Zhao Lin nagyon kényelmetlenül érezte magát a sanghaji Jing'an kerület házasságkötéseket és örökbefogadásokat regisztráló hivatalában, pedig csak azt szerette volna megtudni, hogyan adoptálhatna egy gyermeket.

„Talált olyan gyermeket, akiről lemondtak?" Kérdezte tőle a fiatal hivatalnok, miután átnyújtotta neki a kínai örökbefogadási törvény leglényegesebb pontjait tartalmazó tájékoztatót. „Nem," felelte meglepetten a nő.

A 32 éves Zhao azt remélte, lehetséges örökbefogadóként regisztrálják majd és felkerül a várólistára.

Viszont hamar szembesülnie kellett azzal, hogy nagy kihívás egészséges gyermeket találni.

Manapság 9-10 évig is eltart egy egészséges gyermeket örökbe fogadni a sanghaji árvaházakból, osztotta meg Chen Zhanbiao, a sanghaji közügyi hivatal házasságokat és örökbefogadásokat regisztráló osztályának igazgatója.

„Miért tart ilyen sokáig? A legnagyobb probléma, hogy az árvák többsége súlyosan fogyatékos," magyarázta Chen, aki azt is hozzátette, hogy a kínai családok nem akarnak fogyatékos gyerekeket adoptálni. „Egy kínai család általában gyakorlati megfontolásból fogad örökbe. Szeretnének egy egészséges kislányt, aki majd gondoskodik róluk, ha megöregszenek. Viszont néhány külföldi család merő szívjóságból adoptál. Ők elfogadnak bizonyos fogyatékkal élő gyerekeket is."

„Általában 90% felett van a súlyosan fogyatékos árvák aránya," folytatta Chen. „Viszont a városban több mint ezer család vár arra, hogy örökbe fogadhasson egy egészséges gyereket. Az elmúlt két év összes adoptálása során mindössze két gyermek volt teljesen egészséges."

Kay Johnson, a Hampshire College ázsiai tanulmányok és politika professzora, valamint a kínai csereprogram igazgatója 1991-ben kezdte kutatni a kínai örökbefogadást, mikor a kislányát adoptálta az egyik wuhani árvaházból. Szerinte szinte lehetetlen egy kínai családnak egészséges kisbabához jutnia egy árvaházból.

„Például, tudom, hogy egy közepes méretű anhui árvaházban évente talán 2-3 egészséges gyerek fordul meg. Őket pedig olyanok kapják, akiknek jó összeköttetéseik vannak és esetleg egy nagyobb adományt is felajánlanak."

Zhang Wen, a Gyermekek Reménye Alapítvány ügyvezető igazgatója, aki maga is örökbefogadó szülő, egyetért a professzorral. „Ha nem ismerünk valakit a közügyi hivatalból vagy az árvaházból, gyakorlatilag semmi esélyünk egészséges gyereket örökbe fogadni onnan," mondta.

A 2013-as kínai közügyi statisztikai évkönyv adatai szerint 2012-ben az ország szociális intézményeiben 104 ezer gyermekről gondoskodtak. Közülük abban az évben 27278-at fogadtak örökbe. Arról nincsenek hivatalos adatok, hogy hány adoptált gyermek volt egészséges.

A Zhaóhoz és férjéhez hasonlóan termékenységi problémákkal küzdő pároknak az örökbefogadás az egyetlen esélye a családalapításra.

Viszont az egészséges örökbe fogadható gyermekek hiánya miatt, sokan a feketepiacon próbálnak gyereket találni közvetítők segítségével.

Zhao azt ugyan tudta, hogy az örökbefogadás nem lesz könnyű menet, csak nemrégiben fedezte fel, hogy akár illegális is lehet.

A 60 éves sanghaji Shen egy unokát fogadott örökbe egy egyedülálló anyától a város Chongming járásában, mert a saját lánya meddő volt. Egyike volt azoknak az „illegális örökbefogadóknak", akiket februárban letartóztatott a sanghaji rendőrség.

Annak ellenére, hogy jogilag megkérdőjelezhető, a gyermekek megvásárlása mindig is népszerű volt Kínában. Online platformok segítettek összehozni az adoptálni vágyó, illetve a gyerekektől megválni akaró családokat, amelyek teljes körű szolgáltatásokat is nyújtottak ahhoz, hogy minden új babának hukou-t (lakhely-regisztrációt) szerezzenek.

Februárban a közbiztonsági minisztérium 1094 gyanúsítottat vett őrizetbe, akik négy ilyen platformnak dolgoztak.

Kivételes bánásmód?

A közügyi évkönyv szerint a 2012-es árvaházi örökbefogadások 15%-a nemzetközi adoptálás volt. A helyzet jelentősen megváltozott 2005 óta, mikor több mint 14 ezer nemzetközi örökbefogadást regisztráltak, miközben kínai adoptálásból mindössze 10 ezer volt. A legtöbben a nemzetközi örökbefogadást okolják azért, hogy még nehezebb a kínai családoknak egészséges gyerekekhez jutnia az árvaházakból.

Néhány tartomány árvaházait még azzal is megvádolták, hogy előnyben részesítik a külföldi családokat. A Century Weekly magazin 2011-ben arról számolt be, hogy különböző érdekek állnak a nemzetközi örökbefogadás hátterében. A riport szerint Shaoyang családtervezési hivatalnokai gyakorlatilag fejenként háromezer dollárért árulták a helyi árvákat külföldi örökbefogadó családoknak.

Zhang Wen három külföldi családnak is segített kínai gyerekeket örökbe fogadni 1992-ben, mikor a kínai adoptálási törvény éppen életbe lépett. Ő azt mondja, hogy az örökbefogadó családoktól „adományt" várnak az árvaházak, és a legjobb tudomása szerint ez manapság a legtöbb helyen ötezer dollárra rúg a külföldiek számára. Bár a kínai örökbefogadók számára nincs megszabott összeg, néha nekik még többet kell fizetniük.

Johnson professzor háromezer dollárt fizetett, mikor a lányát Wuhanból örökbe fogadta.

Még ha az adomány kérdésétől el is tekintünk, Zhang Wen azt mondja, sok kínai árvaház kedveli jobban a külföldi örökbefogadókat, mivel ők barátságosabbnak és kedvesebbnek tűnnek, míg a kínai családok válogatósabbak.

Az elmúlt években visszaesett a nemzetközi adoptálások száma. Ennek egyik oka, hogy ma már a külföldi családoknak is 7-8 évet kell várnia egy egészséges kisbabára.

Johnson professzor szerint a kínai árvaházaknak teljesen ki kellene zárnia az egészséges kínai gyerek örökbefogadására váró külföldieket.

Összeköttetések

Mivel szinte lehetetlen az árvaházakból örökbe fogadni, sok kínai „ügynökökhöz" fordul, akik tudják, hogy lehet örökbe fogadható gyerekeket találni.

A 37 éves Lu 2011-ben egy vándormunkás családtól fogadta örökbe a fiát. A chongmingi nő már négy éve várt arra, hogy a megyei árvaházból örökbe fogadhasson, mikor a másik út mellett döntött.

Ahogy a legtöbb maga útját járó örökbefogadó család, Lu családja sem kísérte el a vándormunkás családot a közügyi hivatalba bejegyeztetni és legalizálni az örökbefogadást. Ehelyett vásárolt a babának egy születési anyakönyvi kivonatot, hogy hukou-t szerezzen neki.

A kínai törvények értelmében azok a szülők, akik szokatlan nehézségek miatt képtelenek lennének felnevelni a gyerekeiket, örökbe adhatják őket. Viszont a törvény nem határozza meg pontosan ezeket a szokatlan nehézségeket. Jogilag teljesen homályos, ki és hogyan adhatja örökbe a gyerekét.

A gyakorlatban Sanghaj a gyermekükről lemondani kívánó szülőktől több dokumentumot is kér: igazolniuk kell a jövedelmüket és egészségügyi állapotukat, be kell mutatni a házassági anyakönyvi kivonatukat, illetve a lakhelyük szerinti szomszédsági bizottság megerősítő iratait. „Ha egy család kizárólag minimálbérből él, akkor gyakorlatilag megfelel," tette hozzá Chen.

A valóságban javarészt egyedülálló anyák vagy a családtervezési politikán túl gyermeket vállaló családok mondanak le a gyermekükről. „Az egyedülálló anyák megfelelnek a szokatlan nehézségek kritériumának. Ám mi van akkor, ha később férjhez mennek és gyereket szülnek? Azzal megszegik a családtervezési politikát?" teszi fel a kérdést Chen. A másik nyomós érv, hogy tisztességtelennek tartják, ha valaki házasságon kívül szül. „A nyugattal ellentétben, itt az egyedülálló anyák túlságosan szégyellik magukat ahhoz, hogy hivatalosan örökbe adják a gyerekeiket."

Johnson professzor szerint mikor a családtervezési politikát megszegő családok mondanak le hivatalosan a gyermekükről, megbüntetik őket. „Elvehetik az ingatlanukat vagy elveszíthetik a munkájukat. Még ha nem is szegik meg a családtervezési politikát, azt kockáztatják, hogy megvádolják őket a gyermek elhagyásával, amennyiben nem felelnek meg az örökbeadási kritériumoknak."