A Tibeti Autonóm Terület Lhoka prefektúrájában fekvő Tradukban épült meg Tibet első temploma. A legenda szerint a Tang-dinasztia korában Tibet királyához feleségül menő Vencseng hercegnő is egy darabig ebben a templomban időzött. Az épületben máig őrzik a Gautama Sziddhárthát ábrázoló Thangkát, amit a hercegnő hímzett.

Ha azt hinnénk, hogy egy ilyen ősi épülethez csak hosszú és kalandos utazással juthatunk el, kellemes csalódás vár majd ránk, hiszen Lhoka prefektúra központjából egy mindössze tízperces autóúttal már a templomnál is vagyunk. Az épület kapujához széles út visz, a templomot szép, régi stílusú épületek veszik körül. A település új arculata pedig mindenképpen meglepetést fog okozni.

Ám mindezt Migmar Tsering, a traduki templom apátja hosszas küzdelmek árán érte el.  

Migmar Tsering 1985-ben, 13 évesen érkezett meg a templomba. Helybeli ifjúként már hosszú ideje vágyott arra, hogy szerzetes legyen, hogy ezzel szolgálja a templomot és a társadalmat. De akkoriban sokkal rosszabb körülmények uralkodtak a templomban, mint képzelte.

„A nyolcvanas években a tsampát, a jakvajat, a ruhaneműket, az ételt, a szerzetesek mindent otthonról hoztak magukkal. Nagyon szegények voltunk."

Migmar Tsering emlékei szerint a templomban dúlt a nyomor, de a környékén sem volt jobb a helyzet.

2001-ben a kormány templom-támogatási politikájának köszönhetően, a templom vagyonára és termelési, üzleti tevékenységekre támaszkodva a szerzetesek élete javulásnak indult. 2008-ban az ország 28 millió jüanból újította fel a templomot. A kulturális ereklyék megfelelőbb védelmet kaptak, a szerzetesek víz- és áramellátása is nagyságrendekkel jobb lett. Összesen három nagyszabású felújítás zajlott a templomban. Champa Tsering, a Lhoka prefektúrai Kulturális Emlékek Hivatalának vezetője így foglalta ezt össze:

„Összesen három nagyszabású felújítás volt a traduki templomban. Az utolsó, amibe beletartozott a jinding, vagyis az aranyozott templomtető javítása is, tavaly fejeződött be. Most szereljük fel a kulturális ereklyéket óvó berendezéseket. Nemrégiben zárult le egy pályázaton kiírt munka, amibe több mint 3 milliót fektettünk."

A templom megújulásával a környék is megváltozott. 2001-ben elindult a település első autóbuszjárata, amellyel az emberek könnyebben eljuthattak a templomba imádkozni. Dhawa autóbuszsofőr így emlékszik azokra az időkre:

„Akkoriban az autóbuszon 19 ülés volt, naponta oda-vissza hétszer tette meg az utat. Ünnepekkor mindig zsúfolásig telt a busz, a tibeti újévkor akár a megszokott hétnél is többször kellett fordulni."

A nyolcvanas években a templomot kiszolgáló Traduk mindössze egy kis falu volt. A sok éves fejlődés után a faluból település lett, a lakói száma is növekedett. A mai Tradukban szélesek és rendezettek az utak. Az egész települést a templom köré építették, amivel szerves egységet alkot. Champa Tsering ezt részletezte is:

„A kormány a traduki templomot középpontnak véve sokszor átalakította a települést. Mára egy példaértékű helységgé nőtte ki magát, aminek az építésébe minden oldalról nagy erőt fektettünk. Így alakult ki a mai Traduk."

Champa Tsering külön hangsúlyozta, hogy a település átalakításakor figyeltek arra, hogy az építkezés idomuljon a helyi viszonyokhoz, a falu külseje összhangban legyen a templom megjelenésével. Éppen ezért minden épületet tibeti dekoráció díszít, a házak belsejének színvonala is javult, a szobák tágasabbak és kényelmesebbek.

A 64 éves Tsering Roger mindennap az unokájával imádkozik a templomban. Helybéliként maga is szemtanúja volt a traduki változásoknak.

„Régen a templom nagyon csendes volt, nem volt itt út, nem nézett ki ilyen jól minden oldalról. Most nagyon szép a település. A nagy utakat és a lakóházak közti kis utcákat is jól építették meg. Még az utcai lámpák is annyira szépek."

Diane, egy kanadai turista is rácsodálkozott a látványra. Mielőtt Tibetbe jött volna, azt hitte, hogy ez itt a „harmadik világ", piszkos és rendezetlen, ahol rossz körülmények uralkodnak. De mióta itt van, csak elismeréssel tud nyilatkozni a szálláslehetőségekről és a közlekedésről is.

"Itt az út tényleg jó. Fél évvel ezelőtt azt hallottuk valakitől, hogy rosszak az utak, de ahogy én látom, nagyon jók."

Ahogy a szólás tartja: A jó bornak nem kell cégér. Ám az idelátogatók számára az eltelt idő és a turisztikai tapasztalat is nagyon fontos, így csak a kényelmes közlekedés és a körülmények javulása vonzhat még több turistát.

Mivel a traduki templom egyre nagyobb figyelmet kap, Migmar Tsering a szerzeteseknek is képzést tervez. A legnagyobb bánata, hogy nem elég művelt, így már most problémákba ütközik. Éppen ezért a jövőben nagyobb hangsúlyt kíván fektetni az új szerzetesek oktatására.

„A régi viszonyokhoz képest a templom helyzete gyökeresen megváltozott. Ha valaki szerzetes akar lenni, legalább 18 évesnek kell lennie, és önként kell csatlakoznia hozzánk. Nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni az új szerzetesek oktatására, eszmei és kulturális képzésére. Ha az emberek szívében és a társadalomban lassan kiépül a szerzetesség presztízse, a szolgálatunk is eléri a célját."