A következőkben egy olyan kínai városban teszünk látogatást, amelynek nevét Kínán kívül nem nagyon szokás ismerni.

Nem azért, mert olyan eldugott helyen van, bár valóban nincs annyira szem előtt. Nem azért, mert olyan kicsi, bár valóban nem metropolisz. És végül nem is azért, mert kevés nevezetessége lenne, merthogy éppenséggel az ellenkező az igaz, Xingcheng teljes egészében, cakompakk, tokkal-vonóval, szőröstől-bőröstől a nevezetességek eldorádója. Hogy mást ne mondjunk, a Kínában forgatott kínai történelmi filmek, legalábbis a császári Kína idejében játszódók jelentős részének Xingcheng szolgál hátteréül.

El lehet ezek után képzelni, hogy nem lakótelepek végeláthatatlan sorával fogunk találkozni a városban, ha ellátogatunk a fővárostól, Pekingtől alig több mint félezer kilométerre fekvő mandzsúriai, egészen pontosan Liaoning tartományban fekvő tengerparti Xingchengbe.

Merthogy a városépítészeti látnivalók mellett Xingcheng üdülőhely is, ha nem is olyan ismert, mint a tőle délebbre fekvő, a Pekingben lakók által inkább kedvelt Beidaihe. Azért tengerpartján így is százezrek üdülhetnek egyszerre.

Az érdekességek sora ezzel még nem ért véget. Hiszen a fő-fő xingchengi nevezetesség részletesebb tárgyalása előtt mindenképpen meg kell említeni a város meleg forrásait is, valamint azt a nem akármilyen jelentőségű tényt is, hogy Xingcheng nem a kínai nagy falon belül, hanem azon kívül helyezkedik el, vagyis a történelem folyamán eléggé skizofrén helyzetben lehettek a lakói, évszázadokon át afféle kinn is vagyok, benn is vagyok állapot lehetett ez.

Ezek után azt várnánk, hogy a történelmi örökségből, mondjuk a dzsürcsi vagy a mandzsu nomádok állandó támadásai miatt semmi sem maradt meg. De hát persze az utolsó kínai császári dinasztia éppenséggel mandzsu volt, úgyhogy a 17. század óta a város már nem mint végvár vagy mint előretolt helyőrség szenvedett a történelem viharaiban.

Xingcheng 15. századra visszavezethető óvárosa azonban gyönyörű állapotban van, olyannyira, hogy az egész Kínában is páratlan. Persze most nem úgy néz ki, mint az 1428-as alapításakor, hiszen a 17., majd pedig a 18. században is jelentősen átépítették, és akkor még a felújításokról, állagmegóvásokról nem is beszéltünk.

Xingchengnek ez a része az, ahol a legnagyobb eséllyel találkozunk filmesekkel, az itteni bástyák, kapuk, városfalak szolgálnak élő és persze 100 százalékig autentikus díszletül a Qing-dinasztia idején játszódó történelmi filmekhez és a Kínában rendkívül divatos és közkedvelt történelmi szappanoperákhoz.

Az óvárosnak Ningyuan Weicheng a neve, ami magyarra lefordítva Ningyuan Védővárost jelent. Persze nem igazi városról van szó, hiszen valamivel kisebb egy négyzetkilométernél. A négyzet alakú óváros minden oldala 880 méter hosszú, vagyis úgy 0,77 négyzetkilométer Ningyuan Weicheng.

A falak 10 méter magasak, a fal tetején természetesen hajdanán a védők közlekedtek. Ezt elég kényelmesen tehették, hiszen 5 méter széles terület állt rendelkezésükre.

Ezek után, no meg a helyszínen járva, a robusztus falak láttán azt is ki lehet találni, hogy nem lehet egyrétegű az óváros fala. Nem is az, három különböző rétegből áll. A legvastagabb a középső, ez döngölt föld. A földet kívülről téglával, belülről pedig kővel védték.

Ahogy az általában lenni szokott, a városfalon belül itt is található Dob- és Harangtorony is.