Kötél, pózna és mentőmellény: ezek az egyszerű munkaeszközök segítik a 62 éves Chen Yangxi szomorú hivatását, akinek az a feladata, hogy kihúzza a holttesteket a Jangce-folyóból a közép-kínai Wuhan városában.

Chen Yangluo Jie-ben él, Hubei tartomány székhelyének Xinzhou kerületében, alig egy kilométerre Kína leghosszabb folyójától, amiből 42 éves pályafutása alatt több mint 400 holttestet hozott ki.

Eleinte ugyan ellenezték hátborzongató foglalkozását, ma már Chen családja és szomszédjai is elfogadták, hogy a férfi végzi azt a munkát, amit senki más nem vállalna. Nem kis fejtörést okozott, ki veszi át tőle a stafétát, amíg egy közeli faluban élő középkorú férfi rá nem állt, hogy Chen segédjéül szegődik.

1971-ben Chen egy textilüzemben dolgozott, mikor egy idős férfi megkérte, segítsen neki kihozni a vízihullákat a folyóból. Chen eleinte vonakodott, végül mégis ráállt, miután az öreg azt mondta: „Ezzel jót cselekszel és nemesedik a lelked."

Így ismerte meg Ding Dongshenget, az egyik utolsó tagját az 1848-ban alapított Peixin Shantang jótékonysági szervezetnek, amelynek a vízi mentés és a halottak kiemelése volt a feladata.

Gyászoló családok

Mikor a felfúvódott hullákat először meglátta, Chen halálra rémült. „A szívem kihagyott egy dobbanást, jópár napig nem tudtam enni és aludni sem," mesélte.

Az öreg Ding 1981-ben vonult vissza. Öt évvel később meg is halt, így Chen maradt a jótékony szervezet utolsó tagja.

A kilencvenes évek előtt valahányszor híre jött, hogy valaki lebeg a folyóban, Chen nekiindult, hogy kihozza. Nem akart még több kárt okozni a holttestben, ezért kampók helyett óvatosan megkötözte és lassan a partra húzta.

Időnként a családok eljöttek a holttestért. Máskor, mikor a vízbefúltak kilétére nem derült fény, Chen feljegyezte, milyen ruhát, cipőt viseltek, milyen fizikai jellegzetességekkel rendelkeztek, aztán gyékénybe csavarta őket és eltemette a közeli domboldalban.

Ha ez után mégis felbukkant a család, kiásta a holttestet, gázzal elégette, a hamvakat pedig átadta nekik.

„De ezt csak régen csináltuk," magyarázta Chen. „Manapság már el kell küldenem őket a temetkezési vállalathoz, hogy ott hamvasszák el őket. És csak rendőrségi engedéllyel hozok partra holttesteket."

Tisztelet a halál után is

Chen sosem kér pénzt a munkájáért.

„Én nem vagyok az a fajta, aki a halottakból akarna hasznot húzni," szögezi le.

Chen minden holttesttel rendkívül körültekintően bánik, és sosem követel fizetséget, mesélte Yu Bingyan, a wuhani közügyi hivatal egyik tisztviselője.

Természetesen, ha valaki önként pénzt ajánl neki, azt elfogadja, mindegy, mekkora az összeg.

„Tiszteletem jeléül nem utasítom vissza ezt az udvarias gesztust," magyarázta Chen.

Egy vízbefúlt férfit nyolc napig kerestek hiába, a lánya ezer jüannal hálálta meg Chennek, mikor december 8-án megtalálta.

A rendőrségi is felkéri olykor, hogy segítsen nekik a holttestekkel. Minden alkalommal 100-400 jüant kap a munkájáért.

A rendőrség törvényszéki azonosítást végez, mielőtt elküldené az elhunytakat a krematóriumba, tette hozzá.

Chennel ellentétben akadnak olyan hullagyűjtők, akik a köz nagy felháborodására, pénzt követelnek a halottak hozzátartozóitól.

A Hubei tartományi Jingzhou városának egyik hajósa az egész ország haragját a fejére vonta 2009. október 24-én, mikor csak 36 ezer jüanért lett volna hajlandó arra, hogy kiemeljen egy holttestet a vízből. A diák akkor fulladt meg, mikor két folyóba zuhant gyermeket igyekezett megmenteni.

Wei Yingquan és 38 éves fia, Wei Zhijun legalább 500 jüant kérnek a gyászoló családoktól a szolgálataikért a Sárga-folyó északnyugat-kínai Gansu tartományban hömpölygő Lanzhou-szakasza mentén.

Csak olyan holttesteket húznak ki, amiket „felismerhetőnek" ítélnek, aztán a folyó partjához erősítik őket, ahol lassú az áramlás. Ha három hétig senki sem jelentkezik értük, hagyják, hogy elússzanak.

A hagyományos kínai gondolkodás szerint egy holttest megérintése balszerencsét hoz. A szomszédok kiközösítésétől tartva Chen felesége, Lü Xueping rengetegszer könyörgött, hogy hagyjon fel ezzel. Ettől függetlenül Chent széles körben tisztelet övezi azért, amit tesz.

„Mind tudjuk, mit csinál. Jót cselekszik," mondta a szomszédja, Zhang Meiying.

Chen egyik menye egy kis étkezdét nyitott otthon, az üzlet pedig elég jól megy. A kifőzde egészséges bevétele segített meggyőzni a családot arról, hogy Chen hivatása nem hozott rossz karmát a fejükre, viszont a nyomdokaiba sem akar lépni egyikük sem.

„Mindkét fiam nemet mondott," mesélte Chen. „Azt mondták, nincs elég merszük a munkámhoz."

37 éves fia, Chen Fang egy gépgyárban dolgozik, 34 éves fia, Chen Yuan sofőr.

Chen megérti a fiatalok fenntartásait. Túl sok holttestet látott már, túl sok szomorú történetnek és lehetséges öngyilkosságnak volt a tanúja.

Jól ismert figura

A halászok szemében tabu, hogy egy holttest érjen a csónakjukhoz.

Még ha kölcsön is adja valamelyikük a csónakját Chennek, ragaszkodnak ahhoz, hogy kötéllel tartsa távol a hullát tőle. Ha mégis hozzáérne, Chennek papírégetéssel kell elűznie a balszerencsét.

A közügyi hivatal is vadászik az olyan emberekre, mint Chen, ám, a jelentkezőknek rendszerint inába száll a bátorsága a munka leírása hallatán.

A munkához nem csupán a babonák elutasítása, de erős lelki alkat is kell, magyarázta Chen. Szerencsére 2003-ban a most 50 éves Zhang Xingwang ráállt, hogy tegyen vele egy próbát.

„Amikor először kijött velem, annyira be volt rezelve, hogy kis híján beleesett a vízbe," idézte fel nevetve Chen. „Rá se mert nézni a holttestre, nemhogy megérinteni."

Chen Yangxi neve ismerősen cseng Wuhan környékén, szögezte le Feng Weihua, a Yangluo online közösség egyik menedzsere. Ő a hagyományos Peixin Shantang szokások utolsó élő örököse, folytatta.

„A helyi kormánynak anyagilag támogatnia kellene őt és a segédjét, hogy tovább öröklődjön ez a hagyomány," tette hozzá Feng.

Mostanában a segéd Zhangnak is jobban megy a munka, Chen jövedelmének a 40%-át is ő kapja.

„De még mindig nem hajlandó hozzáérni a holttestekhez," vallotta be Chen, aki több mint kétezer jüanos nyugdíjával akár hátra is dőlhetne és élvezhetné a nyugodt életet két unokájával.

Azonban Chennek esze ágában sincs visszavonulni. „Még mindig jó egészségnek örvendek. Legalább még 10 évig járhatom a folyót," osztotta meg búcsúzóul.