább a karcsú alak volt divatos, így a ruhák szabása is vékonyabbnak, magasabbnak próbálta láttatni a hölgyeket. A színek és minták is megváltoztak. A Tang-dinasztia merész, meleg színei helyett halványabb és visszafogottabb színek kerültek előtérbe, mint a halványzöld, ezüst, ibolya és halvány rózsaszín. A geometrikus mintákat felváltották a természetből kölcsönzött minták. Az arisztokrata nők ebben az időszakban kezdték kötözni lábaikat.

A mongol Yuan-dinasztia száz éve alatt alapvetően megmaradtak a Song-dinasztia öltözetei. A női felsők kicsik, duplán redőzött ujjúak, a szoknyák pedig gyakran rakottak voltak, és elterjedt a fejdíszek hordása. A mongol ihletésű félhosszú ujjú kabátok is népszerűek voltak.

A 14. és a 17. század között ismét han nemzetiségű dinasztia, a Ming került Kína élére, így a mongol szokásokat eltörölték. A szoknyák változatosabbak lettek ebben az időszakban. Az arisztokrata hölgyek csak vörös, sötétzöld és sárga ruhákat hordhattak, a közrendűek pedig zöldes-lila, magenta és világos színű ruhákat. Gyakori volt a lábak kötözése, és a legtöbb nő földig érő ruhákat viselt. A szoknyák gyakran rakottak voltak.

A 17. századtól 1911-ig tartó Qing-dinasztia alatt a legforradalmibb változást a gombok megjelenése hozta. A korábbi, övekkel és selyem megkötőkkel rögzített köntösszerű ruhák után, a gombok könnyebben viselhető, jobb mozgást biztosító viseletet biztosítottak. A gallérokat magasan tartották, a nyak szinte sosem látszott ki. Ebben a korban kezdek a kínai nők bő nadrágokat is viselni. A kék, a rózsaszín, a fehér és a piros voltak a népszerű színek. Télen gyakran nerc- vagy rókakabátot hordtak.

A tízes és húszas években a qipao, egy eredetileg mandzsu népviselet hódított. A testhez simuló qipaoból létezett osztott, és a szoknya résszel egybefüggő kialakítás is. Ekkor kezdődött el a szoknyák rövidülése, a nők már gyakran kivillantották bokáikat.

A harmincas-negyvenes években egyre nagyobb hatást fejtett ki a nyugati divat Kínában is, a ruhák egyre inkább testhez idomultak. Ekkor jelentek meg a rövid ujjú qipaók is, így első ízben váltak láthatóvá a nők csupasz karjai. A ruhák magas bevágással készültek, kivillantva a nők lábait is. Szintén nyugati hatásra gyakran viselték a qipaót magassarkú cipővel, és a dauerolt haj is divatos volt.

A háború után is mindennapos viselet volt a qipao, azonban megjelentek az ujjatlan változatok is, miközben a szoknyák egyre rövidebbek lettek, már akár a térdet is látni hagyva.

Az elmúlt évtizedekben Kína kinyílt a világ előtt, és a mai kínai nők azt hordanak, amit csak szeretnének. A kínai nők öltözködése ma rendkívül változatos, a legnagyobb divatházak legújabb kollekcióitól a helyi márkák aprólékosan, kézzel varrt darabjain át, egy-egy szubkultúra tipikus ruháiig szinte mindenre találunk példát.