A kínai emberek régóta úgy tartják, hogy a sárkánytól származnak. Ez a tradíció mélyen beépült a kínai kultúrába, és a kínai társadalom szinte minden aspektusában megtalálható. Míg a nyugati kultúrában a sárkány általában a rosszat testesíti meg, a kínai sárkányt nagyra tartják méltósága és jóra való hatalma miatt.

A kínai emberek már az ősi időkben is szerencsés lénynek tartották a sárkányt, amely képes megáldani őket és pozitívan befolyásolni életüket. Amikor Kína egy zászló alatt egyesült, a sárkányt választották meg nemzeti jelképnek. Olyan óriási hatalmat tulajdonítottak ennek a misztikus lénynek, hogy őt tették meg az eső, a mennydörgés, a szivárvány és a csillagok istenének. A földművelésre és állattenyésztésre épülő társadalomban, amely teljes mértékben a természeti környezetre, különösen az időjárásra támaszkodott, a sárkányt az egész közösség jólétéért felelős lényként tisztelték. Ez a gondolat több ezer évig fennmaradt, és a sárkány lassan átalakult a jólét hozójából a próféciák és csodák lényévé. A feudális társadalom kialakulásával a császárok a sárkányhoz hasonlították magukat, ezáltal a sárkány vált a császári méltóság kizárólagos szimbólumává. Bárkit, aki ezt követően akár szándékosan, akár véletlenül használta a sárkány szimbólumot, felségsértéssel vádolhatták és kivégezhették.

A sárkány képe egy sor változáson esett át az évszázadok során, egyre hatalmasabbá és szebbé válva. A sárkányokat kezdetben vadnak és misztikusnak ábrázolták, ahogy az a bronzedényeken is fennmaradt. Kétezer évvel ezelőtt, a Han-dinasztia alatt a sárkány ábrázolása fenségessé és fékezhetetlenné vált. Ötszáz évvel később, a Tang-dinasztia alatt a sárkányt már gyengédnek, nyugodtnak és méltóságteljesnek ábrázolták. Az ezer évvel ezelőtti Song-dinasztia korától a sárkányábrázolások egyre finomabbak, virágszerűbbek lettek.

Színük szerint több fajta sárkányt különböztetnek meg: a sárgát, a kéket, a feketét, a fehéret és a vöröset. Mindezek közül a legnagyobb tiszteletet a sárga sárkány kapta, így minden egyes császár sárga sárkányokkal díszített ruhát viselt.

Bár a különböző sárkányok mind kicsit másképp néznek ki, alapvetően hasonlóak. Ez amiatt van, mert a a sárkányok egyes testrészeit az emberek által ismert állatokról mintázták. A sárkány dudorodó homloka jelzi bölcsességét, szarvai pedig a hosszú életet. Bikafülei a birodalmi vizsgákon elért sikert jelzik, tigrisszemei a hatalom szimbólumai. Sas karmai a bátorságra utalnak, halszerű farka rugalmasságot sugároz, lófogai pedig a szorgalom szimbólumai, és még sokáig lehetne folytatni e sort.

A sárkány, a császár szimbólumaként a legfőbb hatalmat és a jó szerencsét testesíti meg. Ha akarja, betölti az egész világot, vagy épp hernyó méretűre zsugorodik. Tavasszal a felhők közé költözik, és ősszel alászáll a vizekbe. Kaméleon módjára változtathatja színét, sőt, láthatatlanná is válhat. Szereti a zenét.

Úgy tartják, hogy amikor a Sárga császár közel ötezer éve egyesítette Kína 72 törzsét, egy totemállatot akart választani. Sok ötlet felmerült, többek között a kígyó, a tigris, a sas és a ló is. Sokáig nem tudott dönteni, ám egy éjjeli viharban villámot látott az égen, ami a felhők között úszott. A császár látomásában olyan lényt látott, amelynek lófeje, démoni szemei, bikafülei, tigrisbajusza, kígyóteste, gyíklábai, főnixkarmai, szarvasagancsai, pontypikkelyei, és teknőszsigerei voltak. Ez utóbbi állat a hosszú életet jelképezi. Valójában még ennél is többfajta leírását adták a sárkánynak, amelyek akár a tevék, kagylók, nyulak és más állatok tulajdonságait is egyesítik.

A Sárga császár ezt az állatot longnak, azaz sárkánynak nevezte el. A long egy varázslatos, mindenható állat, amely a felhők között úszik, a szél szárnyán száll, kiönti a folyókat és felkorbácsolja a tengert. A Tang-dinasztia alatt Li Longji császár még egy Sárkánytavat is létrehozott, ahol a sárkánykirályokat imádta, és esőért imádkozott.