tippek |
„Most Tuyunguan-hágónál járunk. Hetven-hatvan évvel ezelőtt az egész hegyoldalt nádból épített kis viskók borították. Több mint háromezer doktor dolgozott itt, beleértve a külföldről és az ország minden részéről érkezett kínai és az európai orvosokat is."
Yang Xishou a Zhongzheng Orvostudományi Intézetben végezte tanulmányait. Mielőtt a Tuyunguan-hágónál gyógyítani kezdhetett volna, bizonyítania kellett orvosi képességeit a külföldi orvosok előtt. A vizsgatétele egy lebénult beteg esetének elemzése volt.
„Az apám beköltözött az egyik nádkunyhóba, amiben járt a huzat, nem volt se fűtés, se asztal, csak egy ágy és egy faláda. Így az ágyat asztalként, a ládát pedig székként használta az elemzés megírásához. Három nappal később a beteg ágya mellett angolul ismertette az elemzését a külföldi orvosokkal, akik tökéletesnek ítélték a meglátásait, így apám a Tuyunguan-hágónál maradhatott."
Yang Xishou azt mesélte, hogy a kínai és külföldi doktorok mellett sok hagyományos kínai orvos is tevékenykedett a hágónál. Hagyományos kínai gyógymódokkal dolgoztak, amiket a külföldi orvosok idegennek és misztikusnak tartottak.
„Néhány hagyományos kínai orvos akupunktúrával és moxaterápiával gyógyított, amit a külföldi doktorok misztikusnak találtak. Az apám nyugati orvostudományt tanult, nem hitt a hagyományos kínai orvoslás tanaiban, ám az akupunktúra ez alól kivételt képezett, hiszen a moxaterápiával együtt az idegekre hat. Az apám ugyanúgy rácsodálkozott erre a gyógymódra, ahogy a külföldiek."
1945-ben, a japán megszállók elleni háború végének közeledtével már kevesebb munka hárult az orvosokra. Bár folyamatosan érkeztek sebesült katonák, a munka- és életkörülményeik sokat javultak. Már jutott idejük szórakozásra is. Yang Yongxuan azt mesélte:
„Szabadidejükben együtt énekeltek, mulattak, falatoztak a guiyangi specialitásokból, amik ugyan nagyon csípősek voltak, de mindenki finomnak találta őket. Még ajándékot is adtak egymásnak. A külföldi orvosok harisnyanadrágot ajándékoztak az anyukámnak, ő pedig pulóvert készített belőle nekem."
A gyógyítás mellett a két mentőcsapat a kínai orvosok képzését is elvállalta. Háborús egészségügyi szakembereket képző intézetet és gyakorló kórtermet hoztak létre. Több mint 3000 kínai egészségügyi dolgozó tanult itt. Chen Zeyuan, a Guiyangi Archívum egykori vezetője alaposan tanulmányozta a Kínának segítő nemzetközi orvoscsoport történetét.
„A külföldi orvosok sokat tettek a kínai egészségügyért. A százados és ennél is magasabb rangú katonai orvosokból lettek az ország legjobb orvosai a háború után. Az orvostudományi egyetemeken és a kórházakban is vezető pozícióban dolgoztak."
Yang Xishou is ezekhez a kiváló orvosokhoz tartozott.
„A háború után az apám az 1-es Népi Kórház klinikájának vezetője lett. 1956-ban segített létrehozni a 4-es Népi Kórházat Guiyangban. Miután nyugdíjba ment, a 4-es Népi Kórház vezetője felkérte, hogy segítsen a kórház irányításában. Az apám olyan nyugati igazgatási módszerekkel dolgozott, amiket a nemzetközi orvoscsoporttól lesett el."
Yang Xishou 1995-ben hunyt el. Mivel közeledik a fasizmus és a japán megszállók felett aratott győzelem 70. évfordulója, a már nem éppen fiatal Yang Yongxuan is azt szeretné, ha minél többen megismerhetnék a Tuyunguan-hágóhoz kapcsolódó anekdotákat, illetve a Kínának segítő nemzetközi orvoscsoport történetét.
„Három-négyezer ember, három-négyezer család, három-négyezer megható történet. A Tuyunguan-hágó nem csupán Guizhou tartománynak, de az egész világnak és a Föld minden orvosának sokat jelent."